Mérni és élni, vagy…

Sokáig töprengtem, szabad-e ilyen határozottan fogalmaznom, amikor a rendszeres vérnyomás-önellenőrzés szükségességéről szólok. Az elmúlt 15-16 év idegborzoló emlékei azonban - úgy érzem - feljogosítanak a határozott hangra. Kezdjük ott, hogy nagy tévedés, hogy megérzi, ha magas a vérnyomása. Persze sok érzésnél (fájdalom, feszültség, düh) természetszerűleg megemelkedik mindenkinek (aki nem magasvérnyomás-beteg, bizony annak is) a vérnyomása. Emiatt ilyenkor elég haszontalan a vérnyomásmérés. Főleg, ha korábban, panaszmentesen nem mérte rendszeresen. Fogalma sem lesz, hogy a panasztól magas, vagy a „magastól" panaszos, ill. azt sem tudja, hogy egyáltalán magasabb-e, mint szokott lenni.
Aztán a másik nehezen kigyomlálható tévhit, hogy valaki minél idősebb, annál magasabb érték a jó. Életkor, mínusz... Hála istennek, én már el is felejtettem a félrevezető számolási receptet. A tévhitet egyébként abból nyertük, hogy ha sok-sok ember vérnyomását életkorok szerint osztályozzuk, akkor az idősebb korosztály vérnyomásának átlaga fokozatosan magasabb, mint a fiataloké. De egyáltalán nem azért, mert ez így jó, hanem azért, mert az életkor előrehaladtával egyre többen válnak/válunk magasvérnyomás-beteggé.
Ma már tutira kimondható, hogy - egyedi, orvosilag meghatározható kivételektől eltekintve - érvédelmünk érdekében 80 évesen is annyi lenne az optimális vérnyomásunk, mint 20 évesen. Na, akkor mennyi lenne az optimális? Hát 120/80 alatti!
Aztán az is világos, hogy minél betegebbek már az ereink, ill. minél nagyobb az esélyünk az érbetegségre más társuló bajok (pl. cukorbetegség, túlsúly és zsírbetegség, stb.) miatt, annál alacsonyabb az elérendő, szakmai szóval „cél"vérnyomás. Ha az önellenőrzést vesszük alapul - és ez elég kézenfekvő, mert rendelőben ritkán, és legtöbbször egyáltalán nem „nyugalomban" történik a mérés -, akkor nyugalomban, átlagban értékeink 130 és a „/"-ben 80Hgmm alattiak legyenek. Ha ezt a határt rendszeresen elérő, vagy pláne magasabb értékeink vannak, a legjobb, ha időpontot egyeztetve (!) elballagunk az orvoshoz tisztázni, hogy „jó-e" így. Bizony, könnyen lehet, hogy már magasvérnyomás-beteggé váltunk, vagy kezelésünk nem elég hatékony!
A következő nagy tévedés - de erre az előző mondatok már utaltak -, hogy ha valaki magasvérnyomás-beteg, akkor kezelés mellett is magasabb lehet a vérnyomása, mintha nem lenne az. Sőt! Ha az érbetegség rizikója valakinek nagy (és ez nem csak a vérnyomásérték függvénye!), vagy ne adj' isten már biztosan érbeteg (tehát mondjuk elszenvedett már valamilyen értörténést), akkor tutira alacsonyabb tartományban kell/kellene tartania a vérnyomását ahhoz, hogy az érelmeszesedés folyamatát megállítsa. Ez azt jelenti, hogy aki magasvérnyomás-betegségőről tud, kezeli azt, annál is általában 130 és a „/"-ben 80 alatti az otthoni „cél"átlag.
Na de mikor, és hogyan is mérjünk? Először ott kezdeném, hogy mivel? Persze vérnyomásmérővel, de milyennel? Lehetőség szerint „felkaros" mérővel. A csuklós mérők - főleg idősebb korban, merevebb ereknél - meglehetősen megbízhatatlanok, és elég macerás velük „pontosan" mérni. Na, jó, kimondom, hogy sok esetben lehetetlen velük pontosan mérni. Persze lehet, hogy most egy-egy ilyen terméket forgalmazó/gyártó rögtön felháborodik, pedig ő is tudja, hogy „ahogy fordítom", „ahogy emelem", úgy értelemszerűen mást-mást fog mérni. A felkarunkat pedig, ugye, eléggé bonyolult mérés közben fordítani, emelni, csavarni. :)Szerintem a „sok-sok memória", meg „szalagra ír", vagy „számítógéppel kommunikál" kérdése is erősen másodlagos. Főleg, mivel egy háztartásban tökéletesen elég (lenne) egy megbízható helyen vásárolt, garanciajeggyel és - szükség esetén - szervizháttérrel rendelkező vérnyomásmérő. Jó (lenne), ha ez szem előtt (tehát semmiképpen nem a szekrény mélyén) lenne, hogy senki ne felejtse el időnként mérni a vérnyomását. Aztán odakerül (hetne) mellé egy kis füzet apának, egy kis füzet anyának, egy kis füzet a nagyinak stb., mert nagyon-nagyon hasznos, ha az értékeit ki-ki szépen felírja. Így 1-2 hetente/havonta átlapozva meggyőződhetünk az átlagértékeinkről, és megnyugodhatunk, vagy időben léphetünk, konzultálhatunk orvosunkkal. Aki tudja, hogy magasvérnyomás-beteg, az azért mérje, hogy jó-e! Aki úgy tudja, hogy jó a vérnyomása, az azért, hogy tényleg jó-e!
Még egy fontos gondolat amellett, hogy a nyugalmi értékeket lehet korrekten összehasonlítani; ne mindig csak egy napszakban mérjünk! Így ugyanis csak azt fogjuk tudni, hogy egy adott napszakban milyenek az értékeink. Legtöbbünknek a napon belül vannak magasabb és alacsonyabb vérnyomású időszakaink. És ez bizonyos hatáson belül így természetes. Tehát jó, ha „változó napszakokban", nyugalomban mérünk, és persze dokumentálunk, aztán értékelünk, és szükség esetén tanácskozunk orvosunkkal.
A vérnyomás-önellenőrzéssel az egyik legfontosabb - egyébként nem érezhető - érbetegséget okozó, és sajnos meglehetősen gyakori betegséget fedezhetjük/fedezhetnénk fel, vagy ha már gyógyszert szedünk, annak hatékonyságát ellenőrizhetjük/ellenőrizhetnénk. Ne feledje! A vérnyomás - érnyomás!
További információkat talál a www.sopronert2005.hu oldalán.