A legszegényebbeket támogató megyei segítő szervezeteket is bajba sodorták az elszabadult élelmiszerárak

 Markszné Koncz Zsuzsa, a győri székhelyű, szerte a megyében aktív Hétköznapok Angyalai Alapítvány vezetője azt mondja: tavalyelőtt óta folyamatosan emelkedik a hozzájuk fordulók száma, de pár hónapja igazán drasztikus a növekedés. Jellemzően tragédiák, válás, haláleset, váratlan betegség hatására kerültek a megélhetés peremére a segélykérők.

– Akik korábban támogatók voltak, vagy már nem mernek segíteni, mert nekik sincs, vagy maguk is rászorulók – mondta a Kisalföldnek Markszné Koncz Zsuzsa, a Hétköznapok Angyalai Alapítvány vezetője. – Amikor vásárolok, látom az embereket tipródni a polcok előtt, és én is kétszer olvasok el mindent, összehasonlítgatom az árakat. Két évvel ezelőtt tízezer forintért be tudtam vásárolni, ma egy három-négy tagú családnak ez egyetlen napra is aligha elég. Sokaknak reménytelenek a körülményeik, napról napra vegetálnak, nagyon féltem őket. Sokan kérnek tápszert vagy pelenkát. Az anyagi forrásaink végesek, folyamatosan keressük a támogatókat, mert egyre több a segítségkérő. Van pártfogoltam, akinek 28 ezer forint az ellátása. 

Merjenek kérni! 

Zsuzsa tapasztalata szerint az emberek szégyellik, hogy baj van, hogy amiből eddig kijöttek, az már kevés. Adósságaik, elmaradásaik vannak. 
– Múlt héten is volt olyan, aki három napja éhezett, mire kérni mert. Ha egy nap valaki többször is eszembe jut, felhívom. S bebizonyosodik, hogy helyes volt a megérzésem: nem tudja feltölteni a villanyórát, mert ételt vett, vagy épp több napja nem eszik. Akik a legnagyobb bajban vannak, szégyellik. Úgy érzik, hogy most mindenkinek nehéz, és nem is merik remélni, hogy ha kérnek, kaphatnak segítséget. Fontos lenne, hogy adjanak esélyt maguknak azzal, hogy mernek kérni! 

Az egészségével fizet, aki olcsón étkezik 

Mivel a különböző mentes élelmiszerek, egészségügyi diétának megfelelő termékek drágábbak, többen elhanyagolják azt az étrendet, amit az orvos, dietetikus írt elő nekik. Minél kevesebben tudják megfizetni az egészséges ételeket, annál többen lesznek azok, akik hiánybetegséggel küzdenek vagy egészségromlást szenvednek az árak miatt. Cukorbetegekként például épp az olcsó élelmiszer, a tészta, krumpli, péktermék az, ami kifejezetten ellenjavallt. 
– A szülő a gyereknek megveszi a laktóz- vagy gluténmentes élelmiszert, de magának már nem. Van cukros pártfogoltam, akinek ha nem viszek egy-egy nagy csomagot, azt eszi, ami rossz neki. 

A soproni Szent Márton Ház munkája nyomán öt év alatt négy hajléktalant sikerült önálló megélhetéshez és lakhatáshoz segíteni; és ami a ruhák, tisztítószerek, női higiéniai termékek gyűjtéséből megmarad, azt a nyíregyházi karitász Ukrajnába, Csongorba, Sopron egyik testvérvárosába viszi. 

Víghné Kovács Margit igazgató tapasztalata szerint is sokkal többen szorulnak segítségre, mint egy évvel ezelőtt. 
– Akkor ötven-ötvennyolc fő volt az állandó támogatott, akiknek havi tartósélelmiszer-csomagot állított össze a szervezet. Idénre majdnem a duplája lett. Nagyjából 30 százalékkal növekedett a tartósan rászorulók száma, akikkel találkozunk. És nem mindegy, hogy kétszázhatvan forintért kapom a lisztet vagy hatszázért. Ha a létszám is növekszik meg az árak is, az nekünk nagyon kemény. 

Kikoptak a pályázatok és az öngondoskodás 

A soproni intézmény pályázatok útján szokott forrást teremteni a támogatáshoz, de a pályázatok eltűntek, már csak a működési költségre van. 
– Az egyik legjobb támogatónk a GYSEV Cargo, de több képviselő és a polgármester is segít bennünket, s gyűjtünk évente háromszor tartós élelmiszert a Tescóban. De kétségkívül nehéz – teszi hozzá az igazgató. 
A hozzájuk forduló segítségkérők figyelik a reklámújságokat, nézik, mikor, mit, hol érdemes megvenni, és szólnak, hogy melyik boltban éri meg például a sajt. 
Víghné Kovács Margit azt mondja, nemcsak az a baj, hogy sok a rászoruló és drága az élelmiszer, de sokan hadilábon állnak az öngondoskodással is. Nem tanultak meg kertet gondozni, esetenként még főzni sem. 
– Volt, aki azt kérte, ne lisztet adjanak neki, hanem kész tésztát. Ilyenkor szoktam mondani, hogy a szegénység sokoldalú.