2 órája
Századik születésnap – Az idős asszonnyal a három fia már nem ünnepelhet – videó, fotók
– Már a szusz is alig gyün belőlem – sóhajtotta Vincze Jenőné Pap Mária, Mariska néni, mikor a 100. születésnapján elfújta a gyertyákat a győrújbaráti Szent Anna Otthonban. – Már sok volt a szenvedés – szakadt fel Mariska néniből a mögötte álló száz év fájdalma. A köszöntés végére azonban annyira jókedvű lett, hogy a Kisalföld olvasóival a hosszú élet receptjét is megosztotta.
Mariska nénit a századik születésnapján nemcsak a család egy része köszöntötte, hanem Benkovich Ferenc plébános, valamint Kóbor Attila győrújbaráti polgármester is, és Mórichidáról is érkezett egy háromtagú küldöttség. Mindannyian virággal és ajándékcsomaggal kedveskedtek. Fotó: Molcsányi Máté
Mariska néni egész életében Mórichidán élt, az utolsó két számjegyű életévében költözött be a győrújbaráti Szent Anna Otthonba, ahol a századik születésnapján köszöntötték. Kilencvenhét éves koráig igazán fittnek és fürgének számított, egészen addig még állatokat is gondozott, főzött, mosott magára. Mikor már egyre nehezebben mozgott, és a harmadik fiát is eltemette, akkor volt kénytelen kerekesszékbe ülni.
Ilyen volt a századik születésnap az idős otthonban
Ugyan fizikailag már nem olyan fürge, mint pár éve, azért most sem unatkozik, Márti nevű szobatársával beszélgetéssel múlatják az időt főként. Száz év ide vagy oda, Mariska néni arcán nem sok a ránc, kedves mosolya pedig szinte fiatalossá teszi.
– Felment a vérnyomásom ma, a fejem szédül és fáj – panaszolta Mariska néni arra a kérdésre válaszolva, hogy hogy érzi magát ma. Ahhoz képest egyébként, hogy a százegyedik évébe lépett, a keringésére és a gyomrára szed csak gyógyszert. – Egész életemben dolgoztam, a férjemmel disznót, marhát, borjút, kacsát, libát tartottunk.
Századik születésnap
Fotók: Molcsányi Máté„Nem kellett volna más”
A libákkal kapcsolatban gyerekkori emléket osztott meg a Kisalföld olvasóival: az ő idejében szokás volt, hogy a gyerekek hajtották ki a libákat a mezőre csipegetni, ők figyeltek rájuk, este pedig ők hajtották vissza az állatokat. Mariska néni sem tett másképp gyerekként.
Mariska néni számai az elmúlt száz évből a következőképpen alakulnak: egyetlen férjétől három fia született, tőlük hét unoka, akiktől öt dédunoka. Legnagyobb szívfájdalma, hogy sem a férje, sem a fiai nem lehetnek már vele, mindannyiukat el kellett temetnie. – Nem kellett volna más! – jelentette ki határozottan Mariska néni a férjéről, Vincze Jenőről, aki már harmincöt éve nincsen vele. A hosszú élet titkát sem rejtette véka alá: igazat kell mondani és sokat dolgozni. Az életmóddal kapcsolatban elárulta, nem fogyaszt alkoholt, a sajtot viszont nagyon szereti. Nagy kedvence a kockasajt, és a születésnapi tortájából is jóízűen falatozott.
Alázattal dolgozott
A munkával kapcsolatos alázatát megerősítette egyik unokája, Vincze Miklós is. – A mama mindig a legjobb és leggyorsabb akart lenni mindenben. Ha kapált, ha málnát szedett, ha epret tett el, mindig! Semmivel sem volt könnyebb vagy nyugodtabb élete, mint másnak, sőt. A második világháború során például leégett a házuk, ideiglenesen az elhurcolt zsidók megüresedett házában laktak. A nagymamám nagyon vallásos, míg tehette, minden vasárnap templomba is eljárt. – Hálát adok Istennek, hogy ennyi évet megértem – zárta szavait a 100. születésnapján Mariska néni. – A mórichidaiaknak kívánom, hogy békességben, szeretetben éljenek!
