60 éves vadászat koronája lett a Győrszemere határában ejtett kapitális trófea

Vass Károlyt gyerekkorában ejtette rabul a természet, a vadászat. Kimondani is sok: több mint hetven évvel ezelőtt lőtte első vadját, 60 éve tett vizsgát. Mozgása, tartása alapján senki sem mondaná meg, hogy február 7-én tölti be a 83. életévét.

– Édesapám is vadász volt. 1950-ben elment Gödöllőre agronómusiskolába, én meg, bár még csak 12–13 éves lehettem, kihasználtam a helyzetet. Fogtam, a puskáját, kimentem vadászni – mesélte huncut mosollyal lapunknak a csínytevést a győrszemerei Vass Károly. 

– Egész életemben itt vadásztam, ezen a területen. A falu szélén laktunk, ha kimentem a kertbe, mindjárt ott volt a sok nyúl, fácán, fogoly, de előfordult az is, hogy vadliba szállt le a kertbe. Tizenhárom éves koromban lőttem az első őzbakomat. 
Vass Károly 1960-ban lett vadásztag, az elsők között tette le a vizsgát 1963-ban. 

– A vadászat a hobbim volt. Az első és egyetlen munkahelyemen, a győri Grab-gyárban fűzőmester voltam. A Győri ETO-ban bokszoltam, ahol Szera bácsi (Benedetti Szerafino) foglalkozott velem. Mire igazán felkészültem volna a versenyzésre, otthagytam a bokszolást, mert a versenyek mindig hétvégén és ünnepnapokon voltak, mint ahogy a vadászat is. Amikor megnősültem, Bácsára költöztem, de akkor is idejártam, itt volt a vadászterületem – mesélte Karcsi bácsi, aki több cikluson keresztül is vadászmester volt. Mosonmagyaróváron állami vadászmesteri vizsgát tett. Feladata volt a hivatásos vadászok irányítása, a külföldiek vadásztatásának szervezése is. Több mint negyven éven keresztül kísérte őket, sok barátot szerzett. Aztán a rendszerváltás környékén lemondott a posztról. 

S hogy miként sikerült azt a bizonyos kapitális bikát elejteni? 

– Tavaly október 22-én ki- mentem vadászni egy fiatal kollégával. Szürkület előtt kijött egy rudli a mezőre legelni. Volt köztük két bika, ez a nagy, egy villás és egy spíszer is (az első agancsát viselő szarvasbika). Amikor megláttam, tudtam, hogy ez egy kapitális agancsú, hiszen magam is sokat láttam, de még többet lövettem mint vadászmester. Tudtam, hogy ez egy különleges példány, és el akartam ejteni. Azt nem lehet elmondani, milyen érzés, amikor az ember meglát egy ilyen bikát! Százhatvan méterre voltak, meglőttem, de nem esett össze azonnal. Egy kis idő múlva elmentünk a rálövés helyére. Onnan mintegy húsz méterre találtuk meg. A trófea az értékeléskor 210 pont felett kapott arany minősítést. Mifelénk, de a megyében is ritka az ilyen szép trófea. Én már húsz éve nem lőttem bikát, mert annyi volt már, hogy nem tudtam, hova tegyem. Ha ilyen nem jön elém, inkább nem lövök, mert arra gondolok: sok fiatal vadász van, aki még nem lőtt bikát, előlük nem veszem el a lehetőséget. De ezt nem lehetett elengedni. Ez az életem bikája! – mesélte büszkén Vass Károly, akinek vadásztársai is örömmel gratuláltak a pompás trófeához.