Márton, a koldus és a ludak

November 11-e Szent Márton halálának emléknapja úgy nevezett jeles nap a néprajzban – kezdte érdeklődésünkre dr. Varró Ágnes, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum történeti és néprajzi gyűjteményének csoportvezetője, aki hozzátette, a magyar néphagyományban ez volt a mezőgazdasági év vége, a téli ünnepkör kezdete. Mint minden befejezéshez, ehhez is sok szokás kapcsolódik, ekkor számoltatták el a pásztorokat, akiknek egyébként ő a védőszentje is. „Az az igazi pásztor, aki Szent Mártonkor el tud számolni az állatállományával” – tartotta a mondás.

Pannóniából Franciaországba

Márton a negyedik század elején Savariában, a mai Szombathelyen született katonacsaládban, pogány szülők gyermekeként. A keresztény tanításokkal azonban korán megismerkedett, hitújonc lett, ám apja nyomására 15 évesen katonának állt, és elkerült Pannóniából. A leghíresebb története, amit számos freskón, festményen is megörökítettek, is ehhez az időszakhoz kötődik. Márton egy francia város kapujánál meglátott egy rongyos, meztelen koldust. Erre levetette a katonaköpenyét, kardjával kettévágta, és a felét a fázó ember vállára terítette. Éjjel álmában Jézus a koldusnak adott köpenydarabban látogatta meg Mártont, aki ennek hatására aztán megkeresztelkedett – mesélte sr. Varró Ágnes, aki szerint Márton az ezt követő években a keresztény tanításnak áldozta életét. Népszerű volt, ám remeteként élt, ennek ellenére, vagy éppen szeretetteljes, példamutató élete miatt a francia Tours város püspökévé szentelték. Egészen hosszú életet élt, nyolcvan évesen halt meg 397-ben. Érdekesség, hogy ő volt az első szent, aki természetes halállal halt meg – mutatott rá, majd hozzátette, Európa-szerte számos település és templom őrzi a nevét, így például Martonvásár, Bükkszentmárton, vagy korábban Győrszentmárton, a mai Pannonhalma is.

A néprajzkutató kitért arra is, hogy Szent Mártont a céhek is gyakran patrónusuknak választották, a fenti történetből adódóan különösen a posztókészítők, akik akkoriban a katonák egyik legfontosabb ruhadarabját, a köpenyt készítették.

Márton madarai

Szent Márton alakja összefonódott a ludakkal, olyannyira, hogy Selma Lagerlöf híres regényében, a Nils Holgersson csodálatos utazásában Mártonnak hívták a gúnárt is. A modernkor embere persze inkább a libavacsorára gondol Márton kapcsán, de nem árt tudni, hogy ez a fajta lakoma milyen régre nyúlik vissza. A ludak november 11-i fogyasztására egy régi római étkezési hagyomány továbbéléseként is tekinthetünk, hiszen a gyógyítás istene kultuszkörének része volt a liba – áldozat -vacsora – magyarázta dr. Varró Ágnes, aki ugyanakkor felhívta a figyelmet arra az érdekes tényre is, hogy a rómaiak avis Martis-nak, azaz Mars madarainak is hívták a ludakat, miután azok gágogásukkal felébresztették az őrséget a Capitoliumban, és ezzel megakadályozták, hogy a gallok éjjel elfoglalják a várost. Ez az elnevezés formálódott át avis Martini-ra, azaz Márton madaraira, miután a libák zajongásukkal elárulták az óljukba bújt rendkívül szerény Mártont, amikor püspökké akarták őt választani.

A magyar néphagyományban persze ennél jóval profánabb a libalakomák erre a napra datálódása. A falusi emberek egyszerűen azért ettek ebben az időszakban libát, mert ekkorra híztak meg a tömött szárnyasok. A piacon az asszonyok ilyenkor négybe vágott sült libát, azaz liba fertályt (a német viertel szóból) árultak, amelyet Márton napján egy nagy kendővel letakarva, kocsiban toltak ki a vásárra. Ezeknek az asszonyoknak állít egyébként emléket Székesfehérváron Kati néni, a fertályos asszony szobra – jegyezte meg a Szent István Király Múzeum történeti és néprajzi gyűjteményének csoportvezetője.

De nem csak a liba hízott meg erre az időszakra, hanem az újbor is ilyenkorra forrt ki, amiről úgy tartották, Márton napjára válik fogyaszthatóvá. A néprajzkutató elmondta, a szőlős gazdák ekkor kezdték kóstolgatni, hogy jó-e már, illetve hogy milyen lett az aktuális évjárat, ezt a néphagyományban Szent Márton poharának nevezték, vagy azt mondták: az új bornak Szent Márton a bírája.

És még egy fontos dolog kötődik ehhez a naphoz, a megfigyelések szerint ha november 11-én hideg van, akkor enyhe lesz a karácsony, ha pedig a Márton napi lúd csontja világos, akkor havas, ha sötétebb, akkor esős lesz az év hátralévő része.