Sára Sándorra emlékezünk - A kiváló rendező anno Kapuváron gyógyult

Sára Sándor 2001 nyarát Kapuváron töltötte, a rábaközi kisvárosban gyógykezeltette magát a kórházban. Ott volt szerencsém beszélgetni vele. A kórház központi számán keresztül kapcsolták a szobáját és azonnal beleegyezett, hogy interjút készíthessek vele. Egy kedves, idős úr fogadott, köntösben, nagy barátságosan. A barátságos légkör az egész beszélgetés idejére jellemző volt. Örülök neki, hogy részem lehetett benne.

Elmondta, hogy két héten át tartózkodott a rábaközi városban, ahol szénsavas kúrán vett részt, melyet egy orvos barátja javasolt számára. Megnyugtatta a Kisalföld olvasóit, hogy nem kell komoly bajra gondolni. Kapuvár elnyerte a tetszését és a kórházi kúra is beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Így beszélgettünk:

- Nem hiányzik a Duna Tévé, a nyüzsgés, az elnöki szék?

- Hét évet töltöttem el a televíziónál, s ez nagyon kemény időszak volt. Másra nem is igen jutott időm. Ezt jelzi, hogy mindössze egy játékfilmet forgattam ez idő alatt. Én pedig inkább rendező vagyok, mint tévéelnök, úgyhogy nem hiányzik az elnökösködés.

 - Mi a véleménye napjaink médiavitáiról?

 - Igazából nem érdeklődöm a téma iránt. A kereskedelmi televíziókról nincs jó véleményem, ritkán nézem műsoraikat. Hallok ezt-azt, és az a véleményem, hogy a nézőt nem szabad megtéveszteni. Sajnos néha tapasztalhatóak teljesen etikátlan dolgok, melyeket nem szabad megengedni. Engem is ért az elnökségem idején sok inzultus. Persze az ember nem akar állandóan bíróságra járni, így a magam részéről mindig igyekeztem megegyezésre jutni az engem megsértőkkel. 

- Milyen Sára-mű várható legközelebb? 

- Egy háromszor ötvenperces dokumentumfilmet készítettem el, mely egy magyar—indiai származású festőművésznőről szól. Indiában felkerestem azokat a helyeket, ahol ő is megfordult és felvettem képeit a delhi múzeumban is. Nemrég végeztem az anyag vágásával, s várhatóan ősszel mutatja majd be a filmet a Duna Tévé. Ezenkívül van kész forgatókönyvem Transzszibériai álom címmel. Ez a gulágról megszökött három férfi kudarccal végződő küzdelmeiről szól. A már említett festőnőéletéről is készen van egy forgatókönyv, melyet Dobai Péterrel és Kardos Istvánnal írtunk közösen, valamint a második magyar hadsereg sorsáról és tragikus pusztulásáról is összeállt egy vázlat. 

- Van-e ma elegendő pénz a magyar filmgyártásra? 

- Van, csak furcsa módon úgy, ahogy nem kellene. Azzal egyetértek, hogy készüljenek olyan játékfilmek, melyek reprezentatívak, sokba kerülnek, hiszen magam is készítettem ilyet 80 huszár címmel, de utalhatnék az Egri csillagokra, vagy még jó néhány nagyszerű filmre. Ám ezek úgy készültek, hogy nem vették el a többi magyar játékfilmtől a lehetőséget, nem a többi rovására csinálták őket, hanem pluszkeretből. Ez lenne a járható út ma is. 

- Milyen lenne az a televízió, melyben Sára Sándor akár mint vezető is el tudná képzelni magát? 

- A nézők el vannak rontva a kereskedelmi televíziók által, de bízom benne, hogy ez a helyzet változni fog és az emberek újra vevők lesznek az értékes műsorokra. Én viszont már nem képzelem el magam sem vezetőként, sem tévésként, filmeket szeretnék készíteni, mert az az én igazi világom.

Névjegy

Sára Sándor Turán született, 1933. november 28-án és Budapesten hunyt el 2019. szeptember 22-én. Dokumentumfilmekkel kezdte pályáját, a hatvanas és a hetvenes években egyéni látásmódjával hozzájárult a magyar filmművészet nemzetközi elismertetéséhez. Képein az emberi arc és a magyar táj árulkodó módon vall arról, hogy mi történik az emberben és az emberrel a történelmi kataklizmák során.

Rendezőként olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Feldobott kő, a Holnap lesz fácán, a 80 huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, a Vigyázók, A vád. Operatőrként az Asszony a telepen, a Sodrásban, az Apa, a Szinbád, az Árvácska, a Mérkőzés, a Királygyilkosság stb.

Sára Sándor apai nagyapja vasutas volt, kalauz, nagyanyja summás lányként dolgozott a Hatvany-birtokon. Anyai nagyapja szintén vasutas volt, ő az állomásfőnökségig vitte, nagyanyja vármegyei hivatalnok családból származott. Apja aljegyző volt Turán, majd jegyző lett a közeli Ikladon, ahova 1941-ben az egész család követte. Másodikos elemista korától Aszódra járt iskolába, de a gimnáziumot már a jászberényi nagyszülőknél lakva fejezte be, mert apját pozíciója miatt internálták a második világháború végén. Csak három év múlva került vissza Aszódra.

Sára Sándor Budapesten érettségizett 1952-ben. A Vörösmarty Gimnáziumban osztálytársával,Bácskai Lauró Istvánnal határozták el, hogy míg Bácskai rendező, addig Sára operatőr lesz. Könyveken keresztül ismerkedett a szakmával és fényképezni kezdett, valamint egyszer három napra csatlakozott Turán Szőts Istvánhoz, aki különböző szokásokat örökített meg a turai néphagyományból.A Filmművészeti Főiskola alatt rengeteg fényképet készített az elesett, utcán tengődő emberekről.

Az 1960-as években Huszárik Zoltánnal csatlakoztak a Balázs Béla Stúdió fiatal alkotókból verbuválódott csapatához. Operatőrként dokumentalista jellegű rövidfilmeket kezdett forgatni. Majd első meghatározó rendezése is elkészült, a 17 perces Cigányok 1962-ben. Filmjeiben korának érzékeny pontjaival foglalkozott: például a tanyasi életről szóló Vízkereszt, majd az ingázókkal kapcsolatos Oda-vissza. A sok kényes téma miatt általában egy-két évvel később jelenthettek meg filmjei, de rövidfilmjeinek nemzetközi sikere felhívta rá a figyelmet Magyarországon is.

Legtöbbször Kósa Ferenc (Tízezer nap, Ítélet, Nincs idő, Hószakadás) és Szabó István (Apa, Tűzoltó u. 25., Budapesti mesék) mellett dolgozott.  

A rendszerváltás közeledtével visszatért a dokumentumfilmekhez. A televízió megbízásából elkészítette a Magyar 2. hadsereg tragédiáját felidéző 25 részes Krónika című dokumentumfilmet, illetve ennek moziverzióját, mely Pergőtűz néven jelent meg. 1984–1985 között Bábolna múltjáról és jelenéről forgatott nagyívű szociográfiát, amiért a XVIII. Magyar Játékfilmszemlén elnyeri a Társadalmi zsűri fődíját. Majd figyelme azokra a kollektív történelmi fájdalmakra irányul, amelyekről évtizedeken keresztül tilos volt nyilvánosan beszélni. A bukovinai székelyek hányattatásait tárja fel a Sír az út előttem című többrészes filmeposz, míg a Csonka Bereg, a Te még élsz?, a Lefegyverzett ellenséges erők és a Magyar nők a Gulágon című dokumentumfilmjei a háború következtében idegen fogságba került, elhurcolt és meggyötört emberek sorsával figyelmeztetnek múltunk keserves üzenetére.

1993 tavaszán Csoóri Sándor felkérte az akkor induló Duna Televízió vezetésére. Hét éven át volt a televízió elnöke. Filmjeit több mint félszáz országban vetítették, s számos hazai és nemzetközi fesztiválon tüntették ki díjakkal.(Wikipédia)