Karácsonyi szokások három földrészen - 2. rész: Norvégia – Minden napra jut egy ajándék 

– Itt Bergenben az első adventi hétvége előtt egy héttel tartják a fényünnepet. A központban, a tó közepén állítják fel a közös karácsonyfát, aminek akkor kapcsolják fel a fényeit, valamint a város ünnepi díszkivilágítását, majd karácsonyi dalokat énekelve körbejárják a tavat. 

–  Az otthonokban hagyományosan karácsony napján állítjuk fel a fát. Ebben az egész család részt vesz, nem titokban készül. Sok helyen csak régi gyertyák, gyöngyök kerülnek rá, de ahogy változnak a szokások, itt is vannak, akik nagyon színes, mások egyszínű fát állítanak. Szaloncukor nincs, nekünk mindig az anyukám hozott, és amíg kicsik voltak a gyerekek, fel is díszítettem vele a fát. A másik különbség, hogy Norvégiában a Mikulás – akit itt Julenissennek hívnak – hozza az ajándékot. Este szokás neki tejberizst (risgrøt) kikészíteni, az a kedvenc étele. Nálunk két Mikulás volt: 6-án jött a magyar, karácsonykor pedig a norvég, és mindkettő hozott ajándékot. Amíg kicsik voltak a gyerekek, addig a fát is titokban díszítettük fel éjszaka. Nálunk így keveredtek a hagyományok.

– Karácsony reggelén a család is tejberizst reggelizik. Ebbe ilyenkor belefőznek egy szem egész mandulát. Úgy tartják, hogy aki ezt megtalálja, egész évben szerencsés lesz, és egy apró ajándék is jár mellé. A másik szokás, hogy házilag készített karácsonyi kalendáriumot kapnak a gyerekek. Ez minden napra rejt egy apró, jelképes ajándékot. Már nem mindenki készíti maga, az összes üzletben lehet venni. Régen karácsony délutánján a gyerekek manó-, Télapó-ruhákba öltözve járták a házakat, karácsonyi énekeket énekeltek, amiért finomságokat kaptak. Ezt julebukknak nevezik, és máig él a szokás, csak már szilveszterkor.

A karácsonyi süteményeket is már jóval karácsony előtt elkezdik sütni. Itt úgy tartják, ha igazán jó háziasszony vagy, akkor hétfélét készítesz. Ezek kekszfélék, van, ami a mézeskalácshoz, van, ami a linzerhez hasonlít, és készül vajas sütemény is. Én ezek mellé még a nagymamámtól tanult receptek alapján szoktam süteményeket, például méterest sütni. 

- A karácsonyi vacsorának itt is megvannak a hagyományos ételei. Nálunk pinnekjøtt, azaz nyírfabotokkal párolt bárányborda kerül az asztalra (a pinne botot jelent, a kjøtt húst). Tulajdonképpen ez az egyetlen ízesítése. Ezt az egyben szárított, natúr vagy füstölt bordát már eleve úgy árulják, hogy a botok is mellé vannak csomagolva. Főtt krumpli és karalábépüré kerül mellé, amit a kifőtt zsírral locsolunk meg. Itt nyugaton mi mindig ezt esszük, nem is jöhet szóba semmi más. A keleti részen az egészben, bőrével együtt sült disznóoldalas, a ribbe a jellemző. Északon pedig a lutefisk, ami a legrégebbi írásokban is szerepelt már. Ez szárított tőkehal, amit leg­alább tíz napig vízben áztatnak, majd lúgba teszik és ettől zselés állaga lesz. Ezt borsópürével, szalonnával tálalják.