2023.10.01. 16:55
Kónyi verbunk a templomtéren - fotók
A kónyi templom védőszentje Szent Mihály. Évszázados hagyomány a faluban, hogy a búcsúi szentmise után a legények eljárják a verbunkot a templom előtti téren. Így volt ez vasárnap is.
Fotó: Cs. Kovács Attila
A kónyi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület szervezésében már a hatodik Búcsúi Verbunktalálkozót tartották meg.
A házigazda táncosok és barátaik, vendégeik eljárták a verbunkot, majd szokás szerint csárdással nyitották meg a világi búcsút. A talpalá valót Greznár Zoltán és zenekara húzta.
A téren felsorokasztok tehát a kónyi legények és a vendég csoportok: a győri Köcsögök és Dudák Egyesület, a csornai pántlikások, a Kiss István Néptáncegyüttes Agyagosszergényből, a jánossomorjai TiTiTá Néptáncegyüttes, a szanyi Bokréta, a bogyoszlói Rábaköz Néptánc Egyesület, a mosonszentmiklósi néptáncosok, a szili hagyományőrzők és a kónyi Deák Ferenc Általános Iskola tanulói, a Kerényi György Művészeti Iskola néptánc tanszakos növendékei.
6. Búcsúi Verbunktalálkozó Kónyban
Fotók: Cs. Kovács AttilaA verbunk előtt Enzsöl Imréné nyugdíjas pedagógus, helytörténeti kutató a kónyi búcsúi szokásokról és a verbunkról osztotta meg ismereteit:
Elődeink számára az egyik legfontosabb ünnep volt a kónyi búcsú. Egy 20. század elején élt atyánkfia így vélekedett róla? Én mindig azt tartottam, ha nincstelen voltam is, egy évben csak egy "innep" van, a "bucsu". "Ha mingyá a tizenegy hónapot ríva tőttöm is, kenyér nékünn, rokonságomat bucsukor libapecsenyéve, kacsapecsenyéve megkínálom."
A búcsú fénypontja a verbunk volt. Jellemzően három kocsmának volt verbunkos csoportja. A Hüccskinek, amelyik az Újfalu, a Keresht utca és az Öreg utca legényeié volt. Az újtelepieké és a sorompóiaké pedig a Kokas kocsma, ami a Rákóczi utcában, az önkormányzat mellett lévő épületben működött. és a Klafszky kocsma, a Kisutcán, ami szemben volt a bolttal. Ez volt a kisutcaiaké.A verbunkot járókat céhslegényeknek nevezték. A vezetőjük a hejlegény volt. Az ő kiáltása jelezte, hogy a táncban figuraváltás következik. A verbunkosoknak mindegyik kocsmában külön szobájuk volt. Hetekkel az ünnep előtt itt gyakoroltak, búcsúkor innen indultak a templom elé. Később itt mulattak.
Verbunkot csak azok a legények járhattak, akik a mezőgazdaságban dolgoztak. Ők a szó igazi, nemes értelmében parasztfiatalok voltak. Viseletük télen-nyáron keményszárú csizma és csizmanadrág volt. Ez volt a verbunköltözet alapja is, azaz ünneplős fekete nadrág, csizma, fehér ing, fekete mellény, zakó, fekete kalap, amelyre rozmaringszálat tekertek. Aki regruta volt, annak a kalapja bokáig érő szalagokkal volt díszítve. Tudnunk kell, hogy a régiek lassúbb tempóban táncoltak. Drága keresztapám, Dombi Sándor szerint, aki közel száz éve táncolt először a hüccskis csapattal, azért volt ez, mert így szebben ki lehetett járni a figurát.
Búcsú napján, reggel nyolc órakor kezdődött az egyházi búcsú a kismisével. Az asszonyok és a segítőik ezen vettek részt, mivel ők főzték az ebédet. A tíz órai nagymisére ment a család többi tagja. Ebéd után a verbunkos ifjak ünnepi ruhában, feldíszített kalappal indultak a kocsmájukba. Az egyházi búcsú zárásaként, két órakor a litánia volt a templomban. Mire vége lett, mindegyik csoport megérkezett muzsikaszóval, tánclépésekkel, kezükben pántlikás boros üvegekkel a templom elé, a térre. Elfoglalták a helyüket, kortyoltak az üvegből, majd lerakták középre. Hátrálva kört alakítottak, a zenészek pedig rákezdték és három körben kezdődött a tánc. Ez a nekünk oly kedves, csodaszép kónyi verbunk. Legyen bárhol, széles e azában, vagy a világ bármely pontján földink, a meghallja a muzsikát, már fújja is, hitem szerint elérzékenyülve, hogy "Ez a kislány, barna kislány, sej, haj, de kisírta a szemét...". A céhes leányok körbeállták a táncoló legényeket. Amikor a verbunk befejeződött, a zenészek rákezdték a "Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs" kezdetű nótát. A legények kiválasztották a párjukat és egy fergeteges csárdással megkezdődött a világi búcsú, ami folytatódott a kocsmákban és a sifliseknél.
Az egykori, néhai verbunkot járók, ha onnan föntről lenéznek és látják az itteni sokaságot, nagyon boldogok. Mi, a jelenben élők is végtelenül büszkék vagyunk valamennyi kicsi és nagy táncosunkra. Köszönjük nekik és az ünnepünket megtisztelő vendégtáncosoknak ezt a szép napot!
A kónyi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnöke, Kiss Miklós is köszöntötte a vendégeket.
- Nagy öröm egyesületünk számára, hogy a kónyi Búcsúi Verbunktalálkozót ebben a szervezett formában immár hatodik alkalommal sikerült megvalósítani. Rendezvénysorozatunk idén is több napot ölelt fel. Igyekszünk minden évben, minden korosztály számára megfelelő kulturális lehetőséget biztosítani. A kísérő programok mellett a rendezvénysorozat ékköve azonban soha nem lehet más, mint a búcsúi szentmise után, a templom előtti téren eljárni a kónyi verbunkot, azaz megélni a jelenben is szeretett falunk hagyományát. Az Enzsöl Imréné által elmondottak alapján mindenki bepillantást nyerhetett, illetve visszaemlékezhetett a búcsúi ünnepkörre, amelyet a mai napig igyekszünk táncos barátainkkal a lehető legszebben megeleveníteni minden kónyi lakos és vendég számára. Fantasztikus örökség ez és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy ez a közel kétszáz éves múltra visszatekintő hagyomány napjainkban is él és a sok csillogó szemet látva, legyen az táncos, vagy néző, úgy gondolom, élni is fog, mert élnie kell.
Szombaton a kónyi táncosokkal Csornán vendégeskedtünk, a Verbunk napja rendezvényen. Ez a pár éve elindított, országos szintű program magának a verbunknak állít ünnepet. Az ország több pontján, egyidőben gyűlnek össze a hagyományőrzők, hogy tisztelegjenek saját és közös múltunk előtt. Megtiszteltetés volt részese lenni, átélni ennek a csodálatos férfitáncnak a lüktető erejét és egyben büszkeség volt falunkat képviselni. A kónyi verbunkot, megyerikumunkat eltáncolni mindenki előtt.
Ma azonban az itt megjelent táncosok azért jöttek el, hogy a kónyi Búcsúi Verbunktalálkozón megtiszteljenek minket azzal, hogy közösen eljárják velünk a mi verbunkunkat, azaz a kónyi "verbungot" és együtt éljék meg velünk szülőfalunk, Kóny hagyományait.
Nem tudom szavakba önteni, mennyit jelent ez számunkra. Hálásak vagyunk és minden évben várunk benneteket. Köszönöm nektek és köszönöm Greznár Zoltánnak és zenekarának, akik nélkül ez a szép ünnep elképzelhetetlen lenne. Köszönöm a sok támogatónak és egyesületünk tagjainak is, hogy a találkozónk létrejöhetett - mondta köszöntőjében Kiss Miklós, majd így folytatta:
- Tavaly egy nagyapámtól kapott útmutatással zártam beszédemet. Azt az eligazítást adta, hogy mindenki szedje össze magát a verbunk táncolásánál, mert marha sokan néznek odafentről. Sajnos, az élet rendje szerint egyre többen vannak az égi nézőtéren, akikhez idén csatlakozott egy számunkra és sokak számára példamutató ember. Kajos Laci bácsi a kónyi tánccsoportok életében mindig fontos szerepet töltött be. Amiben tudott, segített. A legtöbbet mindig csodálatos hegedűjátékával, példamutató életével, jó tanácsaival, buzdításaival, szeretetével. Útravalóul idén az ő szavait szeretném tolmácsolni: "Csináljátok csak, kisfiam, mert addig lesz valami, amíg csináljátok."
A beszéd után a banda rázendített, a táncosok pedig eljárták a verbunkot, majd a csárdást. Így vette kezdetét a kónyi világi búcsú.
