Mitől telnek meg élettel a terek, parkok? Győri kutatóval kerestük a választ – szavazás

A Széchenyi-egyetem közlekedési tanszékének és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézete nyugat-magyarországi tudományos osztályának munkatársa a járvány kitörése előtt vizsgálta a helyi köztereket.

A közvilágítás biztonságérzetet ad

„Ezer közteret vettek nagyító alá a kutatók szerte a világban. Arra jutottak, hogy a közösségi szellem, a használat és a tevékenység, a megközelíthetőség és a közlekedési kapcsolatok, valamint a kényelem és az összkép határozza meg, hogy egy-egy tér vagy park népszerűvé válik vagy sem. Az említett négy tényező mellett legalább ilyen fontos szempont a biztonság. A győri Bem tér gyerekkoromban kifejezetten sötét volt. A szüleim nem véletlenül kérték, hogy szürkületben inkább kerüljük el a barátaimmal. Ez a probléma napjainkra megoldódott, a közvilágítás sokat segít azon, hogy este is biztonságban érezzük magunkat a Bem téren” – kezdte dr. Jóna László.

A köz- és civil szféra összefogása

A fiatal győri egyetemi tanár tagja a Naturvation nevű, uniós finanszírozású projektnek, amely a környezettudatos előrelépési lehetőségeket kutatja a kisalföldi megyeszékhelyen. „Amikor a városok fejlődéséről beszélünk, kulcskérdésként kell tekintenünk a természetközeli zöldterületek bővítésére. Elsősorban ettől lesz magasabb a városi emberek életminősége. Több kiváló nyugat-európai megoldásból, tapasztalatból meríthetünk, de itthon is látunk ígéretes kezdeményezéseket. Főként azok a receptek válnak be, amikor a köz- és civil szféra összefog, vagyis együttes erővel keresik a jövőbe mutató lépéseket” – folytatta dr. Jóna László.

Győr nagysága és lélekszáma Sopronnal vetekedett a hatvanas években. 60–65 ezernél alig éltek többen a kisalföldi megyeszékhelyen öt-hat évtizede. A város rohamos fejlődésével tisztában vagyunk – előbb a vagongyár, majd az Audi gazdasági ereje „szavatolta” a lélekszám folyamatos növekedését –, ma az ország más régióiból érkezett, hivatalos lakcímmel nem rendelkező dolgozókkal együtt közel 150 ezren élnek a folyók városában.

Nyert ügyek

„Minden térnek meg kell találni azt a funkciót, amitől egyedivé válhat. Ahol sportolhatunk, kerékpározhatunk, szabadtéri játékokat űzhetünk, a kicsik játszótérnek örülhetnek, ott többnyire nyert ügyünk van. Különösen ha természetközeli lehetőségek fogadnak minket. Ellenben az a közterület, ahol nem kötjük le magunkat, rövid időn belül elhagyatottá válik és senki nem keresi fel” – hallottuk a győri kutatótól.

Árnyékot adó fák

Napjainkban a káros UV-sugárzás mellett sem szabad kézlegyintéssel elmenni. A nyári kánikulában akár 10–15 perc alatt csúnyán leégünk. Ha ezt a szempontot nézzük, a Belváros két közismert pontja, a Széchenyi és a Dunakapu tér alig-alig biztosít árnyékot. Győr barokk főterére ugyan ültettek fákat, de azok egyelőre nem nőttek meg eléggé ahhoz, hogy hűst adjanak. A Dunakapu téren a mélygarázs miatt a fák ültetése eleve szóba sem került.

Győr történetéből ismerünk jó példákat is az árnyékolásra. Adyvárosban a Ifjúság körúton, Nádorvárosban a Bartók úton, Révfaluban pedig a Damjanich utcában hatalmas platánok védenek a napsugaraktól. Minden összefügg mindennel: azért érdemes minél több fát ültetni, mert így a hűst nem légkondicionálóktól kapjuk. Ennek köszönhetően spórolunk az energiával, vagyis figyelünk a környezettudatosságra.

„A lapos tetős épületek esetében a zöldtetők is alternatívát kínálnak. Bolognában kiszámolták, hogy az észak-olaszországi város ellátásához szükséges zöldségek és gyümölcsök 70 százalékát meg tudják termelni az összes lapos tetővel rendelkező épületen. Németországban több nagyvárosban a csatornadíjból kap kedvezményt, aki vállalja a »zöld kalapot« háza tetején. Grazban pedig minden új építésű lapos tetős házat csak zöldtetővel lehet megvalósítani” – említette dr. Jóna László.

[eweb-voting id="10461853"]

Esővíz ad örömöt Adyvárosban és Malmőben

„A szakmai előkészítések, az átgondolt tervezés jelentősen meghatározza, hogy adott városrész mennyire élhető, akár évtizedekkel a kialakítása után is. Győr legnagyobb lélekszámú negyedeiben, Adyvárosban és Marcalvárosban például jóval több zöldterület található, mint Ménfőcsanak vagy Víziváros egyes részein. Pedig utóbbiak Győr falusias részéhez tartoztak egykoron.

Jó látni ugyanakkor, hogy a négy- és tízemeletesek között egyre több virágoskertet művelnek a lakóközösségek, vagy az adyvárosi víztározó tó találkozási ponttá vált az utóbbi évtizedben. Ide más győri városrészekből is hoznak gyerekeket szüleik, annyira közkedvelt a tó közelében kialakított játszóvár. Hasonló népszerű közösségi tér Malmőben is működik: a svédországi nagyvárosban szintén esővízzel töltötték fel az egyik városi tavat. Ez is zöldmegoldás, hiszen ivóvíz helyett esővizet használunk” – búcsúzott dr. Jóna László.

Miénk itt a tér

A győri gyalogoszóna évtizedekkel ezelőtt is viszonylag kiterjedtnek számított a városban. Ez még úgy is igaz, hogy a nyolcvanas évek elején buszok jártak a Kármelita templom mellett az Aradi vértanúk útján, közvetlenül a rendszerváltás előtt autók parkoltak a Széchenyi téren. Nézzük a kronológiai sorrendet.

Elsőként a mai Baross út – akkoriban Lenin út – Árpád és Kazinczy utca közötti szakaszán tiltották ki az autós forgalmat 1973. november 5-től. Ekkor vált hivatalosan a Baross út sétálóutcává; igaz a sok üzlet és jelentős gyalogosforgalom miatt a kocsik már évekkel korábban is alig fértek el itt.

140 autó parkolhatott a Széchenyi téren

Ezt követően a nyolcvanas években a Széchenyi tér és a belvárosi parkolás okozta gondok, a környezet védelme került fókuszba. A Széchenyi téren 140 autó parkolhatott parkolódíj ellenében. többször rendeztek Volán Rally versenyeket itt, melyek rajtja Győr barokk főterén volt. A Városi Tanács közlekedési csoportjának javaslatára 1989. március 11-től megtiltották a parkolást a Széchenyi téren – a határozatért rengeteget tett a Reflex Egyesület –, ide is csak engedéllyel lehetett behajtani ezután. Ez magával hozta a térhez kapcsolódó utcák sétálóutcává alakítását is.

Zárások

A város forgalmi rendjéért 1988 óta az Útkezelő Szervezet felel, amely a sétálóutcákba szóló behajtási engedélyeket állítja ki. A nyolcvanas évek végén kialakított új szabályrendszer kidolgozásában közreműködött többek között Bartha Gusztáv, az útkezelők nyugalmazott vezetője, valamint Prédl Antal, akkori városi forgalomtechnikai szakmérnök, az győri útkezelők jelenlegi igazgatója.

A 2000-es évek elején újabb fordulóponthoz ért a nyugodt korzózás a történelmi városmagban. Egyre több autós „pofátlankodott” a szűk utcákba, miközben hétvégenként, este mind nehezebbé vált a szabályok betartása. 2002-ben „zárták” a Káptalandombot a Dunakapu tér és a Várkazamata felől. 2010 júniusában a győri közgyűlés tovább szigorította a belvárosi behajtási rendet a Czuczor Gergely és Kisfaludy utcai, a Bécsi kapu téri, a Rákóczi utcai süllyedő oszlopokkal.

A legutóbbi oszlopok

2015-ben a megújult Dunakapu tér köré négy süllyedő és több fix oszlopot telepítettek. Ezenkívül egyet helyeztek a zárt övezetbe kerülő Apáca utcába is, amely a Teleki utca felől a Jedlik Ányos utca irányába vált védetté. Két éve újabb négy belvárosi pontra költöztek süllyedő oszlopok, míg egy helyen fix oszlopokat helyeztek át (Baross u. – Arany J. u.).