Váta Izabella fuvolaművész: a zeneművészetben is jól muzsikál a Győrben szerzett széchenyis diploma

Ösztönös egymásra találás a fuvolával 

Váta Izabella kilencévesen kezdett el fuvolázni szülővárosában, az erdélyi Csíkszeredán, s mint mondta, fel kellett nőnie a hangszeréhez fizikailag, hiszen egy kisgyerek nem mindig éri el jobb kezével a billentyűket. Nem véletlen vagy esetleges választás volt ez részéről, hanem természetes és ösztönös, igazi egymásra találás. A zene iránt érzett stabil elköteleződés és szeretet folyamatosan erősödött benne,  így a muzsikálás a Széchenyi-egyetemi éveire, kiváló művésztanárok mellett észrevétlenül nőtte ki magát lelkében hivatásává. 

„Ha nincs az emberben muzsikus lélek, akkor valódi zene sincs”

Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a fuvola és a zenélés, Váta Izabella egyértelműen fogalmazott: „A fuvola számomra sokkal több, mint egy tárgy, hiszen ő a társam a zenélésben. Mégis azt vallom, hogy elsősorban zenész szeretnék lenni, másodsorban fuvolista. Hiszen ha nincs az emberben muzsikus lélek, akkor valódi zene sincs. Nem üres hangokat akarok elfuvolázni, hanem meg szeretném élni az önkifejezés szabadságát.” Hozzátette: 

„Valójában minden hangszer egy eszköz arra, hogy zenélhessünk. De nem mindegy, hogy melyik hangszer az, amivel a zenész szerelembe esik, és együtt tudnak érzelmeket, történeteket, szépet, reményt, örömet, élményt, gondolkodni valót adni a hallgatóságnak.  Kiskamasz koromban, ha valamilyen probléma, konfliktus ütötte fel a fejét, amitől szorongtam, ösztönösen mentem a fuvolámhoz, és elkezdtem játszani rajta, hiszen a zenélés megnyugtatott. Ez mai napig így van, egy jó gyakorlás újra összerak, feltölt, közelebb tud vinni saját magamhoz. Hiszen a fuvolázás az önismeretben is segít.” 

Egy hangszeres zenész életében kulcsfontosságú, hogy kik tanítják muzsikálni. Váta Izabella úgy gondolja, hogy a Széchenyi István Egyetemen Jóföldi Anett személyében olyan művésztanárnál tanulhatott, aki a legjobban érti a szakmáját, és az emberi lélek rezdüléseire is érzékeny. Mindemellett Győr szépsége és varázsa is elragadó volt számára már első pillanattól fogva, az egyetemi évei alatt pedig egyre jobban szívéhez nőtt a város. Tavaly júniusban szerezte meg fuvolaművész diplomáját. Elmondása szerint az a sok minden, amit tanáraitól és az egyetemtől kapott, több év elteltével tud majd csak igazán kibontakozni. Mint fogalmazott: „Nem könnyű utat építeni, de a széchenyis diploma nagyon jó alapot és kezdőlöketet adott hozzá.”

Kinyílt a Művészeti Karon

A győri egyetemi évekre ajándékként tekint, mind szakmai, mind emberi szempontból. „Születtek itt erős barátságok: bizonyára nem mindegyik életre szóló, de olyan embereket is megismertem, akik nélkül nem igazán tudom elképzelni, hogy a jövőben ne tudjunk egymásról, ne legyünk kapcsolatban. A Művészeti Kar atmoszférája nagyon meghitt, családias. Ez a légkör sokat segített abban, hogy a zárkózott személyiségem kinyíljon, és igazán, őszintén önmagamat tudjam adni. Szakmai szempontból a különböző kamarazenei formációknak köszönhetem azt, hogy több olyan  muzsikussal is zenélhettem, akikkel a későbbiekben is együtt tudunk majd működni.”

A zene szeretetén alapul minden

Váta Izabella jelenleg két helyen tanít fuvolát: Budaörsön és Győrben. Számára a tanítás a zene gyógyító erejének átadásáról is szól. Vallja, hogy minden a muzsika szeretetén alapul. „Érzékenynek kell lenni a növendékek minden rezdülésére, hogy a zene örömét ne váltsa fel bennük a feszengés és a szorongás. Nem mindenkiből lesz fuvolista, de mindenki megtalálhatja a fuvolázás helyét a saját életében. A zenélés olyan élményt nyújt, amivel a gyerekek önmagukat is jobban megismerhetik, és kifejezhetik saját érzéseiket, véleményüket, gondolataikat” – mondta.