Korzenszky Richárd atya a tihanyi apátság újjászervezője Győrben zsűrizte a Kazinczy versenyt

Ahogy mondja, már csak ismerősök és gyermekkori emlékek kötik, rokonai nem élnek a városban. – Édesapám valaha maga is egyházi iskolába járt Budapesten, és kollégája a csornai járás állatorvos fia akkoriban Pannonhalmára járt. Azt mondta, ha a Pistinek jó, én téged is odaadnálak! Az ország minden részéről voltak osztálytársaim, a román határtól az osztrák határig. 

Nem tud beazonosítani egy pontot, vagy eseményt, ami hatására eldőlt, hogy szerzetes lesz, de harmadikos korában merült fel benne a gondolat. – Gimnazista társaim számára az érettségi előtti hónapokban lett nyilvánvaló. Az állatorvosi egyetemre jelentkeztem, de felvételi vizsgára már nem mentem el.  

A Tihanyi apátság honlapján az olvasható, hogy 20 éven felüli férfiakat vár a szerzetes közösség. Richárd atya viszont még be sem töltötte a tizennyolcat, amikor az érettségije évében jelentkezett a pannonhalmi közösségbe. – Korengedéllyel, korábban kezdtem az iskolát. A körülmények azt kívánták, hogy aki tovább akar tanulni, az érettségi után közvetlenül tegye. Nem volt természetes, hogy válogasson az ember. El kellett indulni egy irányba.1959 óta több, mint hatvan év telt el, megváltozott a világ. Akkor még viszonylag nyugodtabb volt a társadalom, a családok stabilabbak voltak. Még nem robbant be az 1968-as lázadás, amely magával hozott egy szabados, individualista forradalmat. 

Az eredeti Miklós keresztnév helyett a Richárdot kapta a rendtől. – Választhattam egy sor felkínált névből, a Richárd eredetileg nem volt közöttük. Nem sokkal előtte avatták azonban boldoggá az olasz Placidus Riccardi bencés atyát, akinek sírja nem messze Rómától Farfaban van. Ezért esett rá az elöljáróim döntése. 

A teológia és a magyar-orosz szak után kezdett el tanítani Győrben, majd Pannonhalmán. Egyik volt diákja úgy emlékszik, amikor azt kérdezték, az atyától, hogy mitől más egy egyházi iskola, ott mindenki pap lesz-e, vagy színötös? Richárd atya azt mondta, nem! Kevesebben kallódnak el, kevesebben válnak el, kevesebben lesznek öngyilkosok, többen maradnak kitartóan a munkahelyükön. 

Nehéz volt meggyökerezni

1950-ben a Népköztársaság elrendelte a szerzetesrendek feloszlatását, kivételt csak a tanító rendek képezhettek. Tihanyban is csak a plébánia maradhatott, az apátság épületében először szegényház üzemelt. Korzenszky Richárd Várszegi Asztrikkal, aki később főapátként az elöljárója lett sokat tűnődtek azon, hogy ha lehetőség adódik, újjá kell szervezni a tihanyi apátságot, de amikor 1994-ben valóban út nyílt erre, Richárd atya öröme nem volt osztatlan. 

– Nem akartam Tihanyba jönni. Tanárember voltam, majd iskolaügyekkel foglalkoztam a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. Ehhez értettem. Falusi lelkipásztorkodáshoz és épület felújításhoz nem. Nagyon nehéz volt meggyökereznem Tihanyban, bár a Balatont már korábban is nagyon szerettem.  

Amikor Richárd atya Tihanyba került, az épület szinte teljes egészében múzeumként működött, nem volt bencés közösség. 

– Egy plébániát vezettünk Félix atyával ketten. Aztán segítséget kértem és kaptam Pannonhalmáról: idős rendtársak jöttek. Négyen, majd öten voltunk, elkezdődött a kolostori élet: közös imádság, közös étkezés. Tulajdonképpen a semmiből kellett közösséget formálni, és meg kellett teremteni a fizikai feltételeket is a szerzetesi élethez. Nem volt rendes konyhánk, ebédlőnk, vendégszállásunk... Egy szétszedett, felállványozott templom felújítását kellett befejezni. Majd fokozatosan áttelepíteni a kiállításokat a kolostorépületből a közben megépült kiállítóhelyre.  

Látni tanít a fotózás

Gimnazista kora óta fotózik, elsős korában kapott egy Zorkij típusú fényképezőgépet. 

– Diáktársaimról, kirándulásainkról sok negatívot őrzök most is. Az első színes dia-tekercs az érettségi előtti hónapokban készült. Néhány felvétel „fotó” rangú: ellenfényben virágok. Győri diákjaimról is vannak diáim, még ezzel a géppel. Amikor leérettségiztek, akkor leptek meg egy sokkal jobb fényképezőgéppel. 

Győrben a 70-es évek legelején készített már zenével és szöveggel aláfestett meditációs sorozatokat. A fotózás úgy mondja egy életforma, mely látni tanít.

– Nem csak nézek, hanem a fotó segítségével tudatosabban figyelem a világot, és néha meglátom azt, ami a felszín, az érzékelhető valóság mögött van. A fotózás a meditáció egy formája. Több kiállítási anyagom is összegyűlt, - nem törekedtem rá, de szinte magától adódott. Az ablakomból a felkelő és lenyugvó Nap, a mindig változó Balaton, a madarak, az ablakom alatti virágzó, majd lombosodó, aztán lombjukat lehullató fák… Valami ebben a mindig változó világban mégis mindig állandó.  

Kísérlet szembe úszni az árral

– Az anyanyelvünk kincs, segítségével vettük birtokba a világot, egyúttal közösségformáló és közösség megtartó erő. ma, amikor az otromba nyelvi durvaságot még az Ország Házából sem lehet távol tartani, különösen is fontos, hogy felnőjön egy olyan nemzedék, amely számára létezik az igaz, a jó és a szép. Kísérlet arra, hogy szembe ússzunk az árral. Az igénytelenséggel, a felületességgel, a nemtörődömséggel – mondta Kazinczy verseny megnyitó beszédében a múlt hétvégén. 

A Művelődési és Közoktatási Minisztériumban dolgozott 91 és 94 között. 

– Akkor szólított meg a versenyt a minisztériumból támogató kolléga, és itt ragadtam. 
Azóta rendszeresen zsűrizi a Szép magyar beszéd és az Édes anyanyelvünk versenyeket. – Számomra, aki valaha aktív tanár voltam, nagyon jó látni fiatalokat és találkozni pedagógus kollégákkal. 

Azt mondja, ugyanazt figyeli, mint a többi zsűritag, de az a tapasztalata, mindannyian mást vesznek észre a kétfordulós versenyen. Előbb a fiatalok szabadon választott próza olvasását, aztán pedig egy megadott szövegrészletet hallgatnak meg a döntnökök. 

– Nézem a fiatalok megjelenését, igényességét, viselkedéskultúráját. Figyelem – mindig érdekes –, hogy a szabadon választott szövegek között kik azok az írók, gondolkodók, akik valamiképpen a felkészítő tanárok látómezejében vannak. Ez időről időre változó. Ugyanakkor jellemző is. 

Nagyon sűrűn hallunk Kosztolányit, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, előfordul hogy református iskolákból Ravasz László szöveget mondanak. A kötelező szöveg pedig nekem is meglepetés szokott lenni. Elég fárasztó ugyanazt a szöveget negyvenszer, vagy még többször hallani. Kétszer is előfordult, hogy tőlem választották a kötelező szöveget, és saját magammal szembesülni negyvenszer, hogy hogy, és mit is írtam és azt hogyan értelmezik... érdekes volt.

Fél éve nyolcvanadik születésnapja alkalmából kapott egy Moszkvai- Szentpétervári zarándok utat, mely a jelen helyzet miatt elmarad. 

– Sajnálom. Jóban vagyok ukránokkal, oroszokkal. Nem szeretnék semmiféle vita részese lenni. Őrültségnek tartom azt a fajta orosz-ellenességet, amelyik az orosz kultúrát a mostani tragikus helyzetben tiltó listára akarja tenni (nem játszunk orosz zenét, nem tanítunk Dosztojevszkijt, Tolsztojt…) Oroszul olvasok, most is dolgozom egy fordításon. 

A Magyar Érdemrend Középkeresztjét és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét is magáénak tudó szerzetes számára meghatározó a Szent Benedek Regulájának a Prológusában olvasható a zsoltáridézet: „Keresd a békét és járj utána!” 

– Szent Ágoston meghatározása szerint a béke „tranquillitas ordinis”, vagyis az a nyugalom, ami a rendből, a rendezettségből származik. Ennek a rendnek a kialakítása egész életre szóló feladat. Rend a környezetben, a közösségben, rend az én belső világomban. 

Névjegy

Korzenszky Richárd a pannonhalmi teológiát és1964-es pappá szentelését követően az ELTE magyar-orosz szakát is elvégezte, majd doktorált. 1968-tól előbb a győri bencés iskolában, majd Pannonhalmán tanított a középiskolában és a teológián is. 79-89-ig igazgatója is volt a bencés gimnáziumnak. 1996-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia iskolai bizottságának elnökhelyetteseként fontos szerepet vállalt az oktatásszervezésben. 1991-től miniszteri biztosként. 1991-től a Katolikus Iskolák Főhatóságának ügyvezető elnöke volt, 1996-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Iskolabizottságának elnökhelyettese. Oktatás- és iskolapolitikusként meghatározó szerepe volt a katolikus iskolarendszer újraindulásában.