Vélemény - Bakonyi álmok

Rengeteget írtam a bakonyi vasútról 2006-ban. Sokakkal küzdöttünk érte, mert a politika egyetlen tollvonással megszüntette volna hazánk egyik legszebb vonalát, megszorító intézkedés gyanánt. Szerencsére volt akkora a társadalmi nyomás, hogy a terv nem lépett életbe, s a túrázók immáron több mint 125 esztendeje vehetik célba a Magas-Bakonyt vonattal.

Közel két évtizeddel a bezárás fenyegető árnya után az a jó hír, hogy a Bakonyon át vezető vasutat senki nem akarja elvenni tőlünk. A rossz, hogy Gubányi Károly 1896-os millenniumi évfordulóra épített remekművének a mai napig nem sikerült a múlthoz méltó, ám egyben korszerű szerepet találni a mindennapokban.

Akadtak biztató lépések, ilyen volt a Jenbacher motorvonatok csatasorba állítása pár éve, vagy tavaly sikeresen oldotta meg a MÁV a Gyulafirátóthoz közeli völgyhidak megerősítését. Igaz, ennek az volt az ára, hogy egy éve nyáron nem közlekedtek szerelvények hazánk legszebb vasúti vonalán Zirc és Veszprém között, csak vonatpótló buszok. Most a mozdonyok kisiklására kell gyors megoldást találni.

Ezek az esetek is mutatják, hogy sok sebből vérzik a bakonyi vasútvonal, holott a benne rejlő potenciál óriási. Ha át tudnánk hidalni a Veszprémtől Balatonig vezető bő 10 kilométeres távolságot, akkor kalandvágyó családok tucatjai indulnának Győrből közösségi közlekedéssel a magyar tengerre. Németországban a Harz hegységben, a Bakonyhoz kísértetiesen hasonló környezetben hétvégenként gőzmozdonyok szállítják az utasokat. A nyári csúcsszezonban hetekkel előre foglalni szükséges a jegyeket, annyira nagy az érdeklődés az attrakcióra a szász tartományban.

Egyelőre mi távol állunk mindettől. Ám ha nem is álmodunk, eleve feladjuk azt, hogy végre méltó helyére kerüljön a bakonyi vasútvonal.