Audi Hungaria spanyol projektvezetője hidat képez Győr és Barcelona között

Alberto Minnaro Pelegrin a Földközi-tenger strandjait cserélte a Rába partjára, a mediterrán napfényt a magyar négy évszakra, a spanyol konyha remekeit az ízes magyar fogásokra, amikor családjával 2022-ben Győrbe költözött, hogy a SEAT munkatársaként az Audi Hungaria legújabb modelljének, a CUPRA Terramarnak projektjét egyengesse.

Marad még hazánkban

Honnan érkezett, és hogyan csatlakozott az Audi Hungaria csapatához?

Közel 20 éve a SEAT előszériaközpontjában dolgozom, részt vettem számos SEAT és CUPRA projektben, és Wolfsburgban is eltöltöttem egy rövidebb időszakot 2018-ban a Tarraco felfutása kapcsán. 2022 szeptemberében kezdtem meg a győri kalandomat az Analíziscentrum/Pilothalle-ban, projektvezetőként. Amellett, hogy részt veszek a CUPRA Terramar felfutásában, a Q3 utódmodelljének projektjén is dolgozni fogok. A tervek szerint 2025 nyaráig maradok Magyarországon.

Mennyire más a magyar élet, mint amit Spanyolországban megszokott?

Sokat olvastam a magyar kultúráról, a nemzet történelméről, a gasztronómiáról, számos magyar témával megismerkedtem az ideutazásom előtt. Meglepődtem, mert azt hittem, hogy a magyarok mentalitása és világnézete teljesen más lesz, mint az enyém, de azt mondanám, hogy inkább a spanyol hozzáálláshoz hasonlít, különösen a rugalmasságukat tekintve. Hamar megtaláljuk közösen a megoldást a felmerült kérdésekre, mindig van egy jó ötletük. Szinte egyből egy hullámhosszra kerültünk a kollégákkal, gyorsan befogadtak, és otthon éreztem magam közöttük.

Nemzetközi csapat tagja

Mi a feladata az Audi Hungariánál?

A Pilothalle-ban dolgozom a CUPRA Terramar projekt projektvezetőjeként. A fő feladatom, hogy az előszéria időszakának minden fontos mérföldkövét elérjük és sikeresen menedzseljük mind a Terramar, mind a Q3 utódmodell termelésindítását. És talán úgy érzem, hogy egyfajta híd vagyok a SEAT spanyol oldala és a helyi telephely között, különösen a műszaki fejlesztés és a minőségbiztosítás területein. Kiválóan ismerem a kinti munkatársakat, igyekszem áthidalni a távolságból és a kulturális különbségekből adódó nehézségeket. A Terramar projektcsapata négy ország szakértőiből tevődött össze, tehát valóban nagyon nemzetközi team, így eleinte össze kellett hangolódnunk, megszokni az egyes kultúrák munkafolyamatait, eltérő kommunikációját. Számomra egy fantasztikus interkulturális tapasztalat volt, és úgy gondolom, hogy a projekt sikeréhez is hozzájárult.

Magyarországra a családjával érkezett. Nekik hogy sikerült a beilleszkedés?

Valóban, Győrbe a feleségem és a két gyermekünk is velem tartott, a lányom a győri Széchenyi István Egyetemen tanul, jelenleg azonban Erasmus-program keretében Olaszországban van, a fiam az Audi Iskola tanulója. Talán neki volt a legnehezebb a beilleszkedés, mert korábban a magyar mellett a német nyelvvel sem találkozott még, de idővel barátokra lelt, ahogy az egész családunk is a közösség részévé vált. Az első hetek, hónapok mindannyiunk számára nehezebbek voltak, főként a téli időszakban érezheti az ember elszigeteltebbnek magát, a hideg és a korai sötétedés miatt, amit Barcelonában nem szoktunk meg. De idővel a baráti találkozások, az összejövetelek, a közös családi programok kitöltötték a mindennapjainkat. Az életritmussal is hamar megbarátkoztunk, nagyon tetszik, hogy itt, Magyarországon előbb vacsorázunk, és még van időnk otthon beszélgetni, minőségi időt tölteni egymással.

Ha Magyarországról van szó, mindig kötelező kérdés egy külföldi számára a gasztronómiánk. Hogy tetszik a magyar konyha?

Ó, sikerült rendkívül megbarátkoznunk vele! Minden nyáron rendezünk egy közös főzést a kollégákkal. Tulajdonképpen mindenre nyitott vagyok, nagyon tetszenek az itteni ízek, magyar specialitások. Talán egyedül a spanyol sonka hiányzik.

Kihívások és meglepetések

Mi jelentette önnek a legnagyobb kihívást az itteni munka és az élet során?

Korábban is az előszériaközpontban dolgoztam, de nem projektvezetőként, hanem bizonyos területekért voltam felelős, így a mostani feladatköröm komplex látásmódot igényelt. Meg kellett ismernem a projekt felépítését, a munkatársaimat, meghatározni a célokat, a mérföldköveket. Nagyon hálás vagyok az APH egész csapatának és minden kollégámnak, mert hatalmas segítséget jelentettek az első pillanattól fogva.

A családunk szempontjából, ahogy említettem is, inkább a kisfiamnak volt eleinte nehezebb a kezdet, nem is szeretett iskolába járni, hiszen nem voltak barátai, nem tudott beszélgetni senkivel. Idővel viszont sikerült a beilleszkedés, és mindannyian nagyon szeretünk itt élni.

Mi az, ami meglepte Magyarországgal kapcsolatban?

Az emberek nyitottsága lepett meg, a mentalitása, rugalmassága, a kapcsolatok terén jelenlévő, hasonló értékrendje, miszerint a családot és a barátokat értékelik. Az első pillanattól kezdve nyitottak voltak felém, otthon éreztem magam már a megérkezésemtől fogva. A többi SEAT-os munkatársam is mind ezt tapasztalták, ez a befogadókészség, a barátságos hozzáállás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt itthon érezzük magunkat, beilleszkedjünk.

Élet Győrben és az Audi Hungaria falain túl

Maga a város, Győr, hogy tetszik?

Spanyolországban egy Barcelona melletti kisebb, ezer fős faluban élünk a hegyek közelében. Ahogy egy kistelepülésen általában véve, ott sem volt olyan sok lehetőség bevásárolni, kulturális kikapcsolódásra. Győrt ideális helynek tartom, hiszen élhető város, éppen elég nagy ahhoz, hogy egyetemre járhasson a lányom, hogy a fiam a barátaival kikapcsolódhasson. Sok lehetőség van családi programokat szervezni, a hangulat hasonló, mint Barcelonában, ha jó idő van, megtelnek az utcák és az éttermek teraszai.

Hogy telnek a szabadnapjaid?

Édesanyám 90 éves, és nagyon hiányzik, ahogy a családom is, ezért gyakran hazarepülök, hogy meglátogassam őket. Nyáron családi kirándulásokat szervezünk a környéken. Már jártunk Horvátországban, Lengyelországban, Ausztriában és egész Magyarországon.

Ha választhatnál, milyen autóval rónád Győr utcáit?

Mindig az az autó a kedvencem, amin éppen dolgozom, természetesen most a CUPRA Terramar. Olyan nekem, mintha a gyermekem lenne. Alig várom, hogy láthassam az utcákon.