2 órája
Mórichida-Árpási evangélikus gyülekezet – Ünnepeltek a hívek és hálát adtak – fotók
Hármas ünnepet tartott a hétvégén a Mórichida-Árpási evangélikus gyülekezet. Istentiszteleten adtak hálát a Mórichida-Árpási evangélikus gyülekezet hívei a 235 éves templomért, a gyülekezeti házért és néhai kántoruk életéért és szolgálatáért.
Ünnepelt a hétvégén a Mórichida-Árpási evangélikus gyülekezet. Templomuk építésének 235. évfordulóját, a gyülekezeti terem kialakítását és egy életművet: a néhai Kovács Mihály kántorra emlékeztek születésnapján, aki hatvanöt éven át szolgálta az egyházközséget. Igét Szemerei János a Nyugati (Dunántúli) evangélikus egyházkerület püspöke hirdetett a Mórichida-Árpási evangélikus gyülekezet nagy ünnepén.
Ünnepelt a Mórichida-Árpási evangélikus gyülekezet
Szemerei János püspök a három ünnep szoros kapcsolatáról beszélt, mely annak ellenére létezik, hogy az események időben nem állnak közel egymáshoz.
Azért jöttünk össze, hogy három olyan fontos dologért adjunk hálát, melyek a gyülekezet életében nagy tiszteletnek örvendenek. Kétszázharmincöt évvel ezelőtt épült a templom, százegy éve született a közösség szeretett kántora, a gyülekezeti ház pedig nemrégiben készült el. Ezek az események látszólag nem kapcsolódnak össze. Az Úristen viszont néha olyan különleges lehetőségeket ad, melyeket mi előre nem tudunk kalkulálni, de nagyon jó, ha felismerjük. A három gyülekezeti alkalmat nem az idő kapcsolja össze, hanem a felelősség
–fogalmazott Szemerei János.
Hozzátette: Isten olyasmit kínál, ami egymás szeretetére, egymás megbecsülésére, a közösség építésére, a dolgok rendezésére buzdít. "Amikor istentiszteletre jövünk, akkor az élet Istentől rendelt alapszabályait tanuljuk hétről hétre."
Hármas ünnepet tartott a hétvégén a Mórichida-Árpási evangélikus gyülekezet
Fotók: CS.K.A.Bakay Beatrix, az evangélikus egyházközség lelkésze az ünnepen kifejtette: kétszázharmincöt éve áll a templom Mórichidán, de annál is régebben "fűti az ige szerelme az itt élő evangélikus hívek szívét".
– Az ősi falak át vannak itatva a szent dallamokkal, az áhítatos könyörgésekkel, hálaadásokkal. Sok generáció ült a padokban, járul az oltár elé, tette le életét az Úr kezébe. Mi vagyunk az ő útjuknak a folytatói ebben a gyülekezetben. Ez az Istenre való hagyatkozás reménysége, tudni, hogy bármit hozzon a jövő, az élő Istené vagyunk, mert Isten munkálkodik, velem, velünk vándorol a mi utunkon Jézus. Gondoskodik, terelget, int, vigasztal, megtart, célba juttat minket. Az ösvényén hűnek kell maradnunk az Atyához és megbecsülni az útitársainkat. Éppen ezért most egy nagyon drága, hűséges szolgáról emlékezünk meg, aki hatvanöt esztendeig volt az istendicséret szolgálattevője. Kovács Mihály az Árpáshoz tartozó Kálmánpusztán született, a soproni evangélikus líceumban végzett tanítóként. Hazatért és gyülekezetünk meghívta kántorának. Véletlen lett volna? Dehogy! Az Úrra hagyta az ő útját, és benne bízott. Engedte, hogy Isten tervei megvalósulhassanak életében. Örömmel mesélte egyszer, hogy az akkori politikai hatalom nem nézte jó szemmel az ő istenhitét. Nem is engedték a hivatásának élni, de polgári munkája mellett Isten mindig gondoskodott arról, hogy gyülekezeti szolgálatát el tudja látni hiánytalanul. Nagyapja és nagybátyja is megbecsült lelkésze volt gyülekezetünknek évtizedeken át. Úgy ismertem őt, mint aki a zene nyelvén tudja kifejezni belső érzéseit. Nem volt a szavak embere. Az istendicséret hangjain keresztül vallott hitéről és így tanította a gyülekezetet is. Szerény, kedves, nagylelkű jelleme miatt idős és fiatal egyaránt megszerette. Felesége és leányai áldott hátországot biztosítottak számára, sőt, szolgálatában vele tartottak, segítették, támogatták. 1965-ben a gyülekezet felügyelőjévé választották. Szerénysége miatt nehezen fogadta el a megbízatást, de aztán évtizedeken át teljesítette a feladatot. Szeretett kántorunk példamutatása ösztönzött engem is arra, hogy ezen a napon együtt, egy szívvel és lélekkel az ő életéért és szolgálatáért is adjunk hálát. Misi bácsi utolsó szolgálata 2015. vízkeresztjén volt. Reménykedtünk benne, hogy meggyógyul, de a betegség sajnos legyőzte testét. Nem tudta viszont legyőzni nemes lelkét, hitét, reménységét az örök életben és szeretetét az emberek iránt. Istenünk szép hosszú életúttal ajándékozta meg, 92 évig élt. Ma egykori utolsó tanítványa, Mirjam lányom végzi a kántori szolgálatot gyülekezetünkben, amire nagyon büszke vagyok – mondta el gondolatait Bakay Beatrix lelkész.
Az istentiszteleten Kovács Mihály tanítványai adtak rövid orgonakoncertet, majd a templom kórusa énekelt. Ennek vezetője Misi bácsi lánya, Kovács Csilla. A család nevében ő köszönte meg, hogy édesapjukat nem felejtették el és nem felejtették el az ő a hosszú, hűséges és elkötelezett szolgálatát. "Azt mi tudjuk a legjobban, hogy nagyon szeretett mindannyiótokat" – mondta Kovács Csilla.
A mórichidai evangélikus templom a falu központjában található. A hívek 1789-ben kaptak engedélyt az építésére. Először torony nélkül állt, azt csak később építették hozzá. Az evangélikus iskola is felépült és hosszú éveken át tanították az evangélikus gyermekeket. A templomot egyik háború sem kímélte. A legnagyobb károsodást a másodikban szenvedte el. A helyreállítást anyagilag is segítették a Mórichidáról Amerikába kivándorolt clevelandi magyarok Bors Károly és neje összefogásában. A templomot 1996-ban renoválták.
