Mi hoz szerencsét az új esztendőre? Utánajártunk

– Hogyan próbálták befolyásolni az új évet az emberek? – kérdeztük Lanczendorfer Zsuzsannát.

– A szerencsét, gazdagságot például ételekkel próbálták magukhoz csalogatni. Közismert, hogy malacot kell enni, mivel az orrával kitúrja nekünk a szerencsét. A kocsonyaevés általános volt, de a csontokkal a lányok férjet is jósoltak. A lányok kiválasztottak egy csontot és úgy gondolták, hogy akiét először eszi meg a kutya, az megy előbb férjhez. Szárnyast, baromfit tilos ilyenkor enni, mivel elkaparja a szerencsét, vagy elrepül a szerencse. A bőséget és a gyarapodást jelképezi a sokszemes termés, amilyen a lencse, a bab, a köles. Más népeknél gránátalmát ettek, amelynek ábrázolása még a rábaközi hímzésekre is rákerült. Szokás volt kenyeret szegni azért, hogy mindig legyen az asztalon. Rétest is sütöttek, hogy „nyújtsák a gazdagságot”.

– Vajon mi hozhat szerencsét az új évre?

– A tűztől régen nagyon féltek, hiszen a házak gyúlékony anyagokból készültek. Nem véletlen a kéményseprők tisztelete, akik ennek elkerülésében segédkeztek. Kéményseprővel, ahogy hívták, füstfaragóval találkozni szerencsét jelent, különösen szilveszterkor. Meg kellett fogni a gombot és azt kellett mondani: „kéményseprőt látok, szerencsét találok”. A lópatkót is szerencsehozónak tartották. A ló tisztelete, a lóáldozat rítusa eltűnt ugyan, de a lópatkó szerencsehozó és védelmező erejében való hit megmaradt. Az ajtókra szögelték, mert úgy vélték, hogy mivel a patkó vasból van és a fém gonoszűző, megóv a rossztól és távol tartja a boszorkányokat is. Mivel a négylevelű lóhere nagyon ritka, úgy vélték, ha ráakadnak, nagy szerencse éri a megtalálóját.

– Milyen hiedelmek vannak az újév napjával kapcsolatban?

– Úgy tartották, hogy amit az első napon teszünk, az végigkíséri az évet. Így csak jó, kellemes dolgot tettek ezen a napon, hálát mondtak, ettek, ittak, mulattak, még a fekvő beteget is felkeltették, nehogy beteg legyen a következő évben. Az év első napján annak örültek, ha az első látogató férfi, mert az szerencsét jelentett. Munkatilalom volt, mint a legtöbb jeles napon. Bizonyos dolgokat tiltottak újévkor: semmit sem volt szabad kölcsön adni, ha mégis, még aznap vissza kellett kérni. Nem volt szabad mosni, teregetni, szemetet kivinni, mert akkor a szerencséd is ment vele. Időjárásra is jósoltak. Például, ha újesztendő napján napfényes, szép idő volt, az a jövő évre jót jelentett.

A lányok azt tartották, hogy amilyen nevű férfit látnak újévkor, olyan nevű lesz majd a párjuk. Ólmot is öntöttek és az alakjából következtettek a leendő férj foglalkozására. Akinek az évben halottja volt, kiment a temetőbe az újév beállta előtt, vagyis az éjszakai harangszó előtt és ott énekelt a sír fölött. Szokás volt a Somló vidékén, hogy egy legényt öregembernek öltöztettek és egy gyermek végigkorbácsolta a falun, jelképezve, hogy az óévnek mennie kell. Hittek a kimondott szóban. Szép új évi köszöntőket mondtak, énekeltek a legények: „Az Úr minden jókkal a házat szeresse, A benne lakókat sokáig éltesse!” Kútnál mosakodtak, hogy egész évben frissek legyenek. Aki vizet hozott a kútról, attól megkérdezték, hogy mit hozott, s ő válaszolt: „Erőt, egészséget, áldást, békességet!”. Kívánom én is, ezt hozzon minden embernek az új év!