Érzékenyítés

Allergia terén szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis a legrettegettebb allergén növényre, a parlagfűre kicsit sem vagyok érzékeny. Akár el is morzsolgathatom a kezemben, vagy meg is szagolgathatom a virágját, még csak nem is tüsszentek. De mint minden, ez a szerencse is relatív, mert a parlagfűre ugyan nem, de sok minden más növényre, különösen, amelyek tavasszal virágoznak, erősen allergiás vagyok, így május végétől június közepéig a papír zsebkendő, a szemcsepp és az allergia elleni gyógyszer a legfontosabb kellékek az életemben. Sok év kísérletezés után – orvosilag is – megtaláltam a számomra leginkább hatásos gyógyszert, így már emberek közé is merek menni ezen időszak alatt.

A hosszú szenvedés érzékenyítésnek is kiváló volt. Már évtizedek óta, ahol csak látom, irtom a parlagfüvet. Otthon a kertben, ha akad, gyökerestől kiásom, a hétvégi telken sarlóval, fűnyíróval esek neki, de még ha az utcán jártamban észreveszek egy-egy tövet, ha kihúzni nem is tudom – akad sajnos akkora példány, hogy lehetetlen –, legalább a virágkezdeményét letöröm.

Na már most én nem kívánom senkinek, hogy bármilyen növényre – vagy akármire – allergiás legyen, de akiknek az elhanyagolt kertjében, udvarán, netán szántóján vagy más, művelt – vagy inkább műveletlen – földjén embermagasságúra nő a parlagfű, azoknak bizony nem ártana, ha csak egyetlen napra, de átélnék a tüneteket. Egynapnyi tüsszögés, köhögés, szemdagadás és könnyezés, netán egy nagyon enyhe légzési nehézség valószínűleg jobban meggyőzné őket az irtás fontosságáról, mint bármilyen bírság vagy kényszerkaszálás. Ami amúgy, valljuk be, igencsak ritkaság. Nem úgy, mint a parlagfű-allergia.