Lopott idő - nem vagyok milliomos

Mi bánt?

A Boldogságprogram szerint először is definiálni kell a problémát. Azt írja: „Elemezd a helyzetet tiszta fejjel és tárgyilagosan!”
Igen, ez biztosan mindenkinek ilyen könnyen megy…
Én sajnos, ha megoldhatatlan problémába ütközök, általában addig idegesítem magam, hogy éppen amiatt nem tudok koncentrálni a megoldásra. Úgy érzem magam, mint ha Hulk próbálna pro-contra listát írni arról, hogy szétzúzza-e a várost?!

De ehhez a feladathoz is igyekszem komolyan hozzáállni. Íme a probléma, amit górcső alá vennék: nincs időm a barátaimra, pedig még az egyetemi feladataimmal sem jutottam előrébb. Napközben dolgozok, este itthon is folytatom, végül már olyan fáradt vagyok, hogy az ágyig elvánszorogni is nagy kihívást jelent.

Azt kérdezi még a program, hogy hol merültek fel problémák? Először is, csak a hulla merül fel! Ezt első munkanapomon tanultam… Mindig nagy büszkén fitogtatom ezt a tudásomat, de remélem, senki nem hiszi, hogy én itt meg is álltam az újságírói fejlődésben…
Másodszor pedig az első kérdés megválaszolása után ez nem világos?
Nagy nehezen átvergődtem ezen az egyszerű kérdéseken, amik elvileg teljesen evidensek és megállapítottam, amit eddig is tudtam. Túl sok mindent próbálok egyszerre csinálni és talán rosszul osztom be az időmet.

Szerencsére ezzel a következő lépés jelentős részén is túl vagyok, ugyanis a probléma lényegét kell leírnom és feltennem magamnak a kérdést, mit kellene máshogy csinálnom? Tényleg, mit?
Fogalmam sincs. Sem a munkát, sem pedig a tanulást nem hanyagolhatom, szóval maradt az, hogy jobban osztom be a napomat.

Túl rövid egy nap

Próbálok rájönni, hol tudnék lopni egy kis időt. A napokban pl. megnéztem a Barcelona meccsét. A szívem szakadt meg, de közben szintén a munkával foglalkoztam. Nem jó felé keresgéltem, a meccsnézés ugyanis a mindennapi kenyerem, amire egyszerűen szükségem van, de már így is ezer felé figyelek közben…

Maradt tehát az este később fekszem le, vagy a reggel korábban kelek lehetőségek. Így viszont nagyjából nem lenne értelme lefeküdnöm. Nem tehetek róla, hogy egy nap csak 24 órából áll.

Ez a feladat aztán feladta a leckét! Esetleg jobban kellene szerveznem a munkát, hogy mikor, hova megyek, milyen anyagot veszek fel, mikor írom meg?

Biztos, hogy nem csak én vagyok ilyen helyzetben, ugye? Bárki másnak, aki sorstársamnak érzi magát, javaslom, hogy készítsen minden héten, vagy akár naponta egy menetrendet. Itt azokat a feladatokat ajánlatos összeírni, amiket feltétlenül el kell készíteni határidőre. Melléjük pedig érdemes odaírni az időpontokat is, hogy mikor tudjuk őket megcsinálni. Így aztán jobban látszik, ha van esetleg üres idő, ahova kisebb dolgokat be lehet zsúfolni. Olyan ez mint egy sakkjátszma. Viszont fontos, hogy egy ebédszünetnek kell helyet hagyni! Korgó gyomorral nem lehet koncentrálni és égő is a kollégák előtt.

Vonaton jól lehet tanulni - pláne ha nyitva bírom tartani a szememet.

Mindezek után a program felhívta a figyelmemet arra is, hogy a bonyolultabb problémákat érdemes részekre bontani…. Erre rá nem jöttem volna magamtól…

Mindenesetre nagyon bánt, hogy a barátaim folyamatosan hétvégére hívnak el magukkal, vagy ha én szervezek valamit, azt is mindig át akarják tetetni olyan időpontokba, amikor egyetemen vagyok. Már százszor elmondtam, hogy az nekem ne jó! Nem vagyok itthon péntek este! És szombaton sem!
Emellett az egyetemen muszáj teljesíteni. A munkában pedig nem is kérdés, hogy a legtöbbet kell kihoznom magamból.

Tessék, meg is van a problémám három összetevője, de sajnos a feszültséget ez sem oldotta fel.

Jóbarátok

Az a tanács viszont nagyon megtetszett, hogy kérdezzünk meg másokat a problémánkról.
Bár ha a szerkesztőségben minden kérdésemet feltenném, holnap nem jelenne meg a Kisalföld…
A környezetemben élők azonban sokat tudnának erről mesélni. Legfőképp anyukám, apukám, nagymamám, tesóm és Orsi barátnőm, különösen Orsi barátnőm

Sajnos nem tudom magamban tartani, ha valami zavar, vagy nyomaszt, ezért külön örülök, ha valakivel megbeszélhetem, mi bánt.

Szerencsére olyan barátaim vannak, akik képesek akár egy év után is folyamatosan, szinte naponta rágódni ugyanazon a kérdésemen… Így már nem is érzem magam olyan rosszul, hogy találkozni csak péntekenként érnének rá.

Szerintem, ha van olyan ember az életünkben, akiben megbízunk, érdemes elmesélni neki a problémáinkat, könnyebb lesz tőle a lelkünk. 

Még ha nem is tudja megoldani a dolgokat, már a hallgatásával is rengeteget segít egy jó barát.

Tíz hónapig a boldogságért

A Jobb Veled a Világ alapítványon keresztül Bagdi Bella által indított Boldogságprogram tíz hónapig ad napi feladatokat és útmutatást a boldogsághoz. A programhoz bárki bármikor csatlakozhat a boldogsagprogram.hu oldalon.