A levéli autóbalesetben elhunyt 35 éves fiatalemberre, Gáborra emlékeztek Mosonmagyaróváron

Gábor előtt állt még az élet: édesapjával közös vállalkozásában szorgalmasan dolgozott, családalapítást tervezett, és keményen edzett azért, hogy versenyen indulhasson. A terveket azonban egy tragikus autóbaleset borította fel: a helyszínen életét vesztette. Levél közelében személygépkocsijával egy lengyel kamionnal ütközött, mindketten az árokba borultak. Egy hét elteltével is látszanak még a szörnyű ütközés nyomai, s ahol a 35 éves levéli fiatalember élete kihunyt, mécsesek tucatjai emlékeztetnek a visszafordíthatatlanra: egy szeretett gyermek, testvér és barát elvesztésére.

Bánhidi Gergőt, Gábor jó barátját mélyen érintette a tragédia. Mosonmagyaróvári edzőtermük elé megemlékezést szervezett szerdán estére, ahová több tucatnyian jöttek el: a családtagok mellett barátok és ismerősök helyezték el mécseseiket a fiatalember képei előtt.

– A hétből hét napot töltöttünk együtt, rendkívül jó barát és edzőpartner is volt egyben. Olyan barát, akit éjjel kettőkor is felhívhattál, és elindult a segítségedre. Közel tíz éve ismertem, két éve kerültünk közelebb egymáshoz, és ebben a sport, a közös edzések is segítettek. Nagy testalkatunk miatt egymást viccesen „Picinek” neveztük – kezdi beszélgetésünket Bánhidi Gergő, aki mint mondja, háromgyermekes édesapaként Gáborral sokat beszélgetett családalapításról, a gyermekekről is, mert az elhunyt fiatalember még ezek előtt állt.

Gergő arról is mesélt, hogy amint meghallotta a tragédia hírét, azonnal a baleset helyszínére sietett.

– A legjobb edzőtárs volt, jövőre ment volna versenyre. Sokat beszélgettünk, halála előtt nem sokkal kaptam tőle az utolsó üzenetet – vette át a szót Bednanics Zsolt.

A negyedik jó barát, Borgói József, mint mesélte, három napig sírt, amint a balesetről hallott.

– Egy éve jöttem vissza Mosonmagyaróvárra, azóta minden napunkat együtt töltöttünk, edzések után is sokat videó-chateltünk. Mindig arra buzdított, a vádlira edzünk, hát „lábazni” fogunk az emlékére – tette hozzá József.

– Gabit az edzőteremből ismertem: komolyan edzett, karban tartotta a testét, versenyen akart indulni. Rendkívül rendes srácot ismertem meg személyében, aki tisztelte az időseket, vállalkozóként is becsületes volt – így emlékezett a 76 éves Kiss László.

Gábor családja egymásba kapaszkodva állt a megemlékezésen. Édesapja érdeklődésünkre annyit mondott, hogy csodálatos gyermeket, testvért, barátot vesztettek el.

A fiatalembert utolsó földi útjára június utolsó hetében kísérik el.