Szilveszteri, újévi népszokások, hiedelmek - Mit tegyünk, hogy szerencsés legyen az új év?

Az új, az ismeretlen előtt mindig némi félelemmel, kíváncsisággal álltak az emberek. Mindent megpróbáltak, hogy belelássanak, mire számíthatnak. A biztonság kedvéért különféle praktikákkal igyekeztek elzavarni a rosszat, s bevonzani a jót. ez az oka annak, hogy szilveszterkor és újév napján olyan sok a jövőbe látó, szerencsét, bőséget, egészséget ígérő rítus szerte a világon. Hajdanán Bodonhelyen minden legény ludat fogott a hóna alá és így járta körbe a falut esténként, vigyázva arra, nehogy a lúd elszaladjon, és magával vigye a szerencsét.

A jövendőbeli megjóslása

Régiónk falvaiban szokás volt, hogy az utcabeli lányok összegyűltek, és közösen próbálták kideríteni, férjhez mennek-e a következő évben. Kilenc gombócot készítettek és egy kivételével, mindegyikbe papírost rejtettek egy-egy számba jöhető legény nevével. Mindenki külön-külön – természetesen egymás céduláit ellenőrizve – nincs-e csalás, s főleg, hogy tényleg megvan-e az üres gombóc! Ha a víz forrt, egyszerre dobták bele mind a kilencet, s várták, főzéskor melyik jön fel először. Volt nagy sírás, amikor az üres volt a leggyorsabb! Ólmot is öntöttek a lányok. A felolvasztott ólmot mély, vízzel teli edénybe öntötték, s a kialakult formából a jövendőbelijük foglalkozására próbáltak rájönni. Anyukám mesélte, hogy neki olyan katona-forma, egyenruhás jött ki. Bár nem volt katona ismerőse, mégiscsak egyenruhás lett a párja, postás.

Jókívánságokkal köszöntötték a ház népét

Estefelé, hálaadás előtt házról-házra jártak köszönteni a pásztorok, csőszök, sőt még a harangozó is. Jókívánságaikért élelmet, pénzt kaptak. Néhány községben a bakter is ilyenkor köszöntött. A családok bőségesen vacsoráztak, hogy a következő évben is bőviben legyenek az élelemnek. Ezután „hálaadásra” mentek a templomba, hogy köszönetet mondjanak Istennek az év minden jótéteményéért.

Durrogtatással űzték el a gonoszt

A kanászok karikás ostorral „durrogattak” a misét követően, de gyakran éjfélkor is, hogy elűzzék a gonoszt. Ekkor kezdődött a szilveszteri bál is. Hazatérve a lányok gyorsan lefeküdtek, s valamelyik férfi családtag nadrágját tették a párnájuk alá, hátha megálmodják a jövendőbelijüket.
Akik jegyben jártak, azokat az érdekelte, hogy a következő évben meg lesz-e a lakodalom. Ezért pontban éjfélkor fogták a papucsukat és átdobták a fejük fölött. Ha a talpára esett, biztos az esküvő, de ha nem, akkor volt min gondolkodni, búslakodni. Azt is tartották, hogy amit aznap éjjel álmodnak, beteljesül. Éjfélkor a gazda kiment az istállóba és minden állatot átfordított a másik felére, hogy elhárítsa róluk a következő évben a dögvészt. Néhány helyen az asszonyok összeütötték a fedőket, hogy a zajjal elűzzék a családjukra leselkedő bajt.

A legtöbb községben a bakter éjfélkor mondott köszöntőt az ablakok előtt. A szerencsét énekelte meg a háziaknak, amiért pénzt és italt adtak neki.

Újévi jókedv

Újév napján mindenkinek nagyon figyelnie kellett magára, hiszen azt tartották, hogy olyan lesz egész évben, mint amilyen ezen a napon. Ha szomorú, akkor szomorú, ha vidám, akkor vidám – ezért hát nagy volt a jókedv! A legények reggel zenés kísérettel, jó szerencsét kívánva járták körbe a falu lányos házait. Ezután a kocsmában mulattak délig. Újévkor egyébként férfinek, vagy fiúnak kellett először köszönteni. Nő a lábát nem tehette ki a házból sem.

Úgy tartották, hogy aki aznap először asszonyt lát az utcán, oda a szerencséje. Kiadni sem szabadott semmit a házból, mert akkor egész évben szűkében lesz annak. Főleg a pénzre vigyáztak. Az ételekre is figyeltek. Tilos volt csirkét főzni, mert az „hátrakopor” és elkaparja a szerencsét. Helyette disznóhúst ettek, hisz az előretúrja a szerencsét. Népszerű volt a mákos étel, de a lencse is, mert ha ilyet ettek, úgy tartották, sok pénzük lesz. Fánkot azért sütöttek, hogy beguruljon a szerencse.