Legendás játékos volt - Kerek születésnapot ünnepel a győri aranyévek egyik hőse

Az ETO legendás védője, Turbék István (aki  csütörtökön ünnepelte hatvanadik születésnapját) 1982 és 1990 között 139 bajnoki mérkőzésen szerepelt győri színekben. Egy bajnoki arany-, két ezüst- és egy bronzérmet szerzett a Rába-parti aranycsapattal. A győri évek után 1990 és 1992 között a Vasas, 1992 és 1994 között az MTK labdarúgója volt. Később, alacsonyabb szinten Ausztriában is futballozott, majd Ménfőcsanakon lett edző és elnök. Tizenhat éve irányítja – ahogy fogalmazott – hol több, hol kevesebb sikerrel a kék-fehér klubot.

Legendás idők

„Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy az ETO akkori csapatában futballozhattam. Csodás embereket ismerhettem meg. Rengeteget köszönhettem az edzőknek, Verebes Józsefnek, s a társaknak, Hannich Péternek, Póczik Józsefnek, Burcsa Győzőnek, Szabó Ottónak, Hlagyvik Gábornak és persze a többieknek. Sokat segítettek, és az, hogy velük együtt egy kiváló csapatban szerepelhettem, azt gondolom, meghatározta az egész további életem” – árulta el Turbék István, aki Pápán nevelkedett, s onnan került Győrbe.

„Hetvenkilencben az iskola miatt jöttem Győrbe. Az ETO serdülőcsapatába igazoltam, s mérföldkő volt, amikor az NB I-es ificsapat tagja lettem. Egyre több lehetőséget kaptam, s két-három év alatt az együttes stabil játékosává váltam.” Akire aztán fel is figyeltek az élvonalbeli gárdánál.

„Egyik pénteki edzés után már épp hazafelé indultam, amikor a technikai vezető, Horváth Béla utánam szólt: készüljek, mert edzésem lesz. Mondtam, hogy én már gyakoroltam, amire azt mondta, a nagycsapattal kell edzenem. A hétvégén máris a kispadon találtam magam, s bár rengeteg kiváló játékos ült mellettem, Verebes József engem küldött fel a pályára, a nyolcadik percben, amikor Magyar Lajost egy sérülés miatt le kellett cserélnie. Érdekesség, hogy épp azzal a Vasassal játszottunk akkor kettőt-kettőt, amelynek később egy időre a játékosa lettem.” 
Előtte azonban rengeteg jó meccs, sok szép győzelem részese lehetett a Rába ETO-ban. 
 

Már nem annyira sikeres időszak következett a Vasas, majd az MTK színeiben. „Az MTK-nál a második évben megfogott bennünket Zsiborás Gábor halála, ki is estünk az élvonalból, de a Vasassal is elég hullámzó időszakot zártunk. Később Csornára igazoltam, majd kimentem Ausztriába focizni. Kilencvenhétben jöttem haza, s mielőtt Csanakra kerültem, Győrújbaráton egy igazán baráti társasággal futballozhattam.” Sportvezetőként megpróbálta kamatoztatni a korábban szerzett tapasztalatait. 

„Ez nem mindig jött össze, nagyon sok minden megváltozott a fociban, főleg amatőr szinten, a nyolcvanas-kilencvenes évekhez képest. Voltak nem annyira jó és sikeresebb éveink Ménfőcsanakon. Nyertünk kupákat, de megjártuk a harmad- osztályt is. Jelenleg építkezünk. Van egy jó edzőnk és vannak jó játékosaink. Régóta a megyei igazgatóság elnökségében is dolgozom, s 2012 óta szövetségi ellenőrként járom az élvonal meccseit. Bár akadnak, akik azt mondják, akarnok vagyok, ez is kellett, hogy elérjem, amit szerettem volna. A játéktéren és később a pálya szélén is.”