Megható történek a győri kórházból - Saját veséjével mentette meg fia életét egy anya

Széles mosollyal, örömteli kézfogással fogadta dr. Villányi Balázs nefrológus, jelenleg orvosigazgató a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórházban a Gulyás családot. Ő volt Gulyás Mátyás kezelőorvosa Győrben, most is azonnal a fiatalember hogyléte felől érdeklődött, aki szemmel láthatóan nagyon jól van és édesanyja arcán sem látható aggodalom. - Mátyásnak egy úgynevezett FSGS nevű vesebetegsége van, ami egy örökletes génmutáció talaján kialakult betegség. Mátyás anyai és apai oldalról is a hibás gént örökölte. Az FSGS betegség alapja, hogy a vese membránja kóros mennyiségben ereszti át a fehérjéket, ami az évek során maradandó károsodásához vezet. Mátyásnál az FSGS igazolására kétszer történt veseszövettani vizsgálat, először 9 évesen, majd 16 éves korában - tudtuk meg dr. Villányi Balázstól.

Győrből Budapestre

Gyakorlatilag az egész gyerekkora erről szólt, azonban a most 30 éves fiatalember életébe egy percre sem költözött be a betegségtudat, pedig izgalmakból nem volt hiány a tavaly decemberi transzplantáció előtt sem.

- Mátyást hosszú éveken át Budapesten gondozták a Gyermekklinikán, Győrbe az utóbbi két évben került át, az akkor már jelentősen beszűkült veseműködés miatt. Tudtuk, hogy előbb-utóbb vagy transzplantációra vagy művese kezelésre lesz szükség. Már az első konzultációk során jelezte édesanyja, hogy donorként felajánlja egyik veséjét. Az ő kivizsgálása mellet, a biztonság okán Mátyást előkészítettük a művese kezelésre, ezért a karján érműtétet hajtottunk végre. Az előre kitűzött transzplantációs műtét előtti hetekben kritikus szintre emelkedtek a méreganyagok Mátyás szervezetében, ezért az alkaron kialakított úgynevezett fistulan keresztül el kellett kezdeni a dialízist. Ennek köszönhetően kielégítő lett az állapot a veseátültető műtétre – emelte ki a kezelőorvos.

Vese vagy művese

A dialízis programban lévő páciensek méreganyag szintjeit egy egészséges, jól funkcionáló vese működéséhez képest körülbelül 5-10 százalékban lehet biztosítani. A kezeléssel a méreganyagok kontrollált szinten tarthatóak, melynek köszönhetően hosszú éveken, akár évtizedeken keresztül is elfogadható életminőséget lehet biztosítani. Ennek ára általában heti háromszor 4-5 óra géphez kötött kezelés. Egy sikeres transzplantáció jóval nagyobb szabadságot, szerencsés esetben közel normális vesefunkciót jelent a betegeknek.Donorszemélyt viszont nagyon nehéz találni, mivel kell egy hasonló immunológiai szerkezet, ezért preferálják a családtagokat. Idegen személyt is meg lehet nevezni, de ennek van etikai korlátja is, meg kell vizsgálni, nincs-e esetleges egyéb „érdekeltség” a háttérben. A minél jobb egyezőségre azért van szükség, nehogy a szerv egy túl erős immunreakció következtében kilökődjön.
- Húsz évig együtt élni gyermekünk egyre súlyosbodó állapotával, emberpróbáló feladat. Mosolyogni, amikor újabb vérvételre visszük őt, természetessé tenni a vizeletgyűjtést és mindeközben hagyni, hogy akiért a legjobban aggódunk a világon élhesse az átlagos gyerekek életét- ez volt Gulyás Lászlóné Erika és férje legnagyobb feladata. Mátyásban egy percre sem alakult ki betegségtudat, türelmes, „jó beteg” volt a kezdetektől fogva.

Vérvételen derült ki a gond

- Spontán derült ki a betegsége, sápadtabb, étvágytalanabb volt, amikor a gyermekorvos vérvételt és vizeletmintát kért. A leletek kimutatták, hogy a vizeletében sokkal több a fehérje, mint kellene. Harminc nap múlva megismételtük a vizsgálatot, abban is volt fehérje, de abban bíztunk, hogy hátha ez csak valami fertőzés miatt van. Bekerültünk a győri gyermeknefrológiára, majd szinte rögtön Budapestre, mert biopszia kellett, onnantól pedig hetente, majd havonta, aztán félévente kellett járni vizsgálatokra - meséli az édesanya.
Mátyásnak ezek a vizsgálatok semmit sem jelentettek, sosem érezte magát betegnek, pedig a vérében lévő méreganyag szintek az évek előrehaladtával folyamatosan nőttek, ahogy a veséi már nem tudták ellátni a feladatukat. Amikor Győrbe került, ez az érték az ötszöröse, a műtét előtti dialízis megkezdésekor a tízszerese volt.
- Sosem éreztem magam betegnek. Fociztam, edzésekre, meccsekre jártam, a sport végigkíséri az életemet. Szerintem ennek is köszönhető, hogy jó állapotban vártam a műtétet. A műtét előtt sem volt különösebb tünetem. Kicsit vizesedett a lábam, de csak annyira, hogy a zokni gumija látszott a bőrömön, mást nem vettem észre magamon. A műtét utáni első pár napot leszámítva, amikor a csövek bent vannak az emberben és ez kellemetlen érzéssel jár, semmi panaszom nem volt. Azóta sincs - mondta el Gulyás Mátyás.

Eldöntötte, donor lesz

Gulyásné Erika már akkor eldöntötte, hogy donor lesz, amikor először elhangzott az a mondat, hogy ennek a betegségnek transzplantáció lesz a vége.
- Menet közben a genetikai vizsgálat eredményeit megkaptuk. Megtudtuk, hogy Matyinak már nem kell tartani attól, hogy a gyermeke örökölni fogja a betegséget. A transzplantációra készülve úgy éltem meg, hogy a javamra válik, mert legalább alaposan ki vagyok vizsgálva. Igaz, hogy most egy vesém van, de tudom, hogy egészséges vagyok. Nagy volt bennem a segíteni akarás, a vizsgálatok előtt 190-es lett a vérnyomásom. Nem győztem magyarázni, hogy ez csak az izgalom miatt van. A műtét napján Budapesten, amikor már a Covid-teszten is túl voltunk, végtelen nyugalom tört rám, mert tudtam, hogy lesz műtét. Bár utána volt még egy kis izgalom az immunreakció miatt, hogy elfogadja-e a szervezete az új szervet, de szerencsére minden rendben volt.
December 15-én feküdt be a kórházba anya és fia, ahonnan karácsonykor már közösen, ugyanolyan heggel tértek haza. - Vigyáztunk, nem találkoztunk, érintkeztünk senkivel. A férjem, Matyi menyasszonya, az ő családja, a rokonok, a barátaink mind mellettünk álltak, támogattak. Ilyen szép karácsonyunk talán még sosem volt.

(Forrás: Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház)