Mozgott a töltés a talpuk alatt - Az ország szeme Győrújfalura szegeződött tíz éve

– Fentről is segítettek minket. Ha akkor jön egy hosszabb áztató eső, mint a mostani volt, a töltés nem biztos, hogy kitart – emlékezett Nagy Imre Attila, Győrújfalu polgármestere. – A falunapokon nem szoktam előre megírni a köszöntőbeszédem szövegét, alkalmazkodom a hallgatósághoz és mindig azt szövöm bele, amit aktuálisnak érzek. Tíz éve ráéreztem és pont megemlítettem, hogy nagyon sok eső esett az Alpokban, érdemes lesz figyelnünk – mondta Nagy Imre Attila. 

A falunap a sikeres védekezés óta az „árvízűző” jelzővel gazdagodott. 

– Ezt követően hétfőn hívott az egyik lakosunk, aki Németországban dolgozott, pont Passau közelében, hogy ott már hömpölyög a víz, nem lesz-e itt is baj. 
2013 júniusában épp megbontották a település melletti töltést is, a munkálatok során a felső és a falu felőli oldal egyharmadát elhordták. 

– A hívás hatására elkezdtünk utánanézni a számadatoknak, beszéltem a vízügyesekkel és rájöttünk, hogy olyan mennyiségű eső esett a vízgyűjtő területeken, amire több mint húsz éve nem volt példa. Másnapra összehívtam egy S. O. S. falugyűlést egyetlen napirendi ponttal, ami az előttünk álló árvízi védekezés volt. Rengetegen vettek rajta részt, sőt, a vármegyei katasztrófavédelem főigazgatója, Sallai Péter tűzoltó dandártábornok is eljött. Egyértelmű volt, hogy homokzsákoznunk kell majd, csak azt nem tudtuk még, mennyit. Az összegzéskor egyébként kiderült, hogy a Magyarországon megtöltött tízmillió homokzsákból másfél milliót Győrújfalun töltöttünk meg. Iszonyatos munka volt! Másnap reggel kimentem a töltésre, ahol a munkások még azt az utasítást kapták, hogy bontsák a töltést. A győrújfalui helyzet híre néhány óra alatt az országos médiumokat is megjárta. Ekkor állt meg a bontás és kezdődött el a három napon keresztül, a nap 24 órájában tartó építés. A négy-öt tengelyes teherautók minden mozdítható töltőanyagot idehoztak, hogy stabilizálják a töltést. 

– A sportpályánál mindig voltak emberek, akik arra vártak, hogy a négy kritikus töltésszakasz közül melyikhez kell a segítség. Olyan riadóláncunk volt, hogy három telefonhívás elég volt ahhoz, hogy száz ember azonnal a helyszínen teremjen. Később, amikor a településünket lezárták, a rendőrkordon előtt mindig várakoztak emberek más településekről. Nem tudták, lesz-e rájuk szükség és ha igen, mikor, de ott voltak. Megindító volt az összefogás, mindenki segíteni akart. Jó érzéssel gondolok azokra az emberekre, akik jöttek és tevékenyen kivették a részüket az árvízi védekezésből, de azokra is, akik csak szorítottak, imádkoztak értünk. 

A lakosok a helyzet súlyosbodásával fokozatosan hagyták el a települést, a nők, a gyerekek és az idősek többsége biztonságos helyre ment. Csak azok maradtak, akik a védekezést aktívan tudták segíteni. Mikor a kitelepítésről döntöttek a hatóságok, már csak huszonöt főt szállítottak el busszal. 

– Minden hajnalban végigsétáltam a töltésen, ez a négy kilométer olyan volt, mintha víz- ágyon járna az ember, szó szerint mozgott az ember lába alatt. A neheze igazán a tetőzés után jött. Tartani kellett az emberekben a motivációt, mivel az addig odahordott földet és homokot most el kellett hordanunk, nehogy a visszafelé áramló víz szívó hatása és a nyomáscsökkenés miatt bedőljön a töltés. 

– Úgy éreztem, ennyi munkának és erőfeszítésnek meg kell legyen a gyümölcse. Azok a napok rendkívüli módon összekovácsolták a közösséget. De reméljük, többé nem kell szembenéznünk hasonló helyzettel. Az új, megerősített töltés koronája a 2013-as vízszint felett van, és aszfaltozott a teteje, ami egy esetleges védekezés esetén további segítség. Az igazi védelmet azonban a Gönyű–Vének torkolati műtárgy jelenti, ha a kapukat becsukják, a Mosoni-Dunát nem tudja visszaduzzasztani az árhullám. Számítások szerint az a vízmennyiség, ami ellen Győrújfalun több ezren hetekig védekeztünk, csak két centivel emelte volna meg az Öreg-Duna vízszintjét, ha már akkor be tudtuk volna csukni ezt a kaput. Ennek a hihetetlen összefogásnak és a hirtelen jött népszerűségnek köszönhető, hogy az akkor 1426 fős településünkön ma már közel háromezren laknak. És Győrújfalura nem úgy gondolnak az emberek, mint árvízzel sújtott településre, hanem mint Győr Rózsadombjára.