Dugók helyett

Egyvalamiben nagyon rosszak vagyunk mi, magyarok: a türelemben. Ez elsősorban a közlekedési morálról jutott eszembe. Nem árultam el ezzel nagy titkot, mindenki a saját bőrén tapasztalhatja az utakon. Türelmetlenek vagyunk, mintha másodperceken múlna az életünk. Sokszor veszem igénybe jómagam a tömegközlekedést, tényleg mintha „meghülyültünk” volna az utakon. 

Az állandó dudaszó – még ha néha felesleges is – mindenhol jelen van, mintha kötelező lenne. Szabálytalan parkolás, várakozás miatti feszültség, hosszan tartó dugók tesznek próbára minket nap mint nap. És még sorolhatnánk. A szülők, akik iskolába viszik gyermekeiket, az intézmény bejáratánál parkolnak le, óriási dugókat okozva ezzel. Több oktatási intézménytől hallottam az utóbbi időben: állandósult mindennapjainkban ez a probléma. 

Ezért is tetszett meg nekem az a közösségi program, ami Győrzámolyon bontogatja szárnyait. Lapunkban is olvashattak róla, a lábbuszprogramról, a győrzámolyi gyalog­galoppról, amelynek az a célja, hogy a településen élő gyermekek ne autóval, hanem gyalog, kerékpárral, rollerrel látogassák hétköznaponként az intézményüket. Játékos formában teszik mindezt, kis gyűjtőfüzetükbe kapnak matricákat, és versenghetnek is egymással. A legfittebbek és a legtöbb matricával rendelkezők között pedig kerékpárt és rollert sorsolnak ki. A kezdeményezéssel tesznek saját egészségükért, környezetükért. 

Mit is lehet erre mondani: kiváló gondolkodás, remek program, és nem utolsósorban üdvözlendően jó megoldás a dugók elkerülésére.