Családegyesítés

A csengő hangjára a havannai pincsi vidám ugatással szaladt az ajtóhoz. Idősebb hölgy gazdája sóhajtva követte, nem feledve, hogy mivel tartozik magánya vidám, szeretetre méltó eltüntetőjének. Férje másfél évvel ezelőtti halála, aztán hű kutyusának elvesztése óta sokat jelent számára a kis fehér szőrgombolyag.

Az ajtóban tétova ételfutár állt, cím után érdeklődve, majd rámeredt a kis háziállatra. „Teljesen olyan, mint a miénk!” – mondta, és már az után érdeklődött, mikor és honnan került Folti a győri panellakásba. Folti gazdája már-már feledte az intermezzót, amikor egy hétre rá megcsörrent a telefonja. Az ételfutár fiatalember volt a vonal végén azzal a hírrel, hogy az ő Mangójuk születési helye és ideje gyanúsan egybeesik Foltiéval, találkozzanak holnap a közeli parkban.

A két fajtatiszta havanese szinte emberi öleléssel, végeérhetetlen játékkal üdvözölte egymást. Azóta is rendszeres a találkozásuk: a Veszprémből egyazon „fészekaljból” származó hálás kis testvérek a sors szeszélye folytán egymás közelében maradhattak.