Fordulat

Bódi Csaba

Ha az embernek fia más csillagzat alatt született, mint azok, akik hétköznap este hatvanezer honfitársukkal egyetemben a helyszínen osztoznak egy válogatotti futballélményen, akkor mentsvárként és a közösségi hatás érdekében kedvenc sörözőjének törzsközönségére jó eséllyel számíthat. De ha már esély, akkor tipp, no nem mix, csak a legegyszerűbb változat: mennyi lesz a végeredmény? Egyetlen döntetlen mellett a tizenegy megkérdezettből tíz magyar győzelmet remél, vagyis Koszovó ellen is folytatódik az eddig tizenhárom mérkőzésből álló veretlenségi sorozat – vessük is gyorsan papírra!

A törökökkel szemben felálló kezdőcsapathoz képest hét helyen megváltozott nemzeti együttes összeállítása láttán némelyek aztán gyorsan módosítanák eredeti megérzésüket, ám erről már lekéstek. Ennél csak egy aggasztóbb momentum akad, mégpedig az, hogy a Puskás Aréna gyepén többször is megelőzik a mieinket. Nem csoda, hogy előkerül – mélyen az emlékekből – annak felemlegetése, miért volt Várady Béla meccs utáni kapura lövéseire kétezer néző Ózdon. A „Béla, Béla, Béluska, úgy lő, mint a géppuska!” klasszikus után közvetlenül az adja a slágertémát, hogy Rossi kapitány kettőt vagy hármat cserél a szünetben. Mert hogy ez így nem mehet tovább, az bizonyos.

Varga, Kleinheisler és Schäfer beszállásával nemcsak a lendület, hanem a gól is érkezik.

Magyar találat okán pedig kötelező jellegű a „tüske”, ellensúlyozandó a korsó maláta és a lilahagymás zsíros kenyér telítő és tompító hatását. Az érzelmi hullámhegy másik megnyilvánulásaként nem marad szó nélkül a játékvezető személye. Igaz, ez a román bíró, most „az” a román bíró, aki rendre az ellenfélnek kedvezne – lásd még: öt sárga lap Franco Foda fiainak –, illetve: hol maradnak Puhl és Kassai utódai a nemzetközi színtérről?

De vissza a Puskáshoz, ahol kiderül, hogy mennyivel jobb minőségű a játék, ha Szoboszlai karmester mellett a zongorát cipelők sem a futottak még kategóriáját erősítik. Amikor pedig már kezdi a tenyerét dörzsölni az egyetlen 1–0-t tippelő, jön egy olyan gól a Lang Ádám, Nagy Zsolt páros kivitelezésében, amire élő ember aligha fogadott volna. Így a vége több mint jó, egyenesen remek, hiszen a mieink tizennégy találkozó óta veretlenek. Ezzel együtt joggal lehet hiányérzete a magyar válogatottat 61. alkalommal vezényelt Rossi mesternek a kapura lövési kedvet illetően. Szerencsére ezen lehet javítani, sőt kell is.

Teljesen függetlenül a csillagok állásától.