A győri kötődésű kutyatréner, Kulcsár József és Lendon Hazatért Törökországból

A Magyar Református Szeretetszolgálat kutatócsapatának tagjaként repült Kulcsár József és Lendon a törökországi Hatay tartományba múlt hét kedden. 

– A szeretetszolgálat által összeállított csapatban debreceni, miskolci és nyíregyházi mentőkutyásokkal együtt érkeztünk a helyszínre. Döbbenetes volt a pusztítás, több ezer ház dőlt össze, közel százezer ember vált hontalanná a térségben – mondta el Kulcsár József, aki az 1999-es törökországi földrengést követően is segített a mentésben. 

– Az első öt nap a legfontosabb, ilyenkor szinte megállás nélkül dolgozunk. Több utórengés volt, olyankor nekünk is azonnal el kellett hagynunk az éppen vizsgált épületet. A kutyák terepen egy-egy órát tudnak dolgozni, így váltották egymást. Amíg kettő keresett, a többiek pihentek. Kulcsár József elmondta: az egyik kutya jelzését mindig egy másiknak is meg kellett erősítenie, ezt követően kezdődhetett a járatok kialakítása.
– Volt, hogy a helyiek állítottak meg minket, hogy hangokat hallanak a romok alól – mondta a Kisalföldnek Kulcsár József.

– A bennragadtak által kilélegzett levegőben lévő szagokat érzi meg a kutya. Máshogy jeleznek, ha élő személy van a romok alatt, és máshogy, ha holttestre bukkantak – mondta a Kisalföldnek Kulcsár József. 

Egy-egy sikerért órákig dolgoztak 

– Ha mindkét állat jelzett, akkor gépekkel, szerszámokkal, a saját kezünkkel kezdtük el a törmelék elhordását és a kiemeléshez szükséges járatok kialakítását. Egyszer ehhez egy kerítésoszlopot is használtunk. A munkát már más önkéntesekkel és szakemberekkel végeztük, néha több óra vagy akár egy nap is kellett, mire kiszabadulhattak a bennrekedtek. 
A Magyar Református Szeretetszolgálat keresőcsapata öt embert tudott kiemelni a romok alól. 

Feszített, megterhelő munkatempó 

– Naponta tíz-tizenkét órát dolgoztunk, éjfél és hajnali kettő között értünk általában vissza a szállásunkra és másnap nyolc-kilenc óra között már újra úton voltunk. A körülményekhez képest nagyon pontos és jól szervezett volt a munka, biztosítottak számunkra eszközöket, a logisztikai központ pedig megadta, hogy hová menjünk. De volt olyan, hogy a helyiek útközben állítottak meg minket, hogy hangokat hallanak a romok alól. 

Lendon sem pihent még eleget 

Kulcsár József hű társával, a rutinos Lendonnal kutatta át a romokat. 
– Lendon most karácsonykor volt tízéves. Rendkívül tapasztalt kutya. Mivel a hazai kutatásoknál is előfordul, hogy romos épületekbe kell bemenni, a terep nem volt teljesen ismeretlen a számára. Földrengés sújtotta területen ellenben még nem dolgozott. A kölcsönös bizalomnak köszönhetően azonban a kezdetektől hatékonyan tudtunk együttműködni. 

Kulcsár József három évtizedes kereső- és mentőkutyás tapasztalattal a háta mögött vágott neki az útnak. A hazai kutatások mellett több külföldi természeti katasztrófánál segédkezett, köztük az 1997-es olaszországi sárlavinánál, az 1999-es kolumbiai és a 2001-es indiai földrengésnél. 

– Voltak pillanatok, amikor Lendonnal egymás szemébe néztünk, és ugyanazt láttuk. Mindketten fáradtak voltunk, a helyzet pedig lelkileg is megviselt bennünket. Hosszú volt ez a közel egy hét, Lendon még most is a kimerültséget piheni ki. De ugyanez elmondható rólam és a társaimról is. Ott a helyszínen nem mutathattuk ki, hogy érzelmileg mennyire felkavarnak minket a látottak, hiszen a helyiek számítottak ránk. Mindannyiunknak fel kell még dolgoznunk a történteket, amiben sokat segít, hogy rengeteget beszélünk egymással. Ez azonban nem változtat azon, hogy hálás vagyok a Magyar Református Szeretetszolgálatnak, hogy részt vehettem a közös segítségnyújtásban.