2023.10.23. 06:43
Megőrizni és átadni '56 örökségét - Németh Alajos nyugalmazott tanár gyűjteményét a Hansági Múzeumnak adományozta
Németh Alajos nyugalmazott tanár számos kincset őriz a múltból: gyűjtése során számos ötvenhatos emlékeket is felkutatott. A korszakhoz kötődő relikviákat pedig a Hansági Múzeumnak adta át.
Németh Alajos egy 1956-os magyar zászlóval. Ezen kívül is számos ereklyét gyűjtött a forradalom idejéből. Fotó: Kerekes István
– 1956 emlékét őrzi. Hogyan indult a gyűjtés?
– Nagyon jó tanáraink voltak általános- és középiskolában, ők is nagyon ódzkodtak attól, hogy úgy beszéljenek ötvenhatról, mint ellenforradalomról, inkább kikerülték. Bár veszélyes volt, a családok eltették azokat az emlékeket, tárgyakat, amit lehetett. Ezek hol könyvekben elrejtve, padlásokon őrződtek meg. 1989-ben, amikor az akkori MDF-nek a vizsgáló-bizottságának a tagja voltam, egy felhívást hoztunk, hogy akinek ötvenhatos tárgya, emléke van, azt be tudjuk gyűjteni. Nagyon kevés tárgy jött elő, részben azért, mert azok a családok, akik rejtegették, nem merték elő adni ezeket. Inkább jóval kilencven után kezdett gazdagodni a gyűjteményünk. Ennek jelentős részét akkor beadtuk a Hansági Múzeumba. Akkor azt szerettük volna, hogy ez az anyag a későbbi kutatóknak egy anyagot jelentsen, hogy tényleg ki lehessen deríteni, mi történt 1956-ban. Így adtam be én is azokat a tárgyakat, amelyeket a családom rejtegetett jórészt. Az az érdekes, hogy a gyűjtésünk látványosabbik része az az, ami a családomban megmaradt.
Hallgassa meg!
– A családja hogyan volt érintett a forradalom által?
– Hét évesen magam is részt vettem a tüntetésben úgy, hogy az általános iskolából minket kivittek a 48-as térre. A nagybátyám volt akkor a kollégium igazgatója, ami az akkori tanácsházával szemben volt. Én láttam a felvonulást is, ahogy indult a tömeg, vagy ahogy kihozták Vági József főhadnagyot a tanácsházáról (szerk. a felháborodott tömeg Gyenes György főhadnagyot a laktanya udvarán bántalmazta, belehalt sérüléseibe, Vági József főhadnagyot és Stefkó József hadnagyot elfogták. Vági öngyilkosságot követett el, Stefkó népítélet áldozata lett), illetve a sortűz áldozatainak temetésen is ott voltam. Gyerekként is megdöbbentő volt megélni a város ötvenhatos tragédiáját.
Hétévesként is érezte: nagy dolog történik
– Hétéves kisfiúként ezek megrázó élmények…
– Én hét évesként nem tudtam, hogy mi történik pontosan. De éreztem a felnőttekben, a szüleimben azt a majálisi hangulatot, hogy tényleg valami nagy dolog történik. És ez így benne maradt az emberben, ahogy a tragikus emlékek is. Minket a 48-as szobortól szétoszlattak. Az anyámmal elindultunk apámat megkeresni. A régi kórház felé haladtunk, mellyel szemben a régi nyomda állt, ahol apám nyomdászként dolgozott. Akkor hallottuk a géppuska sorozatot, a tompa puffanásokat, és akkor már éreztem az anyám nagy rémültségét. A Gyári út felől kezdtek megjelenni menekülő, futó emberek, sírva, döbbenten, ezek a mai napig bennem élnek.
– Volt olyan ismerős vagy barát, akit akkor elveszítettek vagy megsebesült?
– Szüleimnek igen, volt köztük szomszéd is. Kisváros volt akkoriban Óvár, itt mindenki ismert mindenkit.
Beplántálta a nemzeti érzést
– Tanárként is fontosnak tartotta átadni a fiataloknak ötvenhat eszmeiségét, szellemiségét!
– Óriási szerencsém volt, hogy nemcsak az iskolában, hanem kollégiumi vezetőként is át tudtam nekik adni ezt az örökséget. A kollégiumban hatvan-hetven gyermek volt ránk bízva, és sokukkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és biztos vagyok benne, hogy a mai rohanó világban erősen sikerült beplántálnom a nemzeti érzést. Ezeket a gyermekeket már 89-ben elvittem a Gyász-térre, a fejfákat a kollégistákkal közösen készítettük. A gyerekek fogékonyak voltak erre.
Új kiállítást terveznek
– Martinschich Balázs történészhez fordulnék, és arról kérdezem, hogy a Hansági Múzeumnak milyen szerepe van az 56-os emlékek megőrzésében?
– A kilencvenes években többen ajánlották fel ötvenhatos relikviáikat a Hansági Múzeumnak. 1997-ben ebből tárlat nyílt, mely a mai napig az állandó kiállítás része a Mosonvármegyei Múzeumban. Ez ma már kicsit idejét múlt, mert azóta sokkal több információt és adatot is tudunk az ötvenhatos óvári eseményekről. De én azon vagyok, és elődeim is azon voltak, hogy ez a kiállítás folyamatosan frissüljön. Ennek bizonyítéka, hogy most Magyar Katalin emlékezetével is bővült a kiállítás. A megújító munkában Németh Alajos és számos látogatónk is segít, Alajos gyakran szolgál új adatokkal, ha valaki őt megkeresi, ő továbbra is szívén viseli az ötvenhatos történetet, és ezért a múzeum is hálás neki. Sajnos ez a szabadságharcos generáció öregszik, meghalnak. A szomorú tapasztalat az, hogy az utána következő generációk nem értékelik a tárgyakat, és sok esetben a szemétben kötnek ki ötvenhatos relikviák, amiket a nagymama, nagypapa nagy becsben őrzött otthon, vagy pedig félve még az unokáinak sem merte megmutatni. Ezért nagyon fontos a múzeumunk gyűjtőmunkája! Terveink között szerepel, hogy egy teljesen új ötvenhatos kiállítás valósuljon meg a Hansági Múzeumban.
kisalfold.hu podcast
- Legendás bűnügyek és sportolók könyvbe foglalva – Sudár Ágnes újságíróval beszélgettünk
- Improvizáció mesterei Sopronban
- Lego kiállítással gyűjtöttek adományokat a Kossuth Gimnáziumban Mosonmagyaróváron – fotók, videó és podcast
- Tánc a testért, és a lélekért - A győri DanceRehab szakembereivel beszélgettünk
- Szentivánéji álomból a Dráma a Szalonba - Podcast Buvári Lillával és Hajdu Tiborral