Kajanosztalgia

Fémreszelék a Fantában, rovarirtó a babkonzervben, higannyal szennyezett tonhal, szalmonellás bio(!) kölesgolyó, ólommal szennyezett fahéj. Csak néhány példa az elmúlt hetekben napvilágot látott hírekből, hogy a hatóságok milyen termékeket hívtak vissza az áruházak polcairól. 

A nagyüzemi élelmiszer-előállítás egyik legnagyobb kockázata, hogy ha valami rosszul sikerül, rossz ízű, hibás, szennyezett, mérgező, akkor az nagyon sok embert érint egyszerre. Ugye, ha otthon megromlik a pörkölt, de sajnáljuk kidobni, csak a szűk család rohangál napokig vécére, de ha egy konzervgyárban sikerül rosszul a tartósítás vagy a hőkezelés, az komplett lakótelepnyi embert utalhat a kórházba. Nem véletlen a szigorú ellenőrzés minden szinten, és még így is kerülhet légy a levesbe – lásd a Nébih sűrűn teleírt honlapját. 

Ilyenkor azért elgondolkodik az ember, hogy mennyivel másképp működött a világ még a gyerekkoromban is, amikor a sorházak mögötti kertekben nemcsak a szépen gondozott gyep nőtt, hanem termett a paprika, a paradicsom, az uborka, sőt, amíg élt a dédanyám, pár tyúk is kapirgált egy elkerített részen. A téli disznóvágás pedig még a városokban is gyakori volt. Készült is paradicsompüré, savanyúság, befőtt, málnaszörp, és persze vasárnap a saját rántott csirkéhez saját uborkasaláta. Az ilyen hírek olvastán elfog a nosztalgia és a kísértés, hogy mennyivel jobb lenne, ha újra ilyeneket ennék, és nem a gyári zöldségkonzervet. 

Ehhez persze kellene egy kicsi kert legalább, ami éppen nincs. 

De tovább olvasva a híreket, most épp az egyik legnépszerűbb fájdalomcsillapítót vonták ki a forgalomból, mindenféle problémák miatt. Lehet, hogy a gyógyfüvekhez is vissza kellene térnünk, és jöhet a Vajákos Biri néne...