Nagy skalpokat gyűjtött, NB I-es csapatokat búcsúztatott a MÁV DAC a kupában

Akkoriban éppen nem a barátságos arcát mutatta a november, mint eddig manapság, a győri futballszurkolók szívét mégis megmelengette 1980 ősze. Ez leginkább a MÁV DAC-nak volt köszönhető: az NB II-ben szereplő nádorvárosi kék-fehérek ugyanis remekeltek a Magyar Népköztársasági Kupában.

Verebesék veresége a Pápai úton 
Az országos első fordulóban korábban a Sellyét búcsúztatták Molnár, Kantó és Cs. Kovács góljaival, a vendégekét Szabadi lőtte, aki nem sokkal később a Fradi üdvöskéje lett. A kvázi 16 közé jutásért következett a korszak egyik jeles csapata, a Videoton Verebes Józseffel a kispadon – aki egy évvel később a Rába ETO mestere lett.A MÁV DAC-ot ebben az időszakban a Horváth Tamás, Kováts Csaba edzőkettős irányította. 
Végig hatalmas iramú, eseményekben, izgalmakban bő­velkedő, vérbeli kupameccs volt. Az óriási becsvággyal és nagyszerűen játszó DAC 75 percen át lendületesen rohamozva fölényt biztosított magának. Csak az utolsó negyedórában jött föl az NB I-es csapat. 

1980. október 22.
MÁV DAC–Videoton 2–1 (1–1) 
Győr, 1000 néző. V.: Büki. 
MÁV DAC: Farkasdi – Fehér, Baumann, Molnár Z., Kovács R. – Csóka (Domanyik, 85.), Horváth D., Wunder (Cs. Kovács, 80.) – Csollány, Tamási, Dobos. Vezetőedző: Horváth Tamás. 
Videoton: Disztl P. – Csuhay, Disztl L. (Nagy III, 75.), Baranyi, Végh – Csongrádi (Ambrus, 62.), Burcsa, Vadász – Májer, Szabó, Novath. Vezetőedző: Verebes József. 
Gsz.: Wunder, Csóka, ill. Csong­rádi. 

Irreális pálya, reális DAC-siker 
November 5-én az előző napi egész napos havazás után a délelőtti eső kásásra olvasztotta a Pápai úti játékteret fedő vastag hótakarót. Ilyen körülmények között egészen szokatlan focit kellett játszaniuk a csapatoknak. A technikai megoldásoknak is határt szabott a mély talaj, a csúszós pálya: a hosszan elrúgott labdákkal, a levegőben folyó játékkal lehetett csak érvényesülni. Kezdetben a DAC alkalmazkodott jobban a szokatlan körülményekhez.

A győri együttes második NB I-es ellenfelét is búcsúztatta a parádés menetelés során.

1980. november 5.
MÁV DAC–ZTE 4–3 (2–1) 
Győr, 1000 néző. V.: Nagy M. 
MÁV DAC: Farkasdi – Fehér, Baumann, Molnár Z., Kovács R. – Csóka (Kantó, 87.), Horváth D., Wunder – Csollány, Farkas, Dobos (Domanyik, 65.). Vezetőedző: Horváth Tamás. 
ZTE: Kovács B. – Kovács L., Kanász (Konrád, 40.), Kereki, Péter – Galántai, Soós, Mihalecz – Hozbor, Takács, Csepregi (Gass, 59.). Vezetőedző: Lantos Mihály. 
Gsz.: Csollány (2.), Horváth D. (31.), Wunder (54.), Csóka (75.), ill. Takács (16., 56.), Csepregi (52.). 

Továbbjutás salakon 
Fortuna jóvoltából a hónap végén a harmadik első osztályú csapattal találkozott a DAC. Az akkori szabályok nem adtak előnyt az alacsonyabb osztályú csapatnak, így Kaposváron kellett pályára lépni a Rákóczi ellen. A salakos edzőpályán rendezett mérkőzés a 76. percben dőlt el: Csollány kapott jó labdát a jobb oldalon, kapura húzott. Békei kétségbeesetten kifutott elé, és a csatár 10 méterről, laposan a kapus mellett a hosszú sarokba gurított. 1–0. 
A nemcsak lelkesen és önfeláldozóan, hanem időnként jól is játszó MÁV DAC teljesen megérdemelten jutott tovább. 
1980. november 26.
Kaposvár–MÁV DAC 0–1 (0–0) 
Kaposvár, 3000 néző. V.: Pálvölgyi. 
K. Rákóczi: Békei – Mészáros, Szlovák, Petrák, Vékony (Fábián, 78.) – Kisteleki, Kanyar, Havasi (Hanusz, 54.) – Biró, Lingl, Házi. Vezetőedző: dr. Puskás Lajos. 
MÁV DAC: Farkasdi – Fehér, Baumann, Molnár Z. (Tamási, 19.), Kovács R. – Csóka, Horváth D., Wunder (Domanyik, 64.) – Csollány, Farkas, Dobos. Vezetőedző: Horváth Tamás. 
Gsz.: Csollány. 
A kiírás szerint a még „álló” négy csapathoz csatlakozott a kiemelt Újpest, Vasas, Honvéd és DVTK. Közülük a fénykorát élő Honvéddal találkozott a DAC, immár a következő év tavaszán. A kék-fehérek 5–0-ra kikaptak, de ez már egy másik történet.