Róma réme meghódítja Győrt – premierre készülnek a színházban – fotók

Mi az a téma, amit a színpadra varázsol legújabb darabjában?

Az előadás témája, Attila hun király és Aetius római hadvezér különös barátsága. Attilát, a legendás hun királyt nem kell bemutatni, de ugyanilyen történelmi alak Aetius is. Ő bizonyos helyzetekben Attila ellenfele volt – például a híres catalaunumi csatában, vagy egy évvel később az itáliai hadjáratban –, az viszont kevesen tudják, hogy ők barátok is voltak. Jól ismerték egymást, harcoltak egymás oldalán is, csakhogy később a barátságuk megromlott és szembe kerültek egymással az akkori világot átformáló csatákban. Ezek a csaták végül döntetlenre végződtek, mindkét birodalom – a Hun is, és Nyugatrómai Birodalom is -, megszűnt egy fél évszázadon belül.

Volt valami meghatározó élménye, ami arra ösztönözte, hogy megírja ezt a darabot?

Ami szerintem nagyon érdekes, és egy jó ideje foglalkoztat, hogy a mi történelmünkből hogyan kopott ki az a régi mondai tudás, hogy nekünk Attila volt az, aki először itt járt. Árpád másodikként érkezett, majd István megalapította Magyarországot. Ez a tudás valahogy elfelejtődött a finnugorságra hivatkozás miatt, ami szerintem semmivel sem bizonyítottabb, mint a hun eredet. 376-ban jöttek be a hunok a Kárpát medencébe. A mi történetünk a négyszázas évek elején kezdődik, és 453-ban végződik.

Az egész sztori egy keretbe van ágyazva, aminek az apropóját egy megtörtént eset adta. Egy mesemondó találkozón Hamburgban, egy olasz hölgy megijedt a névtáblámat látva, és láttam, hogy hogy nem viccel. Elmondta, hogy náluk a mai napig Attilával ijesztgetik a gyerekeket, és nem is értette, hogy én hogy kaphattam ezt a nevet. Az én véleményem pedig az, hogy igazság Attiláról a mondai gyökereinkben keresendő, és legkevésbé sem kell figyelembe venni azt, ami a rómaiak írtak róla. Azt gondolom, hogy az a szövetség, ami a két uralkodó között köttetett, az tarthatott volna, csak történt valami – az én történetemben ez egy fikció –, és ellenkezőjére fordult a dolog.

Amikor ehhez a témához nyúlt, volt olyan szándéka, hogy a diákok figyelmét ráirányítsa erre a történelmi korszakra?

Elsőszámú szándékom az, hogy a gyerek színházba járjon, ha felnő, de emellett párhuzamosan az is, hogy alakuljon ki a kommunikáció generációk között. Ne szakadjon magva annak, hogy továbbadjuk a mondai tudást. A darabbal azt akartam elmondani, hogy igen, mi egy ilyen nép voltunk, innen származunk, de ez csak egy része a mi kultúránknak. Nem én akarom megmondani a mesével, hogy mi történt, én csak fel akarom piszkálni annyira a gyereket, hogy megkérdezze az apját, a nagyapját. Beszélgessen egymással szülő és gyerek, amikor hazaindul a színházból.

Milyen eszközzel hozza közel ezt a komoly témát a gyerekekhez?

Alapelvem, hogy amit el lehet viccesen mondani, azt ebben a szomorú világban gyerekeknek, azt mondjuk el viccesen. Valójában egy hun Gyalog galoppott szerettünk volna csinálni. Egy olyan előadást akartam létrehozni, amelyben merünk ezekről a – néha bántóan patetikus – dolgokról mai módon, vidáman, gyerekeknek beszélni. Ehhez kellenek azok az emberek, akik meghatározók ebben az előadásban.

Rendezőként milyen kihívásokkal kellett szembenéznie?

Nekem óriási szerencsém az, hogy harminc éve itt dolgozom ennél a társulatnál, és tudom mit kell mondanom a színésznek ahhoz, hogy jó legyen. Emellett hatalmas előny, hogy amikor írom a darabot, tudom, hogy ki fogja játszani. Ez az eddigi legkomolyabb stábmunka, amit itt a Kisfaludyban csinálunk, ugyanis lehetetlen helyzetben vagyunk, és mégis jól állunk. Ki kell emelnem a műszak csodálatos munkáját is, akiknek most nagyon helyzetben – egy nagymusical létrehozásának árnyékában – kellett helyt állniuk. Például Tóth Eszter a koreográfusunk, a stúdiósok és a műszak is csodálatos munkát végeztek. Nélkülük nem jöhetett volna létre ez az előadás. Ez nem egy one man show. Én az elindítója és összefogója vagyok, de belőlük, a zeneszerzőből, a színészekből, a tervezőkből és a többi kollégából születik meg az előadás. Íróként, rendezőként nagyon nagy élmény azt látni, hogy amit íróként otthon elképzeltem az egyszercsak megjelenik, és adott esetben még jobb is annál.

Most az utolsó próbák egyike előtt beszélgetünk. Hogy áll most a darab?

Most az van még hátra, hogy a színészek ebben a másfél próbában ismerjék fel a mesét, mert eddig erre nem volt idejük, eddig a technikai részeket oldották meg. Ha megszületik az a része, hogy a színészek úgy játsszák el, ahogy ők ezt tudják, akkor egy sikeres előadás lesz belőle. Gyerekeknek ugyanúgy játszunk, mint a felnőtteknek, mert nem a gyerekeknek, vagy a felnőtteknek, hanem A Nézőnek játszunk.

Róma réme

zenés színmű 2 részben

Bemutató: 2019. december 7. 15.00; Kisfaludy terem

Attila: Pörneczi Attila

Flavius Aetius: Posonyi Takács László

Leó pápa: Bede-Fazekas Csaba

Ardarik, gepida király : Maszlay István

Idősebb Aetius, Bonifácziusz, Oktár, Követ: Rupnik Károly

Ruga, hun király: Török András

Galla Placídia, római hölgy: Agócs Judit

Honória, Réka: Dunai Csenge

Pumpa, sámán: Mihályi Orsi

Zarándok, Panthera: Somogyi István

További szerepekben a Győri Nemzeti Színház stúdiósai:

Haszonics Anett, Molnár Sarolta, Mészáros Tímea, Hovanecz Lili, Pongrácz Barna, Kocziha Barnabás, Somogyi István, Váradi Miklós

Zeneszerző: Szücs Péter Pál

Díszlet- és jelmeztervező: Gloria von Berg

Koreográfus: Tóth Eszter

Súgó: Pusztai Lilla

Ügyelő: Illés Ottilia

Rendezőasszisztens: Takács Zoltán

Rendező: KSZEL ATTILA