Hol az igazság a rákgyógyításban?

Ha van téma, amellyel indulatokat lehet korbácsolni ma Magyarországon, az például a rákgyógyítás. Az elmúlt napokban felerősödött a vita erről: nem finanszírozza az OEP az újabb, hatékonyabb, de drága rákgyógyszereket, amelyek pedig évekkel meghosszabbíthatnák egy-egy beteg életét. Méltányosságból lehet igényelni támogatást ezekre, de az eljárás hosszadalmas. 

A DK a rákgyógyítás méltatlan állapotával kapcsolatos sajtóhírre hivatkozva, „foglalkozási körben elkövetett, halált okozó veszélyeztetés" miatt feljelentette az OEP-et. 

A pénztár gyorsan reagált, közleményükben azt írták, nem támogatott gyógyszer iránt 10.226 kérelem érkezett, nem támogatott gyógyászati segédeszközt pedig 3584-en kértek. Ebből az összesen 13.810 kérelemből 939-et utasítottak el, ami 6,8 százalékot jelent. A méltányossági eljárás ügyintézési határideje a törvény alapján 21 nap; az átlag náluk 16 nap volt. 

A számokkal való csatározásnak nincs értelme, mint ahogy azzal is kár vitázni, hogy kevés kiszolgáltatottabb helyzet elé állíthat a sors, mint amikor az onkológia kapuját átlépi az ember. Mi a helyzet itt, Győr-Moson-Sopron megyében? 

A győri Petz-kórházban évente kezelt mintegy 2500 rákos beteg közül 45-en kapnak olyan gyógyszert, amely egyedi méltányosságból jár nekik. Ezek drága, havonta akár több millió forintba kerülő készítmények, s mielőtt bárki azt mondaná, hogy az emberi életnél nincs drágább, tisztázzuk, így van. Nem lehet forintban mérni azt az időt, amit egy beteg kap; hogy a korábban átlagosan hat hónapban mért túlélési időt ma már bizonyos betegségeknél 36 hónapban regisztrálják. 

Ahhoz azonban, hogy reális képet tudjunk adni, a másik oldal (a pénztár) érvét is látni kell. Az így szól: a gyógyszertámogatásra fordítható keretösszeg véges, s egy finanszírozott terápia adott esetben más beteg elől veszi el a gyógyulás esélyét. Az egyedi elbírálásban részesülők sok esetben több millió forint támogatást kaptak az OEP-től, előfordult 27 milliós támogatás is (ez négy infúziós kezelést jelentett áttétes, melanomás betegeknél). A pénztár 26 esetben nyújtott 12 milliós támogatást. 

 Az egyedi elbírálás mikéntjéről dr. Pintér Tamás, az onkológia osztályvezető főorvosa beszélt nekünk. Mint mondta, hivatalosan a beteg a kérvényező, de a szükséges papírmunkában ők segítenek. Szakorvosok által alátámasztott szakvélemény kell ahhoz, hogy az OEP asztalán kössön ki egy ilyen kérvény. Legtöbbször három héten belül megjön a válasz, de van, amikor a harminc napot kitölti a hivatal. A győri kórház esetében a 45 igenlő levél mellé egy elutasítás érkezett 2015-ben, ez választ ad arra is, hogy eleve olyan betegekkel fordultak az OEP-hez, ahol egyértelmű volt: a beteg kizárólag a kérelmezett gyógyszerrel látható el, nincs másik olyan, szintén támogatott készítmény, amitől hasonló eredményesség várható.

A kórházak főigazgatói számára nyilván nem egyszerű kérdés a gyógyszerkasszát szinten tartani, ezzel dr. Tamás László János is így van. A győri intézményvezető az OEP szemszögét és onkológus kollégái dilemmáját is érzékeli, s neki kellene igazságot mondani például akkor, amikor látja, hogy egy végstádiumú beteg a halála napján is kapta a rákellenes gyógyszert. Hogy mennyire élő probléma ez, tegnap is kiderült: egy daganattal kezelt beteg állapota váratlanul és drámaian rosszabbodott, olyannyira, hogy kérdés most, egy drága diagnosztikus vizsgálatnak van-e értelme. Ezt nehéz kimondani a betegnek és a hozzátartozónak is, akik sok esetben az utolsó szalmaszálként kapaszkodnak még egy műtétbe... Az egyedi méltányosságú gyógyszerek sem képesek mindig a csodára, a reményhez adhatnak erőt. 

A rákgyógyításban használt szerek eleve drágák, az új pirulák, infúziók még a világon máshol is nehezen megfizethetők. Ne higgyük, hogy ez csak nálunk probléma, legutóbb egy nemzetközi konferencián tanácskoztak arról a neves rákgyógyító professzorok, hogy egy amerikai beteg új gyógyszerrel való kezelése évi kétmillió dollárba kerül. Hogy ez vigasz lehet-e nekünk? Dehogy. 

Cikkünk a betegellátás végéről szólt, holott a megelőzés legalább ennyire fontos. A témát az utóbbival folytatjuk.