Misszió egy távoli földrészen - A soproni dr. Vancsura Vivien és a magyar orvoscsapat Tamaleban gyógyított - fotók

- Már gyerekként is foglalkoztatott a missziós munka lehetősége, viszont a témába igazán az egyetemet követően ástam bele magam. Kezdetben egy másik szervezettel vettem fel a kapcsolatot, ezt követően mondta a barátnőm, hogy ő egy orvoscsoporttal májusban Ghánába utazik. Ekkor kerestem meg dr. Fodor Rékát az Afréka Alapítványtól és tulajdonképpen néhány nap alatt eldőlt, hogy én is velük tartok - mesélt a kezdetekről Vivien.  - Szeretem a kihívásokat, szeretem feszegetni a határaimat is, ami szintén közrejátszott abban, hogy elvállaljam az utazást és persze az is nagy könnyebbség volt, hogy a barátnőm is a csapat tagja volt - mondta. 

Hallgassa meg!

Az utazás megkezdése előtt a fiatal doktornő megkapta a kötelező védőoltásokat, a vízumot, valamint egy elméleti TEK-es képzésen is részt vett, de szakmailag is felkészült az útra, főleg a trópusi betegségekkel kapcsoltban képezte magát.

A magyar orvoscsapat Tamaleban, egy kórházban, a járóbeteg részlegen gyógyított, ami Ghána fővárosától, Accrától mintegy 600 kilométerre fekszik. 

- A munkakörülmények várakozáson felüliek voltak, az ottani orvosok és ápolónők pedig nagy segítséget jelentettek, mindenben támogattak bennünket. Nyolc órától indultak a napjaink, de az, hogy meddig tartott nagyon változó volt, a betegek számától függött. Reggelente egy kisebb tömeg várt bennünket, amíg egy beteg is volt, folyamatosan dolgoztunk. Általában napi százötven pácienssel foglalkoztunk, akik a legkülönfélébb panaszokkal érkeztek hozzánk. Főleg tífuszos, maláriás vagy bőrbetegségben szenvedő gyerekeket kezeltünk, a felnőttek között pedig cukorbetegekkel találkoztunk. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, mindenki hihetetlenül kedves és türelmes volt, hálásak voltak a segítségért, az esetlegesen többórás sorban állás után is megértően várakoztak az ellátásra - foglalta össze a doktornő. Akadtak nehezebb szituációk is, amelyeket ott, azonnal kellett orvosolni és megindító sorsokkal is találkoztunk. Ezek nehéz pillanatok voltak, lelkileg megindított bennünket - tette hozzá. - Rengeteg tapasztalatot szereztem a három hét alatt, türelmesebb is lettem és elmondhatom, hogy az utazás és a kint töltött idő bátorságot adott nekem, így ha legközelebb kellene mennem, már egyáltalán nem lenne bennem félelem - zárta a beszélgetést.