Ünnep az Akasztóhegyen Mórichidán - 210 éve egyeztek meg a gazdák az Esterházy urasággal - fotók, videó

Sipos Ede, a falu alpolgármestere és Baranyai László önkormányzati képviselők szervezték meg a rendezvényt a hegy jövőjéért tenni akaró barátaikkal, támogatóikkal együtt.

A köszöntők után Józsa Tamás, a győri Hild iskola igazgatója idézte emlékeit az 1990-es években végzett kutató, felmérő munkájukról, illetve az Akasztóhegy építészeti ritkaságairól, titkairól is beszélt.

2001-ben Csornán rendeztek konferenciát a népi építészetről, melynek témája volt a mórichidai szőlőhegy présházainak különlegessége is. A Kisalföld is beszámolt annak idején a konferenciáról.

A népi építészet védelméről és megismeréséről tartottak háromnapos diákkonferenciát Csornán. A Honismereti Szövetség és a Szülőföldünk Honismereti Egyesület megyei szervezete által rendezett programok azt célozták, hogy a fiatalok és a közvélemény figyelmét felhívják a népi építészetben rejlő értékekre, a műemlékvédelemre és közelebb hozzák a témához az érdeklődőket. 

Pájer Imre, a Szülőföldünk elnökségének tagja, a csornai rendezvény főszervezője a Kisalföldnek elmondta: ezt a konferenciát hatodik alkalommal rendezték meg, minden évben más és más városban. Középiskolás tanulók és néhány főiskolás vett részt a programokon, előadásokon, melyeken neves és elismert szakemberek ismertették tapasztalataikat, de maguk a diákok is tartanak korreferátumokat. Ezenkívül lehetőségük nyílt az ország minden részéről érkezett diákoknak csornai városnézésre, s a Rábaközben többek között a mórichidai szőlőhegy présházait tekintették meg. 

Kottmayer Tibor műemlékvédelmi felügyelőtől, aki maga is előadást tartott a konferencián, azt kérdeztük, mit nevezünk manapság a népi építészet értékeinek és hogyan tudjuk védeni, óvni azokat. 

- mondta Kottmayer Tibor.

- Ez leginkább anyagi érték, amihez a viszonyunk az utóbbi időben erősen megváltozott. A pénzvilág, az építőipar mássá teszi az értékeket. Régebben, ha valakinek háza volt, százszor meggondolta, hogy lebontsa azt. Mostanában, talán azért, mert a munka kerül sokba, talán mert fontos az építőanyag eladása, ez a folyamat megfordult. Az értékek pusztulnak, mert az élet ilyen és ez természetes. A baj az, hogy könnyebb iparost találni arra, hogy új házat építsen, mint hogy a régit felújítsa vagy kijavítsa. Ott, ahol gondolkodni kell, vagy aprólékos a munka és a fizikai tevékenység szellemivel párosul, nagyon nehéz megfelelő vállalkozót találni. Pedig a népi építészet megmentése ilyen, meg kell vizsgálni a vakolatot, az összetételét, a receptúráját. Ezek ismeretében tehát érthető, hogy az emberek nem nagyon vágnak neki egy-egy régi ház felújításának. Emellett még az is befolyásolta a döntéseket egészen idáig, hogy csak annak adtak állami támogatást, aki új házat épített. Az pedig, aki mondjuk Fertőrákoson egy értéket jelentő, kétszáz éves parasztházat akart rendbe tenni, semmit nem kapott. Amíg nem lesznek olyan hiteles emberek Magyarországon, vagy a közigazgatásban olyan közép- vagy alsó szintű, az emberrel közvetlenül találkozó vezetők, akik döntésükért vállalják a felelősséget, addig a műemlékvédelmet sem lehet olyan módon csinálni, hogy az jelentős mértékben az épületállomány megőrzéséhez vezessen. Az a baj, hogy ezen a téren senki nem vállalja a felelősséget, mindent jogszabályokkal, adatlapokkal, ellenőrzésekkel akarnak megoldani. Ez így sajnos nem működik, a szemléletnek kellene megváltoznia.