Szívelégtelenségben hunyt el a 38 éves levéli édesanya, két gyermekkel maradt egyedül az apa

A 4 éves Varga Kira és bátyja, a 7 éves Márkó érdeklődő, nyitott kisgyerekek. Édesapjuk, Varga Michel János odaadó szeretettel veszi őket körül levéli otthonukban. Nem könnyű most a családnak, váratlanul veszítették el lassan egy hónapja az édesanyát, a 38 éves Csizmazia Genovévát.

Szörnyű dráma rázta meg október végén Levél települést: egy fiatal édesanya vesztette életét, a boncolási jegyzőkönyv szerint szívelégtelenségben.

Nehezen dolgozta fel a veszteséget

Egy négyéves kislány és egy hétéves kisfiú maradt édesanya nélkül, félárván, s most a szerető édesapának kell mindkét szülő szerepét betöltenie a család életében.

– A párom egy tragédia következtében nyolc éve veszítette el az édesanyját, amit nehezen tudott feldolgozni: akkor már terhes volt a ma 7 éves kisfiunkkal, Márkóval, aki vélhetően ezért koraszülöttként korábban is érkezett közénk. Hat éve egy agyvérzésen esett át, ezen túl nem tudtunk arról, hogy bármilyen súlyos betegsége lett volna. Nyolc nappal a születésnapja után, október 29-én este távozott tőlünk: előző nap már rosszullétre panaszkodott, majd másnap este is, ezért nem sokkal 7 óra után hívtuk a mentőszolgálat diszpécserét, aki ekkor még telefonon próbált segítséget nyújtani. Nem sokkal ez után, kilenc óra környékén azonban már éreztük: nagyobb a baj. Bement a fürdőszobába, és mondta: „Ne gyere utánam.” Nem sokkal ezután összeesve találtam meg. Újból hívtam a mentőket, akik ekkor már gyorsan, 8–10 percen belül kiérkeztek és legalább negyven percig küzdöttek az életéért. Tényleg mindent megtettek, de sajnos már hiába: szív­elégtelenség miatt vesztettük el – avat be veszteségükbe az édesapa, Varga Michel János.

A gyermekei mellett a helye

Az édesanya a járványügyi helyzet óta háztartásbeliként gondoskodott a családjáról. Az édesapát egy mosonmagyaróvári vállalkozás foglalkoztatja, de most ebben a nehéz időszakban nem dolgozik, hisz a gyermekei mellett a helye. Mint mondja, a főnöke toleráns és támogató, de a szűkebb és tágabb közösség is összefogott értük.

– Igyekszem pótolni a gyermekeim számára az édesanyjukat, ami nagyon nehéz: főleg az esték telnek nehezen, sokat sírnak. Az iskolából, óvodából hazaérve próbálok a lehető legtöbb időt velük tölteni, együtt főzünk, ezt is tanulnom kell, de a világháló és a konyhai robotgép csodákra képes. Tanulunk Márkóval, és sokat játszunk, a barátaim, a családtagok is segítenek – avat be Michel.

Segítőkészségre és szeretetre tanított

Az édesapa szerint az anyuka míg élt, mindig segítőkészségre, családi és emberi szeretetre tanította a gyermekeit. Kira és Márkó érdeklődő, a környezetére nyitott és kíváncsi, eleven. Látogatásunk idejére talán kicsit meg is feledkeztek súlyos veszteségükről: örömmel mutatták kis jármű- és babagyűjteményük darabjait és mosolyogva fotózkodtak a kameránk előtt, ami előtt néha Baba, a kutyus is elsétált...