Kispesten csúcsra járatják a színlelések látványpékségét

Dódity Gabriella, a kormánypártok helyi képviselője egy olyan tragikus esetről is beszámolt lapunknak, amelyben közrejátszhatott az a körülmény is, hogy egy rászoruló család nem kapott időben lakást, miközben bizonyosan volt üres önkormányzati ingatlan a kerületben. A Magyar Nemzet interjúja.

Az elmúlt egy évben mennyivel tudtunk meg többet a kispesti korrupciógyanús ügyekről, mint 2020 januárjában?

Kiderült például, hogy a kispesti baloldal jóval pofátlanabb annál is, mint azt az első információk alapján sejteni lehetett. A 2019 őszén nyilvánosságra került hangfelvételek és videók után annyit talán el lehetett várni, hogy ha már nem mondanak le, akkor egy kicsit visszavesznek az arcukból. Ehhez képest azt látjuk, hogy Lackner Csaba ugyanúgy képviselő, a korrupciógyanús ügyek kapcsán emlegetett Kránitz Krisztiánt pedig mindig megmentik. Ismerjük ennek az állomásait: előbb fizetésemelés a vagyonkezelő élén. Majd a képviselő-testület megszavazta, hogy 2020. január 31-ével le kell váltani, amit nem hajtottak végre. Legutóbb szavaztunk arról, hogy azonnali hatállyal menesszék, de a baloldali szavazatok, köztük Gajda Péteré, megmentették őt. Februárban lejárt volna Kránitz vezetői megbízatása a vagyonkezelő élén, amelyet beolvasztanak egy másik intézménybe, ahol helyettes vezetőként „dolgozhat” tovább. Azt is hallottam, hogy komoly végkielégítést kapott, ám ez az információ hivatalosan meg nem erősített. Mindez a pofátlanság netovábbja. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mi mehet a háttérben, az is lehet, hogy valamilyen módon Kránitz és a polgármester „fogják egymást”. Eközben folyamatosan derülnek ki róluk botrányos dolgok, legutóbb Kránitz barátnőjének a lakása került nyilvánosságra: a hölgy 2017-ben jutott önkormányzati dolgozóként önkormányzati lakáshoz, amibe sosem költözött be, nem lakott ott. Miközben több tucatnyi nehéz helyzetben lévő kispesti család vár lakhatási segítségre. A legszomorúbb az egészben, hogy nekünk önkormányzati képviselőként nincs más eszközünk, mint nyilvánosságra hozni ezeket a visszás ügyeket; a szabályok betartatását nem tudjuk máshogy kikényszeríteni. A korrupciógyanús ügyekkel kapcsolatban pedig csak a hatóságok munkájában tudunk bízni.

Az eszköztelenség kapcsán mindig felmerül a kérdés, hogy akkor nem kellene-e esetleg bojkottálni a munkát, kivonulni az ülésekről?

Ebben a koronavírusos időszakban ez már csak azért sem lett volna megoldható, mert nem volt testületi ülés, a képviselők ugyan véleményezésre megkapták az előterjesztéseket, de Gajda Péter úgy döntött, ahogy jónak látta. Ha pedig fognánk magunkat, és kivonulnánk az ülésről, akkor úgy érezném, hogy a saját választóinkat hagynánk cserben. Miattuk is harcolnunk kell a becstelenségek ellen, ehhez viszont jelen kell lennünk és más eszközünk nem lévén, a nyilvánosság erejét kell használnunk. Amúgy sem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen előfordul, hogy a képviselői kérdésekre nehézkesen válaszolnak, vagy részinformációkat adnak; ezekből némi utána járással számos esetben kihámozható a valóság. Ha elhagynánk a képviselő-testületi üléseket, akkor ezt a kevés információt is elveszítenénk, így biztosan nem tervezünk ilyesmit.

Korrupciógyanús ügyek Kispesten

A Magyar Nemzet és Hír TV 2019. októberében hozta nyilvánosságra a kispesti hangfelvételeket, amelyeken Lackner Csaba akkor még szocialista önkormányzati képviselő arról beszélt, hogy ő és politikustársai hogyan csapolták meg a közvagyont – legalábbis állítása szerint. Lackner elmondta, hogy nem közvetlenül a büdzséből vették el a pénzt, hanem azt külső vállalkozókon keresztül csorgatták vissza. Az MSZP-ből azóta kirúgott képviselő beszélt arról is, hogy párttársa, Kránitz Krisztián – becenevén Mr. Negyven Százalék –, aki a helyi vagyonkezelő szervezet igazgatója, szintén érintett, mégpedig olyannyira, hogy vagyonát 200-250 millió forintra becsülte. Lackner Kránitzcal kapcsolatban elmondta, hogy szerinte az igazgató kokaint fogyaszt. Gajda Péter (MSZP) polgármester kapcsán egy konkrét korrupciógyanús ügyletet is megnevezett, eszerint egy alkalommal Kránitznak 12 millió, míg Gajdának 3 millió ütötte a markát. A botrány kitörése óta eltelt majdnem másfél évben számos korrupciógyanús ügyet tárt fel lapunk és más médiumok is. Az ügyeknek mindössze annyi következménye lett, hogy Lackner Csabát kirúgták az MSZP-ből. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda számos bűncselekmény gyanújával nyomozást folytat 2019 ősze óta.

2020 februárjában megszólalt a Magyar Nemzetben a kispesti hangfelvételek készítője, aki úgy fogalmazott a korrupciógyanús ügyek kapcsán, hogy Gajda az „ész. Ő a főnök”. Arról is beszélt, hogy a polgármestert egy jó embernek ismerte, de az utóbbi években elszaladt vele a ló. Ön mit érzékelt ebből kívülről?

1997 óta kísérem figyelemmel a kispesti közéletet, akkor kezdtem el dolgozni az akkori kispesti polgármester mellett, azóta ismerem Gajda Pétert is. Meg kell erősítenem, hogy a munkakapcsolatunk során többször a jobbik arcát mutatja, de ahhoz nem ismerem eléggé, hogy meg tudjam ítélni, elszaladt-e vele a ló.

Ami feltűnhetett a nyilvánosság számára, hogy Gajda borzasztóan cinikus. A hangfelvételek ügyét is sokszor félvállról vette, a minap láttam egy közelmúltbeli kommentjét, amelyben arról ír, hogy manipuláltnak tekinti a kiszivárgott felvételeket, ám eközben semmiféle jogi lépést nem tett a Magyar Nemzet és az üggyel foglalkozó médiumok irányába sem ő, sem pedig Lackner Csaba.

Ez a cinizmus mindig is jellemző volt rá. Sokat áldoz az imidzsének építésére, amelynek része a látszatpolitizálás. Ebben támogatást kap nemcsak a kerületi, hanem az országos baloldali médiától is, amelyből alig jutnak el hírek a botrányokról a szavazóihoz. Számos visszás dologra mutattunk rá 2014 óta, amikor frakcióvezető lettem, de a legtöbb dolgot egyszerűen nem hitték el a kispestiek, és előfordult, hogy a polgármester akkor is cinikusan lépett a nyilvánosság elé, mondván, én hazudok. A kispestiek nagy része pedig sajnos nem néz a dolgok mögé.

Az ön által említett látványpolitizálást, ezt a jelenséget a kispesti hangfelvételek készítője lapunknak „látványpékségként” írta le. A pompás sütemények egymás mellett sorakoznak, de belül üresek. Tudna erre konkrét példát mondani?

Volt nemrég egy tűzeset a kerületben, amelyben két-három lakás lakhatatlanná vált. Álláspontom szerint egy ilyen helyzetben – némi túlzással – a városvezetésnek ott kellene állnia a tűzoltóautó mellett a lakáskulcsokkal, hogy el lehessen helyezni azokat az embereket, akiknek nincs hova menniük. Túl azon, hogy ha jól tudom, a kerületi vezetők ki sem mentek a helyszínre, véleményem szerint az egész ügy kezelése kapcsán elvéreztek mind szakmailag, mind emberileg. Az első éjszaka volt, aki hotelben aludt, igaz, önkormányzati költségen, volt, aki a családjánál húzta meg magát, más albérletbe ment. Másnap azonban a hotelben elszállásolt családot elküldte egy hivatalnok az önkormányzattól, amikor lakhatási segítséget akart kérni. Azt mondták nekik, keressenek maguknak megoldást, mert most nincs üres lakás, de majd lehet, hogy lesz. Miközben volt, nem is egy, hiszen a bizottság még szeptemberben döntött 8 lakás pályázaton kívüli hasznosításáról, illetve mint kiderült, Kránitz Krisztián barátnőjének a bérelt önkormányzati lakása is üresen állt. Az igazi látványpékség ez a lakás volt. A tűz után pár nappal Gajda Péter hivatalos Facebook-oldalán megjelent egy poszt fényképekkel, állt a polgármester az említett lakásban, vele szemben egy, ha jól tudom, kétgyermekes óvodai dadus, aki örömmel tekintett a polgármesterre a lehetőségért, miközben az egész egy színház. Azért színház, mert ha nem kerül nyilvánosságra, hogy Kránitz barátnőjének önkormányzati lakása 2017 óta, felújított állapotban üresen áll, a mai napig nem adták volna oda senkinek, és ez a család sem tölthette volna ott a karácsonyt. Sokszor a nyilvánosság előtt kell botrány ahhoz, hogy megoldódjanak olyan ügyek, amelyekhez minden adott volna. A Facebook-poszt alatt pedig megy az éljenzés, és a kispestiek az egészből megint csak annyit látnak, hogy a polgármester – milyen rendes –, ismét segített egy rászoruló családon. Érdemes megjegyezni, hogy végül a nyilvánosság felől érkező nyomás miatt kapott lakást az a család is, amelyet először elutasított az önkormányzati hivatalnok.

Hallottam egy történetet kispesti forrásaimtól. Egy önkormányzati dolgozó egyedül nevelte szívbeteg fiát. 2017-ben, miközben a Kránitzék által bérelt önkormányzati ingatlan üresen állt, az édesanya lakásért könyörgött a kerületvezetésnél, mivel a fiú csak így kaphatott volna új szívet. Úgy tudom, a lakást hónapokkal később kapta meg, a transzplantációt pedig már nem érhette meg. Hogyan emlékszik erre az esetre?

Sajnos több ilyen történetről tudunk, az egyikről még az RTL Klub Házon kívül című műsora is forgatott. Ha jól emlékszem, egy rákosbeteg gyerek és édesanyja kért segítséget az önkormányzattól, és elküldték őket is, hogy „nincsen lakás”. Majd a Corvin körúton a ház gondnoka mutatott be a forgatócsoportnak egy üres önkormányzati lakást… A legsúlyosabb az említett, szívtranszplantációra váró fiúnak az esete volt. A családsegítő egyik munkatársa keresett meg engem 2018 elején, hogy őt már az sem érdekli, ha kirúgják, de segítsek. Elhozta nekem a Gottsegen György Kardiológiai Intézet 2017 októberében kelt levelét, amelyben azt írták, hogy ahhoz, hogy a fiú felkerüljön a szívtranszplantációs listára, megfelelő lakásra volna szükség, és ehhez az önkormányzat segítségét kell kérni. A fiú ugyanis az egyébként önkormányzati kötelékben dolgozó édesanyjával élt egy olyan lakásban, amely lábadozásra nem lett volna alkalmas – ezt állapította meg a környezettanulmány. Ekkor már közel féléves tortúrán voltak túl, hiszen saját elmondása szerint az édesanya 2017 nyarán személyesen bement Vinczek György MSZP-s alpolgármesterhez is, de azt a választ kapta, hogy „nincs lakás”. Később azt javasolták nekik, adjanak be az önkormányzathoz lakáspályázatot, amelyet meg is tettek, de pályázatukat nem fogadták el. Egy másik, 2018 február 2-án kelt levélben pedig a kardiológiai intézet már a vészharangot kongatta, hogy a fiú állapota rosszabbodott, és azonnali átültetésre volna szüksége, de steril lakás hiányában a várólistára sem került még fel. Az egészben a legszomorúbb az volt, hogy ezen levél után két nappal jótékonysági koncertet rendezett az önkormányzat a fiú számára, amely szép gesztus ugyan, de neki nem pénz kellett volna akkor épp, hanem olyan lakhatás, amellyel felkerülhetett volna az életét jelentő szívtranszplantációs várólistára. A koncertről, amelyen ott volt Vinczek György alpolgármester, egy kép örökre a retinámba égett: kedvesen fogta a beteg fiú kezét, de az igazi segítséget, a lakást nem adta meg neki. Egészen addig, amíg mindezt nyilvánosságra nem hoztam: onnantól 24 órán belül, hogy, hogy nem, lett egy szuper, üres önkormányzati lakás a fiúnak. A látványpékség forgatókönyve pedig innentől a már jól megszokott: milyen nagyon rendes a városvezetés, mert ismét segít. A fiúnak és édesanyjának segítettünk költözni a kollégáimmal, közösen elmentünk ágyat is venni neki. Ezután végre felkerült a transzplantációs listára, de sajnos a beköltözés után nem sokkal feladta a szervezete, és elhunyt. Miközben azt látták a kispestiek, hogy hú, micsoda városvezetésünk van, hogy lakást kapott a beteg fiú, aközben abba már nem láttak bele, hogy a kardiológiai intézet hónapokon át írogatott az önkormányzat szociális intézményének, hogy adjanak már egy nyavalyás lakást, mert itt egy emberéletről van szó, és a koncerten pénzt gyűjtöttek neki, miközben egy dolog kellett volna az életéhez: egy megfelelő lakás. Ha pedig belegondolok, hogy Kránitz Krisztián barátnője ezen idő alatt, 2017-ben jutott felújított önkormányzati lakáshoz, amely üresen állt, akkor mindez nemcsak politikailag vállalhatatlan, hanem emberileg is visszataszító.

A Magyar Nemzet is igyekezett a dolgok mélyére tekinteni az elmúlt évben. Feltártuk, hogy Gajda Péter barátai jutottak önkormányzati telekhez, amin felépült egy társasház. Kránitz Krisztián édesanyja nevén is van egy lakás, amely szintén egy önkormányzati telken felépült társasházban van – aminek a gondnoka Lackner Csaba. Olcsón jutott telekhez Mr. Negyven Százalék ügyvédje. Lacknerék idén áprilisban, a válság közepén vettek új autót. Kránitz zsebből adott egy 20 milliós kölcsönt, és a barátnője egy olyan lakást bérelt, amibe be sem költözött. Szép lista, nem is sorolnám tovább.

Mindez jól mutatja, hogy a kispesti baloldal hogyan tekint a képviselői munkára, a város vezetésére. A Lackner-felvételeken a képviselő a saját szavaival jól körülírta, mit gondolnak erről a feladatról, az emberek képviseletéről, a közvagyonról; meglátásom szerint nem mulasztják el a saját lehetőségeiket keresni. „Itt lehet egy telket venni”, ha úgy alakul, akkor hozzáidomítjuk a szabályokat, „most megvesszük olcsón, aztán majd építési telekké alakítjuk” – mint ahogyan Kránitz ügyvédjével történt. Igaz, ezt a telket visszavásárolta az önkormányzat… Persze önmagában az, hogy egy önkormányzati telket megvesz egy arab magánbefektető, nem bűn. De ha az azon épülő társasházban lesz Kránitz édesanyjának egy lakása, amelyben Kránitz lakik, és amelynek a társasházkezelője Lackner Csaba, és nem egy ilyen társasház van a kerületben, akkor az már több mint vállalhatatlan szerintem. Mint ahogyan a Vas Gereben utcai és Ady Endre úti telkek sorsa is érdekesen alakult. Mindkettőt azért cserélte el az önkormányzat a Határ úti telekért, hogy az azon található üzletsort rendbe lehessen tenni. Ez jelenleg is érintetlen, de az egyik elcserélt önkormányzati telek azóta egy olyan magánszemélyé lett, aki tag abban a cégben is, amely sorra nyeri az önkormányzattól, főleg a vagyonkezelőtől az építési munkákat, és a zuhanyhíradó szerint jó kapcsolatot ápol Kránitz Krisztiánnal. Így működnek a dolgok Kispesten.

Megszólalt idén a kispesti szocialisták sofőrje is, aki elmondta, hogy a zavaros ügyleteken túl az önkormányzati szereplők konzumlányokkal és drogozással is múlatták az időt. Meglepődött ezeken?

Nem, de nem foglalkozom a többi képviselő magánéletével. Arról viszont a szélrózsa minden irányából hallottam, hogy a drogfogyasztást nem vetik meg. Hallottam ezt Kránitz Krisztiánról is, de Lackner Csabáról leginkább. Az, hogy konzumlányokat hívnak… ha valakinek felesége van és kisgyermeke, akkor ez egy olyan erkölcsi színvonalra vall, ami messze áll tőlem. A szereplők zsarolhatóságán kívül az is problémát okoz, hogy egyáltalán felmerülhet annak a lehetősége, hogy komoly pozícióban levő döntéshozók módosult tudatállapotban hozhatnak a kerületieket érintő döntéseket. Ez elfogadhatatlan.

Eközben azért egyes baloldalhoz tartozó pártok, mint az LMP és a Momentum talán valamit megpróbáltak tenni. Lett eredménye?

A Momentum az elmúlt egy évben átláthatósági tanácsnokot adott Kispestnek Paróczai Anikó személyében, érdemi eredmények nélkül. Most a Momentum és az LMP – amely szintén próbált valamiféle színjáték keretében korrupcióellenes harcot vívni –, beállt az országos baloldali összefogásba. Nem tudjuk, hogy az átláthatóság mellett kardoskodó balos képviselők mit fognak csinálni, de gyanítom, a Momentum színháza valószínűleg bezárja kapuit. Az LMP helyzete külön érdekes: ők az önkormányzati választások előtt aláírták az együttműködési megállapodást Gajdával. A helyi LMP-s képviselő, Ferenczi István ajánlotta és támogatta ennek értelmében a polgármestert. Volt az épülő wekerlei piacon egy közösségi helyiség, ahova szerződés nélkül be is költöztette a szövetkezetét Ferenczi élettársa – azóta is ott működnek. Most Ferenczi erre rátett egy lapáttal, fenntarthatóságért felelős tanácsnoknak nevezték ki a képviselőt, ami fizetésemeléssel is jár. Jól látszanak azok a folyamatok, hogy a kispesti baloldal jutalmazza a velük együttműködő pártok képviselőit. Elindult a helyezkedés és a baloldali belharc is, Kispest egyik felén már a DK-s Arató Gergely hirdeti magát.

A baloldali összefogás 2019 őszén már megtörtént, hogyan látja, mit hozott ez például Budapest életébe?

Az a szerencse ért, hogy annak idején csatlakozhattam ahhoz a csapathoz, amely György István vezetésével Tarlós István programjának városüzemeltetési részét írhatta. Egy éven keresztül minden pénteken délután összeült ez a szakértői csapat, és azon gondolkozott, mit lehetne átalakítani a fővárosban, mit lehetne hatékonyabbá, jobbá tenni. Tarlós és csapata készült, készültünk a feladatra, mert tudtuk, hogy a főváros vezetése egy felelősségteljes megbízatás. Amikor Tarlós Istvánnak bizalmat szavaztak a budapestiek, akkor rögtön megalakítottuk a városüzemeltetési központot, a Budapesti Közlekedési Központot, elindultak az átszervezések, és egy nagyon komoly és felelősségteljes munka folyt, amelynek azóta számos eredményét élvezhetik a budapestiek. Ez a felkészülési fázis a baloldalon teljes egészében kimaradt. A választás előtt azon marakodtak, hogy melyikük az erősebb, ki adja a jelöltet, majd utána azon egyezkedtek, hogyan osszák el a pártok között a cégek vezetését. A szakmai munkával, felkészüléssel nem foglalkoztak, aminek láthatjuk az eredményét: a rovarok hotelben laknak, mondom ezt úgy, hogy a kezdeményezést jónak, de egy főpolgármestertől kevésnek tartom, és valaki sárga festékkel végig rohant Budapest útjain, és szabásmintává alakította az útfelületeket.

Azért azt se felejtsük el, hogy Karácsony Gergely átadott egy darab zebrát is az elmúlt évben.

Katasztrófa. A felkészülési idejük a hatalmi harcokkal telt, és itt a végeredmény. Most ugyanez kezdődik az országos politika szintjén. Megölik egymást a színfalak mögött, és egyik sem azzal foglalkozik, hogy akár Budapesttel, akár az országgal mihez kezdene. Észre kellene venniük a baloldali szavazóknak, hogy nem lehet az a cél egy választáson, hogy „bármi, csak a Fidesz ne”. Ez nem program, ez semmi, amely katasztrofális következményekhez vezethet.