Interjú dr. Mészáros Tamás győri főügyésszel a darnózseli hentes ügyéről – „Kezdettől fogva tudtuk az igazságot”

A szakma ismerete

- 21 év fegyházat kapott a darnózseli hentes. Az ügyet a másodfokú eljárástól végigkísérte. Elégedett a Kúria döntésével?

- Elégedett vagyok, sőt nagyon örülök, hogy a Kúria meglépte azt, amit a korábbi eljárásokban senki, én sem, a Győri Ítélőtábla sem, a Legfőbb Ügyészség sem. Meghozta az ítéletet, amiről kezdettől fogva tudtuk, hogy ez az igazság. A vita mindig az volt, hogy ebből mennyi bizonyítható.

- Számítottak erre a döntésre?

- Amikor megjelent a sajtóban. hogy elrendelték a N. János letartóztatását, akkor tudtam, hogy erről lehet van szó. Ismerem már ennyire a szakmát.

- Laikusokban azért volt az izgalom. Főleg amikor az első budapesti tárgyalás után a döntéshozatalt elnapolták.

- Nem volt min izgulni, hiszen az már biztos volt, hogy nem fogják felmenteni és enyhíteni sem fognak a korábban kiszabott büntetésen. Csak annyi volt a kérdés hogy mennyit súlyosbítanak.

DNS volt az ügy kulcsa

- Mindenki tudta mit tett az apa, csak nem volt bizonyítható. Mégis miért húzódhatott el hat éven keresztül egy ilyen ügy?

- Ez egy jó kérdés és elgondolkodtató. Az biztos, hogy sok tanulsága van az ügynek. Most, hogy megvan a jogerős ítélet, a résztvevő személyek is levonhatják maguknak a tanulságokat. Amikor K. Judit, a sértett 2014 május 27 én késő este nem adott magáról életjelet, 29-én a nő testvére bement a rendőrkapitányságra és elmondta hölgy körülményeit. Az információkból a szakmabelieknek le kellett volna szűrnie, hogy ez a hölgy nem akar kilépni az akkori életéből, nem akar új életet kezdeni. Arra sem volt semmi utalás, hogy el akarna tűnni vagy hogy beteg lenne, hiszen egészséges volt. Az öngyilkosságra sem lehetett gondolni. Rögtön lehetett sejteni, hogy bűncselekmény állhat a háttérben és ezért nem tud életjelet adni magáról. Az első számú gyanúsított, aki szóba jöhetett, az a férje volt. A jogerős ítéletből is kiderült, hogy ezen a ponton a rendőrség hibázott. A rendőrség számára az ügynek az a tanulsága, hogy rossz döntés volt késve elrendelni a nyomozást, s harminc napig eltűnt személyként keresni K. Juditot.

Nagyon fontos hozzátennem, hogy míg közigazgatási eljárásként kezelték az ügyet, a rendőrség azért nyomozott. A DNS döntő bizonyíték volt – ezt is akkor szerezték be. A rendőrség próbált mindent felderíteni, s nem tudhatjuk, hogy ha négy nappal, s nem harminccal később vonul ki helyszíni vizsgálatot (házkutatást) tartani, más nyomot rögzítenek-e? Az tény, hogy amikor kivonultak, olyan felszereléssel érkeztek, amelyet az NCIS-sorozatban látni. S ami bizonyítékokra a vádemeléskor az ügyészség támaszkodni tudott, azokat a rendőrség a nyomozás alatt gyűjtötte be. Amikor az újabb nyomozást végül elrendelték, kifejezetten bravúros eredménnyel zárult a munkájuk. Ez lett később az ügy kulcsa.

Ellentétes álláspontok feszültek egymásnak

- Mit ért bravúros eredmény alatt?

- N. János 29-én szórta ki a maradványokat a darnózseli réten. Ezt követően néhány nap múlva nagy munkagépek lekaszálták az egész területet. Ennek ellenére egy héttel később a holttest kereső kutyákkal megtalálták az elszórt maradványokat. Le a kalappal a rendőrség előtt, ha ez nincsen, akkor nem ez lett volna a vége.

- Az ügyészség vádemelését követően az elsőfokú bíróság felmentette a férfit.

- A Tatabányai Törvényszék elsőfokú ítéletéből is tanulságokat kell levonni. Legnagyobb tisztelője vagyok a bírói önállóságnak és a bírói függetlenségnek. A bírók elfogadják, hogy a munkájuk – mint ahogy az én munkám is – bírálható és kritizálható. Az akkor eljárt bíró téves ítéletet hozott. Nem a felmentés miatt, hanem amiatt, ahogyan azt megindokolta. Nem felelt meg a szakmai követelményeknek. Ennek a következményét levontuk a másodfokú eljárásban. Hatályon kívül helyezést indítványoztam, amit a Győri Ítélőtábla el is fogadott.

- Ezt követte egy új eljárás, amit ismét a Tatabányai Törvényszéken tárgyaltak. Egy másik bíró ismét felmentő ítéletet hozott.

- Az előző felmentő ítélet mellé állítva ez kifejezetten szép ítélet volt. Jól felépített és megindokolt, alapos bizonyítási eljárással. Az elsőfokú bíróság nem tudta megállapítani kétséget kizáróan, hogy a sértett életét a vádlott oltotta ki. A megszületett jogerős ítélet látva úgy gondolom, hogy minden szempontból jó következtetést vont le az újabb elsőfokú bíróság, de ebben az egy megállapításban tévedett.

Számomra is van tanulsága az ügynek

- A második elsőfokú ítélet után, ahol az a döntés született, hogy nem bizonyítható, hogy a vádlott oltotta ki a sértett életét, következett a másodfokú eljárás. Itt milyen tanulságok vonhatók le?

- A szakma szabályait úgy értelmeztem, s ezzel később a Győri Ítélőtábla is egyetértett, hogy igenis levonható az a következtetés, hogy a vádlott oltotta ki a sértett életét. De mivel nem tudtuk megállapítani, hogy hogyan – mert megsemmisítette a holttestet – ezért nem mondhattuk azt, hogy ez ölési cselekmény. Közben persze tudtuk a háttérből, hogy ez előre kitervelt emberölés volt. De más dolog, hogy mit tudunk, s hogy mit lehet bizonyítani. Így halált okozó testi sértésig jutottam. Az ítélőtábla is ezt állapította meg másodfokon.

Kritikát is kaptam azzal kapcsolatban, hogy nem voltam elég bátor. A sértetti képviselő mindvégig az állította, hogy meg kell állapítani azt a minősítést hogy előre kitervelten követte el a vádlott a gyilkosságot. Innen üzenem, hogy gratulálok. Igaza volt, amit a végső, jogerős ítélet is alátámaszt. De máig úgy gondolom, hogy ez nem bátorság kérdése, hanem szakmai szabályok alkalmazásának kérdése. Örülök, hogy a Kúria úgy ítélte meg, hogy a szakmai szabályok alkalmazásával igen is meg lehet állapítani a súlyosabb bűncselekményt. Ha úgy tetszik, nekem ez a tanulsága az ügynek.

Nehezen bizonyítható bűncselekmény

- Mennyire lehet kizárni ilyenkor az emberi érzelmeket? Ha tudjuk, hogy ki tette és mit tett, de nem bizonyítható száz százalékosan?

- A szakember az ügy megítélésében kizárja az érzelmeit, de nem fojtja el. Ebben az ügyben – de nem minden ügyben – az emberi oldalát is érzékeltem. Az ügyészi munkának az egyik élvezetes része, hogy a valódi élettel foglalkozunk. Ugyan papírba van vésve, de az ember, ahogy regényt olvas, a képzeletében megjelenik a történet. Ugyanez a helyzet az ügy iratokkal is. Megjelenik egy tragikus sorsú emberi történet vagy több ember különböző konfliktusai. Fontos viszont a másik oldal is, amikor a szakmai kérdéseket eldöntjük. Amikor úgy döntöttem, hogy halált okozó testi sértésre teszek indítványt, akkor is a szakma szabályait követtem és kizártam az érzelmeket.

- Mondhatjuk, hogy ez minden szempontból nehéz ügy volt?

- Már régóta vagyok a pályán, sok üggyel találkoztam, de ennyire nehezen bizonyítható bűncselekménnyel ritkán találkozni. Az életellenes bűncselekményeknél is ritka. Amikor először kaptam a kezembe az eljárással kapcsolatos iratokat rögtön tudtam, hogy biztosan a férj követte el, biztosan előre kitervelten. Azt, hogy ebből mennyit fogunk tudni bizonyítani, az már kérdéses volt. Végül szerencsére minden összeállt teljes képpé.

Hidegvérrel kitervelt és elkövetett, de nem tökéletes gyilkosság

- Aki megismerte az ügyet jól tudta, hogy N. János rendkívül hideg fejjel, kitervelten követte el a gyilkosságot. De egy dolog kitervelni valamit és egy másik dolog véghez is vinni.

- Rideg fejjel követte el és vitte véghez a tervét, méghozzá rövid idő alatt. Majdnem az összes bizonyítékot eltüntette. Ez is egy jó tanulság: hiába próbálja a gyilkos eltüntetni a nyomokat, nincsen tökéletes gyilkosság. Lehet, hogy vannak olyan ügyek amik 10-15 év után lesznek bizonyíthatók, de előbb vagy utóbb talál a rendőrség olyan nyomot, bizonyítékot ami alapján újból elő lehet venni az ügyet és be lehet bizonyítani a vádlott bűnösségét.

- Találkozott már ennyire hidegvérű gyilkossággal?

- N. János a feleségén kívül nem ölt volna meg mást. A tettén keresztül a saját problémáját akarta megoldani. Bérgyilkos, sorozatgyilkos, minden volt már a praxisom során, ennél hidegvérűbb és hidegfejűbb és kegyetlenebb emberek is. Azt a cinizmus viszont mélységesen elítélem, amit Sztálintól szoktak idézni: A halál mindent megold, ha nincs ember, nincs probléma. Erre gondolt N. János is.