Gerencsér Péter legújabb könyve: A Rábaköz és az Ikva-mente török kori összeírása 1584-ben

A közelmúltban jelent meg a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulatának legújabb könyve,  amely a XVI. század második felébe kalauzolja az olvasót. Gerencsér Péter, a Milton Friedman Egyetem docense, rábaközi helytörténész szerkesztésében látott napvilágot a forráskiadvány, amely 25, döntően a történeti Győr és Sopron megyéhez tartozó település leírását tartalmazza, Ikrénytől Fertőszentmiklósig és Bősárkánytól Rábakecölig.

A kiadvány az eredeti, 153 lapból álló dokumentum alapján készült, melyet az Országos Levéltárban őriznek Budapesten. Az olvasást megkönnyíti, hogy a szöveget Gerencsér a mai helyesírás alapján közli, tartalmában pedig a bevezető tanulmánnyal segít eligazodni.

A szerző a kapuvári Városi Könyvtárban tartott könyvbemutatón hangsúlyozta: páratlan jelentőségű helytörténeti forrásról van szó, amely részletes betekintést nyújt Rábaköz, a Fertő környéke, illetve a Nagyerdő 1584. évi állapotába. Akkoriban a kapuvári uradalom (egykorú nevén: „vártartomány”) az országosan is jelentős pozíciókat betöltő Nádasdy család uralma alá tartozott. Gerencsér elmondta, hogy az urbáriumból nemcsak az egyes falvak lakóiról kaphatunk képet, hanem megismerkedhetünk a korabeli mezőgazdasági, kereskedelmi, kézműipari tevékenységekkel, de a háborús pusztításokról és az anyagi kultúráról is olvashatunk.

Az urbárium olyan úrbéri összeírást jelentett, amely a jobbágynak a földesúrhoz kapcsolódó adóit, kötelezettségeit és szolgáltatásait írta össze. Az összeírás falvanként, utcánként haladt, név szerint említették a Nádasdyaknak adózó jobbágyokat, állataik és földjeik számát. Gerencsér szerint az urbárium sokkal többet is elárul a Rábaközről és az Ikva-mentéről, így képet kaphatunk a kapuvári uradalom majorságairól, malmairól, vámhelyeiről, sőt a kapuvári vár fegyvertáráról és a szentmiklósi borászatról is. Az urbárium számos ma már nem használatos helynevet őrzött meg, mint a Bodonhely, Kóny és Barbacs közötti Ásvány nevű mocsárvidék, a vitnyédi Tejföld vagy a Szil melletti Barbaháza. Megtudhatjuk, hogy legnépesebb település akkoriban meglepő módon a vásártartási joggal is rendelkező Szil mezőváros volt. Fertőszentmiklós, Vitnyéd és Bogyoszló szintén nagy népességgel bírt, ugyanakkor a török kori migráció miatt a Fertő térsége egészen Fertőendrédig elhorvátosodott. Ordód, Bodonhely és Rábatamási katonatelepek voltak, míg Babóton salétromfőző műhely működött, a salétromból pedig Kapuváron kevertek ki lőport. A várban számos, hadiiparban működő mesterember élt, pajzsgyártó, szíjgyártó, csiszár (fegyverkovács) és pallér (építőmester). Kiderül a könyvből az is, hogy az összeírást megelőző évben, 1583-ban Szentmiklóson és Endréden hatalmas tűzvész pusztított. De például olyan érdekességekről is olvashatunk, hogy a Fertő vizét szelő hajókon a szállításért a sarródi révészeknek italpénzt fizettek, vagy hogy Csapodra Zala megyéből menekültek fel nemesek.

Az 1584-es kapuvári urbárium azért is jelentős, mert a tizenöt éves háború (1593–1606) előtti viszonylag békés állapotokat mutatja, ugyanis 1594-ben az oszmán-törökök elfoglalták Győrt és Pápát, majd teljesen elpusztították az egész Rábaközt. A kiadvány jól kiegészíti Gerencsér Péter korábbi monográfiáját, amely Bécs kapujában címmel foglalta össze a környék török kori hadtörténetét. A kiadvánnyal újabb fontos helytörténeti adalékkal gazdagodott a térség. A könyv megvásárolható a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulatának elnökénél, Szalay Balázsnál az alábbi címen.