Ébredés

 Fesztiválszezon van. Nem tudom, ki hogy képzeli el a fesztiválokat. Fiatalként biztos nagyobb szerepet kap a választásnál a zene, a felhőtlen szórakozás, ne adj’ isten az italozás, hogy másról ne is beszéljünk. Vannak aztán egyedi fesztiválok, ahová nem az energikus ifjakat várják, és ahol nem az alkoholmámor és a másik nem befogadó példányainak kergetése a fő cél. Ilyen példának okáért a Győrkőc, amelyet éppen ezen a hétvégén rendeznek, és amely vitathatatlanul Győr egyik vonzereje, mert valóban káprázatos. Az egyetlen bibi vele, hogy mivel a családoknak szól, akik bizony akár messziről érkeznek kisgyermekkel, nem igazán bővíthető egy hétvégénél tovább, pedig ugye igény volna rá. Szóval fesztivál sok van, és szerencsére egyre több az olyan, ahol nem csak a zene jelenti az egyetlen attrakciót. Magam is különleges fesztiválon jártam a hétvégén, a neve Everness, magyarul mondjuk öröklét, jólét. Ide az emberek azért jöttek, hogy előadásokat hallgassanak, hogy megismerjék önmagukat, a világot; a work­shopok, koncertek során a tudatosság a központi téma. Egyre ismertebb, merthogy egyre többen érzik azt: valami gond van. Nem vagyunk jól, valami bujkál bennünk. Sokaknak van bajuk a világgal, az emberiséggel, de leginkább önmagukkal. Ideje az ébredésnek. Ezért egyre népszerűbbek a pszichológiai, mentálhigiénés elő­adások, az elvonulások, a mértékletességre intő tanítások. Annak, hogy egyre többet vigyünk be magunkba, és lehet ez élmény, ennivaló, bármi, egy idő után, egy bizonyos kor után nincs értelme. Amit magunkba szívunk, ami elér minket, azt bizony meg is kellene emészteni.