Örömvívással jutott a dobogóra - A győri kendós 19 év után indult újra az OB-n és bronzéremmel tért haza - videó, fotók

„A nőknél Egle Luca, a férfiaknál Komjáti Tamás győzött a 36. Kendo Országos Bajnokságon. A budapesti eseményen Egle Luca mögött Bíró Panni zárt másodikként, megelőzve a két harmadik helyezettet, Borbély Csillát és Bíró Fannit. A férfiaknál Komjáti mögött Seress Zoltán állhatott fel a dobogó második fokára, míg a két bronzérmet Erdélyi Gábor és Polonkai Robin érdemelte ki” – adta hírül a Magyar Kendo, Iaido és Jodo Szövetség. Ha kicsomagoljuk a szűkszavú közleményt, filmbe illő visszatérésről beszélhetünk.

Személyiségfejlődés a kendóval

„Tizenkilenc éve, 2002-ben indultam utoljára az országos bajnokságon. Az ezredforduló környékén sűrű volt a hazai mezőny. Többen mondják, hogy egyéni és csapat Eb-győztesként, csapat világbajnokként több magyar bajnoki címet kellett volna szereznem, de cseppet sem vagyok elégedetlen a két aranyérmemmel 1997-ből és 1999-ből. Tisztában vagyok vele, milyen sok munkával, lemondással, küzdelemmel járt, hogy kétszer a dobogó csúcsára léphettem a hazámban anno.

Most természetesen nem azért neveztem, hogy a magyar bajnoki címeim számát gyarapítsam. Mindig a realitás talaján álltam, most is tudtam, hogy 46 esztendősen minden bizonnyal az a vonat már elment, hogy újabb egyéni bajnoki címért harcoljak. Szimplán a vívás, a kardforgatás öröméért tettem próbára magam. Az életemnek fontos szelete a kendo. Rengeteget kaptam a Japánból származó, középkori tradíciókat őrző harcvívástól, a személyiségem sokat alakult a hosszú úton 1987 óta. (Erdélyi Gábor a '80-as évek végén ismerkedett meg a kendóval Győrben a Vaskakas Kendo Klubban, erre az utalás – a szerk.) A sok-sok tapasztalatot, emléket, utazást mind a kendónak köszönhetem, így jelképesen szerettem volna valamit visszaadni a tisztességes felkészüléssel, majd az indulással” – kezdte Erdélyi Gábor.

Egyetemi szobatársa motiválta

Bár a győri sportember egyébként is kacérkodott a gondolattal, hogy újra felvegye a kesztyűt a magyarországi kendosport legjobbjaival, a végső lökést egykori szobatársa adta meg, akivel egy éven át tanult a Nemzetközi Budo Egyetemen Japánban 1998-ban.

„Németországi barátom, a 6. danos Sascha Yokoo valóban sokat rágta a fülemet, hogy újra vívjak magas szinten. Sascha nem csupán elviekben motivált, de gyakorlati példát is mutatott. Túl a negyven állt rajthoz hazája felnőtt bajnokságán és remek vívással ezüst érmesként végzett. Amikor meghallottam, hogy hajszállal csúszott le a dobogó legmagasabb fokáról, egyből arra gondoltam: miért ne sikerülhetne nekem is? Vesztenivalóm nincs, a téthelyzet csak jót tesz embernek, így a mindennapok akadályait is könnyebb átlépni” – hallottuk a győri mestertől, aki sportsikerei csúcsán is rendelkezett civil foglalkozással. Dolgozott tanárként, volt asztalosműhelye, most faipari mérnökként CNC-gépek programozásával keresi a kenyerét.

Hét mérkőzés egy nap alatt

Nézzük, mire vitte a kisalföldi sportember a 36. Kendo Magyar Országos Bajnokságon. Azt elöljáróban elárulhatjuk, hogy Gábor nem volt messze a még nagyobb meglepetéstől.

„Heti két, másfél órás edzésen veszek részt. Bár most is vannak tanítványaim, alapvetően a saját felkészülésemet helyeztem fókuszba idén. Ahhoz a sorozatterheléshez, egész napos víváshoz a heti három óra kevés, ami az országos bajnokságon vár az emberre ideális esetben, vagyis ha nem búcsúzik idejekorán. Mivel elsősorban a kendo tiszteletéért, a kardvívás boldogságáért léptem szőnyegre, viszonylag könnyedén túlléptem a fáradságon.

Összességében hét mérkőzést vívtam, az elődöntő jelentette számomra a végállomást. A legjobb négy között egyetlen találattal szenvedtem vereséget egy 21 éves, tehetséges fiatalembertől. Ő még meg sem született, amikor az első magyar bajnoki címemet nyertem '97-ben. Ebben az esetben igaz a mondás, miszerint a fiam lehetne a legyőzőm. Az külön öröm számomra, hogy a kortárs barátaimmal csapatban is részt vettünk az OB-n, s ugyan szerencsés sorsolásnak köszönhetően, de itt is sikerült bronzérmet szereznünk” – hallottuk Gábortól.

„Soha se mondd, hogy soha”

„Jövőre készül újabb meglepetéssel a nemzeti bajnokságon?” – vetettük fel. „Soha se mondd, hogy soha, de biztosat nem tudok mondani. Még egy nagy célom, vagy akár úgy is fogalmazhatunk, álmom van a kendóban. Jövőre ezt szeretném középpontba állítani, amihez jó gyakorlást adna az OB. Helyezésre, minél szebben csillogó éremre ugyanakkor már nem hajtok. Most sem az volt a célom, hogy még egy érmet tehessek a vitrinbe” – hangzott a válasz.

Az álma Japánba vezeti

Az említett álom hosszú évek után ismét a Csendes-óceáni szigetországba vezetné Gábort. A kendo legmagasabb fokozatát jelentő, nyolcadik dant csak Japán teljesíthetik a mesterek. A „lemorzsolódás” vagy még egyértelműbben, a kudarcok százalékos aránya óriási. Ezer kendósból három-négy szerzi meg a hőn áhított címet. Európából még egyetlen kardforgatónak sem sikerült, a megmérettetés nehézségét többek közt az adja, hogy szinte kivétel nélkül japánokkal kell vívni.

A nyolc danhoz vezető rögös út, a világ egyik legismertebb ismeretterjesztő csatornáját, a National Geographicet is megihlette, s dokumentumfilmet forgattak a megpróbáltatásokról. „Hat éve szereztem meg a hetedik dant, de legalább tíz évnek kell eltelnie, hogy a harcos megküzdjön a legmagasabb szintért. Van tehát időm, de valószínűleg még több évre lesz szükségem a felkészüléshez. Akkor fogok elutazni a felkelő nap országába, amikor úgy érzem, hogy reális esélyem van a nyolcadik danra” – búcsúzott Erdélyi Gábor.

Névjegy – Erdélyi Gábor

1975-ben született Győrben, a kendózást a kisalföldi megyeszékhelyen kezdte 1987-ben. Pályafutása csúcsán, az ezredforduló előtt a magyar bajnoki címek mellett Eb-t nyert egyéniben, csapatban, világbajnokságot csapatban. Munka mellett volt a magyar válogatott edzője is. Egy gyermek édesapja. Fiát az egyik legtehetségesebb hazai kyokushin karate versenyzőnek tartják a szakemberek, Erdélyi Szabolcs 2019-ben korosztályában Eb győzelmet ünnepelhetett.

A kendo fő célja

„A kendo, a japán vívás a kardforgatás művészete, a szigetország kultúrájának egyik szimbóluma, amely a bushi társadalmi osztály, a szamurájok életmódjából és szellemiségéből fejlődött ki. A kendo a kard tulajdonságának tanulmányozását is jelenti, amelyet a japán harcosok a csatákban a kard használata révén tanultak meg és sajátítottak el. (…) Mivel a kendóban nincsen előre meghatározott mozgás, szabadon lehet mozogni. A nyugati stílusú vívásban az ellenfelek a testük oldalát mutatják egymásnak, míg a kendóban az ellenfelek szemtől szemben állva a négy támadási felület közül választhatnak. A modern kendóban kétféle támadás létezik: vágás és szúrás. A vágás csak három pontra lehetséges a testen. Legfelül a fejre, a két halánték közötti területen, a test jobb és bal oldalára és az alkar csuklóhoz közeli felére. Szúrás csak a torokra lehetséges. (…) A támadás, védekezés képességének elsajátításán kívül a legfőbb cél a lelki erő fejlesztése, a lélek edzése. Így válik a kendo a személyiségfejlesztés útjává” – olvasható Erdélyi Gábor egyik írásában.