2024.09.11. 18:24
Üzentek a Líceum falai - 130 éve avatták a soproni iskolát, amelynek homlokzata megújult a tanévre
Százharminc évvel ezelőtt ezen a napon avatták fel a régi helyén három hónap alatt felépített új soproni Líceumot. Ma pedig befejeződött az utcai homlokzat felújítása. A munkálatok alatt az is kiderült, hogy az épület falai üzenni tudnak - írta közleményében a Líceum.
Nem tervezte senki, hogy napra pontosan a 130 évvel ezelőtti színben és formában várja szeptember 11-én a diákokat a soproni Líceum, mégis ez történt. Az iskola épülete a jelenben folyamatosan újul meg és korszerűsödik, ugyanakkor építői mindig figyelemmel vannak a gimnázium létrejöttének eredeti céljaira. Meghallották a falak üzenetét is...
- Az 1825-ben épült, földszintes iskolát hatvan év alatt kinőtte a Líceum, ezért a századforduló előtt úgy döntött a soproni gyülekezet és a dunántúli egyházmegye, hogy új, a feladathoz méltó iskolaépületet emel. 1894-ben a gimnázium, valamint a teológia és a jogi fakultáció diákjai és tanárai a búcsúünnepséget a régi épületben május 31-én tartották, szeptember 11-én pedig már avathatták az evangélikus Lyceumot, a ma is álló épületet - sorolja a történelmi adatokat Tölli Balázs, a gimnázium igazgatója. A 40 ezer forint értékű régi iskolát a soproni gyülekezet átadta a dunántúli egyházkerületnek, s közösen levezényelték a 85 ezer (akkori) forintba kerülő hatalmas beruházást. A kormány 30 ezret, Sopron városa 10 ezer forintot adott az iskolaépítéshez, aminek költségeihez jómódú és kevésbé jómódú polgárok és iparosok is hozzájárultak. Ahogy az avatási ünnepségen hangsúlyosan megfogalmazták a beszédekben: a jövőbe fektettek.
Poszvék Sándor teológiai igazgató tanár tartotta 1894 szeptemberében az ünnepi istentiszteletet: "Közelebb kell hozni az életet az iskolához, az iskolát az élethez. Műveltté kell tenni a nemzetet, nemzetivé a műveltséget, összhangba kell hozni a hitet a tudománnyal, az eszményt a gyakorlati élettel, az oktatást a neveléssel, a szellem fejlesztését a test edzésével" - mondta prédikációjában. Gombocz Miklós főgimnáziumi igazgató is szólt az ünneplőkhöz: "Nevelni akarunk, nem rideg értelem-embereket, akik az igazság és jog diadalában hitüket elvesztették, akik fogalmaikat, meggyőződésüket a világ ítélete szerint ruhaként cserélik, akik a kötelességet csak addig ismerik, ameddig a haszon és kényszer hatása ér, hanem oly férfiakat, akik háttérbe szorítva, félreismerve, sőt megalázva is a felismert igazság után indulnak: nevelni akarunk erkölcsi jellemeket."
Az ifjakhoz külön szólt a főigazgató: "E hazát, melyet egykor karddal foglaltak el őseid, neked szellemi fegyverekkel kell újra meghódítanod". A 130 éves épület azóta sok mindent megélt, az elmúlt esztendőkben pedig egy többlépcsős beruházás modernizálja és szépíti meg. Tavaly az udvar felőli épületrész tetőszerkezete újult meg, az idei nyáron folytatódott az energetikai felújítás. Az utcai homlokzat a tervek szerint csak "ráncfelvarrást" kapott volna, de a falak üzentek, mást akartak.
- Folyamatos munkában vagyunk, a homlokzat ennek csak egy állomása lett volna, de menet közben kiderült, hogy a korábbi felújítás során használt műanyag festék használata rossz döntés volt. Sorsszerűnek érzem, hogy épp most derült ki: újra kell vakolni és színezni az utcai homlokzatot.
A falkutatás és a régi fotók alapján így az eredeti színét kapta vissza a műemlék épület, éppen születésének százharmincadik évfordulóján. Minden ház magában hordozza egykori alkotói szándékait, ez most megmutatta magát
- fogalmaz Józsa Dávid építész, líceumi öregdiák, aki Tölli Balázs igazgatóval együtt tulajdonképpen meghallotta a falak üzenetét.
- Minden épület szimbólum – „ha az emberek hallgatnak, a kövek fognak kiáltani” -, de mi nem múzeumi képet akarunk mutatni magunkról, hanem azt is üzenjük, hogy a célok nem változtak; a Líceum ma is műveltté tesz és erkölcsi jellemeket nevel - mondja Tölli Balázs.
A 130 évvel ezelőtt ezen a napon az avatáskor hangzott el:
„A szellem, mely a Lyceumot életre keltette a reformáció szelleme volt. Hirdette a századokon át a gyámság alatt álló emberiségnek nagykorúságát. Az evangélium egyháza megadta Istennek, ami Istené, s a császárnak, ami a császáré. Önmagának csak az erkölcsi és csak a vallási világot tartotta fenn. Itt akar plántálni, itt akar működni, nem törekszik dicsőség, nem hatalom után; kovász akar lenni, mely áthatja a tésztát; termékeny csíra, mely a szívek mélyében, a társadalom rétegeiben gyökerezik, hogy az igazság, a jog, az anyagi és szellemi jólét hatalmas fájának legyen szülő anyjává. A tudomány volt bölcsője a protestantizmusnak. Önmagát, amaz ismeretes alapelvét, „tudakozzátok az írásokat” tagadná meg, ha az Istenimádás templomában nem emelne oltárt a tudománynak is.”
- A régi formáját újra megmutató homlokzat az épület arca, tekintete az őt körülvevő világra. Ezt olvashatjuk ki belőle ma is! A Líceumot immár több mint 30 éve újra fenntartó Magyarországi Evangélikus Egyház és annak iskolája ugyanúgy a jövőbe fektet, mint tette azt régen, úgyhogy a felújítás nem áll meg. A régi alapokon, de a mai kor igényei alapján fejlesztjük az iskolát - zárta Tölli Balázs.
