Teljesen összetört a 8 halálos áldozattal járó buszbaleset életben maradt sofőrje

Krupich János alig múlt 40 éves. Élete a vezetés, mint ahogy kollégája és barátja, az áldozatul esett László is hivatásának tekintette, hogy másokat biztonságban elvigyen egyik pontból a másikba.

Most még nem látja a holnapot

Egyelőre képtelen visszatérni a volán mögé a nyolc halálos áldozattal járó buszbaleset sofőrjének váltótársa. Lehet, hogy új hivatás után kell néznie a szabadidejében önkéntes tűzoltóként tevékenykedő férfinek.

- Jelenleg táppénzen vagyok, és egy darabig biztosan nem térek vissza vezetni. Képtelen lennék rá. Itt vagyok 40 évesen, valamit biztosan kezdenem kell a jövőben, de egyelőre minden kusza. Nem tudom megmondani, hogy valaha is be tudok-e ülni a volán mögé. Korábban hivatásos tűzoltóként és kamionsofőrként is dolgoztam – mondta el a Borsnak a férfi, a rajkai önkéntes tűzoltók parancsnoka és a polgárőrség vezetője.

Lelke egy darabját a buszon hagyta

– Úgy érzem, valami ott maradt belőlem a balesetnél. Valamiért túl tudtam élni, miközben elveszítettem az édesanyámat és egy közeli barátomat, a kollégámat. Azóta nem ettem, csak egyszerűen vagyok. Attól félek, hogy egyszer ez a valami, ami élni hagy, megszűnik. Nem tudom, hogy akkor mi lesz – mondta János.

Nem tudja képes lesz-e valaha elfelejteni ami történt

A buszvezető elképzelni nem tudja, hogyan történhetett meg a katasztrófa.

- Arra emlékszem, hogy Balatonlellénél megálltunk pihenni. Ez teljesen megszokott, hogy mindenki elmehessen mosdóra. Laci akkor váltott le. Elaludtam, és már a hatalmas csattanásra ébredtem. A következő pillanatban iszonyatos szagot éreztem, hiszen keveredett egymással a véré, a gázolajé és az akkumulátorsavé – emlékezett vissza János, aki nem sokkal később megtalálta az édesanyját is.

Segített a mentésben

- Láttam, hogy nem lehet rajta segíteni, de azt is, hogy másokon még igen. Mivel a busz az oldalára fordult, egy határozott hölgy utas kirúgta a hátsó ablakot, én pedig a feltéptem a tetőablakot. Többeket azokon keresztül menekítettünk ki. Nem mindenkihez mertem hozzányúlni, mert féltem, hogy egyesekben csak még nagyobb kárt teszek. Aztán engem is elvittek a kórházba – idézte fel a történteket.

Gizella, János édesanyja az út során ragaszkodott ahhoz, hogy a fia, így a sofőrök közelében üljön az út során. Ha hátul foglalt volna helyet, lehet, hogy még ma is él.

– Én az idegenvezető helyét foglaltam el, Laci mellett. Anyu barátnője kirepült a buszból. Ő megúszta egy combnyaktöréssel – mondta János, akii még nem tudja, mikor temetheti el az édesanyját.