Megemlékeztek a cserkészet alapítójára Győrben - fotók

A nap a Veres András püspök által a székesegyházban celebrált szentmisén való részvétellel kezdődött, majd a püspök atya megáldott két gyermeket és egy felnőttet, akik letették a cserkészfogadalmat.

A fiatalok a rendhagyó életű tábornok és háborús hős életét és tetteit játszották el, aki a dél-afrikai Mafeking városának győztes védelméből visszatérve ahelyett, hogy az angol birodalom katonáinak jobb kiképzésére írt volna egy kézikönyvet, inkább azt választotta, hogy összeszedi az angol városok utcáin csellengő fiatal fiúkat, és jó állampolgárokat farag belőlük.

Az ötlet az erődítmény 217 napos ostroma alatt merült fel benne, amelynek ő volt a katonai parancsnoka. A fiatal ezredes, akit körülvettek a búr katonák, minden emberét bevetette a védelemben és logisztikai szolgálatban - például a postán: 5-6 fős csoportokra osztotta a 7 évesnél idősebb fiúkat, akiket egy általuk választott idősebb fiú vezetett.

Hazatérve megszervezte az első sátortábort 21, különböző társadalmi osztályokból származó fiúval. 1907-et írunk - ekkor még csak katonák táboroztak sátorban - és a gondolat, hogy néhány napot egy híres nemzeti hőssel játszva tölthetnek egy angol szigeten, felbuzdította a szerencséseket. Ebből az élményből született meg a "Cserkészet fiúknak" című sok nyelvre lefordított bestsellere, amelyből 1908 óta becslések szerint 100-150 millió példányt adtak el.

A cserkészet, több mint 100 évvel megalapítása után, továbbra is értékes mozgalom a fiatalabb generáció személyiségformálásában. A cél az, hogy jó állampolgárokat neveljenek, akik szabadon gondolkodnak, de felelősek és hasznosak a társadalom számára. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben mindenféle színezetű diktatúrák mindig betiltották a cserkészetet, gyakran - mint például a kommunista Magyarország esetében - olyan ifjúsági mozgalmakkal helyettesítették, amelyek kívülről cserkésznek tűntek, de valójában csak az indoktrináció kötelező formái voltak.

A cserkészet pedagógiája a jellemfejlesztésre, az egészségre és a fizikai mozgásra, a kézügyességre és a mások iránti szolgálatra épül. Mindezt a hit légkörébe ágyazva, ahol a szabadtéri tevékenységekből fakad az istenérzet.

A teremtett világ megfigyeléséből jutunk el a Teremtőhöz, és ebben az összefüggésben a keresztény hirdetés is könnyebbé válik. Ehhez járul még egy nemzetközi dimenzió, amely kiegészíti az egészséges hazaszeretetet, amely nyitott a közeli és távoli népek felfedezésére és megismerésére, abban a reményben, hogy a különböző nemzetek fiataljaival a csillagok alatti táborok hozzájárulhatnak az emberek közötti békéhez.