Győri retro – találkozni a Kovalternál

„Itt nőttem fel”

„Szuper kis hely volt! Két évig voltam itt fürdőőr, vagyis inkább úszómester. Sokat horgásztunk, szép nagy kárászok, harcsák, pontyok voltak ezen a szakaszon” – írta a rendszerváltás előtti idők Kovalter strandjáról Patkás „Rocky” Tomi, az ismert győri láb nélküli paraúszó.

„Sokszor kimentünk fürdeni, horgászni, játszani, sétálni, futni. Isteni volt” – nosztalgiázott szintén a Kisalföld Facebook oldalán Kugelmayer Ottóné Eta. Beledi Márta, lapunk Olvasó-Tudósítója csak ennyit írt a Rába-parti fürdőhelyről: „itt nőttem fel”.

Pezsgő élet

Manapság a felnövő generáció tagjainak nem mond sokat a Kovalter név – bár járnak ide futni, bringázni néhányan a fiatalok közül –, pedig valaha fogalom volt Győrben. Mint ahogy a kifejezés is, hogy „találkozunk a Kovalternál”.

A harmincas évek közepén a halászvendéglő alapító-névadójáról, Kovalter Gyuláról nevezték el a Rába folyó melletti egykori fürdőhelyet – ma már csak napozni lehet a vízparton –, az élet a nyolcvanas években is pezsgett itt. Több mint harminc éve naponta akár 1500–2000-en jártak a Kovalterre felfrissülni a kánikulai napokon.

Jön a járványügyi felügyelőség

A „bomlás virágai” azonban már a hetvenes években megjelentek. „Van, aki nyolc, van, aki tíz szabadstrandra emlékszik, de az bizonyos, hogy a három évvel ezelőtt Győrött még hat folyóparti fürdőhelyet tartottak nyilván a városi tanácson. (...) Idén májusban pedig már csak két helyen engedélyezte a városi közegészség- és járványügyi felügyelőség a fürdést” – írta a Kisalföld kemény hangvételű cikkében 1976 augusztusában. Az írást apropóját az adta, hogy a tavasz végén zöld lámpát kapott két győri strandra (Aranypart, Kovalter) is lakat került a nyár derekán.

Az illemhely elhanyagolt

Az okokról dr. Maurer Márta, a felügyelőség vezetője így nyilatkozott: „nem csupán a folyók eliszaposodása miatt tiltottuk meg a fürdést az Aranyparton és a Kovalteren. (...) Nincs zuhanyzó, az illemhely elhanyagolt állapotban van mindkét helyszínen, a szemétgyűjtő úgyszintén. (...) Ha jövő tavasszal is hasonló állapotokat találunk, akkor újra nem engedélyezzük a strandolást” – közölte dr. Maurer Márta.

A folyók városáról finoman fogalmazva sem állított ki jó bizonyítványt a közegészség- és járványügyi felügyelőség határozata. Ráadásul ezekben az években Győr úgy szerepelt a turisztikai kiadványokban, mint a természetes vízpartok egyik hazai fővárosa.

Az utolsó nagy korszak

A városi tanács 1976-ban 122 ezer forintot – napjainkban ez szegényes fizetésnek számít – költött a két nagy szabadstrandra. Ez az összeg a legszükségesebbekre volt elegendő. Győr vezetői mégsem mentek el szó nélkül a '76-os „bukta” mellett. A következő években több pénzt, energiát fordítottak a klasszikus győri szabadstrandokra. A Kovalter utolsó nagy korszaka 1984-ben indult.

Paradox módon pont annak köszönhetően, hogy az Aranypart kiesett pár évre a „nyári pakliból”. A nyolcvanas évek közepén mederátvágás miatt építési területté vált a Mosoni-Duna révfalui partja, így a Kovaltert fejleszteni kezdték. Ekkor építették ki a kocsiutat, az erdős parkolórészt, 1985-ben rakták le az ivóvízhálózatot, ’86-ra nőttek ki a földből a zuhanyzók. Ahogy írásunk elején említettük, ennek köszönhetően újra több ezren „szerettek bele” a Rába-parti fürdőhelybe.