Jakabak, a blueszenész kecske – mesekönyvből színdarab debütál a Győri Színházban – galéria

• Móczár Bence szeptemberben csatlakozott a Győri Nemzeti Színház társulatához, azóta tartott már rendkívüli irodalomórákat, láthattuk játszani a Tom Sawyer kalandjaiban,  szombaton pedig első darabja debütál a győri deszkákon.
• Nemcsak rendezte, de ő írta színpadra is a mesekönyvet.

– Nekem is váratlan helyzet, hogy az egyetem után így belecsöppentem a győri színházi világba. Másutt már játszottam, rendeztem. Bakos-Kiss Gábor igazgató felkérése viszont úgy szólt, mindezt csinálhatnám egyszerre egy helyen is. Izgalmas és inspiráló, hogy az összes alkotói folyamat a Győri Nemzeti Színházban tud összpontosulni – kezdte lapunknak Móczár Bence.

– A Jakabak Jean-Claude Mourlevat regénye, 2019-ben jelent meg magyar fordításban. A kötettel az egyetemen, a gyermek- és ifjúsági irodalom kurzuson találkoztam először, és első olvasásra szerelem volt. Szeretem, mert egyfelől klasszikus népmesei utat jár be. A főhős elindul egy faluból, vándorútra kel, és különböző nehézségekkel küzd meg. Segítőtársakra akad, akik bátorítják, majd a végén megérkezik a hét országra szóló lakodalomba. A klasszikus történet modern köntösben jelenik meg. A királynő is felbukkan a végén, de egészen máshol, mint ahol számítanánk rá – fejtette ki a rendező.

– Remekül játszható darab a színészek és a stúdiós fiatalok számára is. Népmesei alaphelyzetek és klisék, mégis más, mert rejt valahol egy csavart – emelte ki Bence. Bármennyire is modern, ez egy gyermekelőadás, amely minden korosztályt megszólít. – Mint a zserbónak vagy a flódninak, több rétege van. A Jakabak egyes részeit a felnőttek és a gyerekek is másként értelmezhetik. A célközönség inkább az általános iskolás kiskamaszok, de 6–99 éves korig ajánljuk a darabot – fogalmazott.

– Az előadás nyelvezetén, szövegén sokat dolgozunk a színészekkel. Húztuk, toldottuk és itt-ott kikupáltuk, azonban a fő vezérfonalhoz ragaszkodtunk. Könnyen beleengedtünk olyan vendégszövegeket, amiket a színészek jól működőnek éreztek. Emiatt a nyelvezet egyszerre mesei és XXI. századi – tette hozzá. A különböző állatok, mint a kecske, a pele, a nyest, a kakas és még sorolhatnánk, első hallásra nem összeegyeztethetőek egy mesében, Móczár Bence szerint mégis megteremtik az egységet. Az alaptörténet feldobja a vándorlás témáját, kecskeországból indulva különböző világokba kalauzolja el a főhőst, ahol más állatfajokkal is megismerkedik.

– Találkoztam a regény francia írójával szeptemberben a könyvhéten. Nagyon tetszett neki az a gondolat, hogy az antropomorf állatok emberként viselkedjenek, mert Jakabak meséje egy fiú története. A színészekkel sem dolgoztunk azon, hogyan legyenek kecskék vagy pelék, inkább a jelmezekkel, a mozgással adunk finom jelzéseket az állati karaktereknek – mondta a rendező.

– A Kisfaludy Terem speciá­lis tér, széles színpad, szűk takarás, emelkedő nézőtér. Szerintem egészen izgalmas játéktér alakult ki a végére, dobogókat használunk, hangsúlyos fát és modern vetítési technikát is alkalmazunk. Emellett igyekszünk a színészek és a nézők képzelőerejével is operálni. A fénytechnikai szakemberek is csodás munkát végeztek, hangulatokat teremtettek. Persze kreatívnak kellett lennünk, mert közben emelkedett az alapanyagok és az energia ára is – magyarázza Bence. – Amikor gyerek- vagy felnőttelőadást csinálok, mindig felteszem magamnak azt a kérdést, hogy nekem tudnom kell-e, hogy mi a történet tanulsága. A Jakabaknak is biztos van, hiszen engem is megérintett, amikor először olvastam, de hogy ez kinek mi és miért az, nem lehet tudni, és ezért nem is szívesen fogalmaznám meg – zárta a beszélgetést.