Nyílt levélben üzentek a Motherson Mosonmagyaróvár szurkolói a klubvezetésnek

Első három mérkőzését elveszítette a Motherson Mosonmagyaróvár NB I-es női kézilabdacsapata. Az Audi-ETO otthonában és az FTC ellen hazai pályán elszenvedett vereség még belefért, mondhatni papírforma volt – bár egy éve ilyenkor éppen a győriek ellen aratott országos hírű bravúrt az MKC –, az Alba Fehérvártól elszenvedett vereség miatt azonban mondhatni, áll a bál a klub körül.

Még ezt megelőzően, a 2024/25-ös bajnoki idényének játékosbemutatóján, szeptember 5-én az ott jelen lévő szurkolók részéről fogalmazódott meg kérés egy további megbeszélésre. Ennek eleget téve a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club vezetősége elérkezettnek látta az időt, hogy szurkolói ankétot tartson. Ez szeptember 30-án, 17 órakor lesz az UFM-aréna VIP-termében. Itt a vezetők bemutatják a klub működését és a szurkolók kérdéseket is tehetnek fel. Viszont mindössze 30 embert tudnak fogadni, akiknek előzetesen kellett regisztrálni.

Talán ez is az oka, hogy az Altenburg Ultras nyílt levelet intézett a a klub elöljáróihoz. A levelet változtats nélkül közöljük, és a fejleményekre természetesen a jövő héten visszatérünk.   

"Nyílt levél a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club vezetőségéhez !

„Társasjáték lett a világ, játszani jó és szabad, de nem mindegy, hogy Te játszol, vagy veled játszanak.”

Idén pontosan tízéves a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club, amelyet egy évtized alatt több csapás ért, mint a százéves évfordulójukat ünneplő klubokat. Persze, ami máshol természetes, már, mint az, hogy a kerek éveket ünneplik, az az MKC-nál nem tűnik fontosnak, mint ahogyan az sem, hogy a jelenlegi klubvezetés, megfelelő módon kommunikáljon a szurkolókkal, a támogatókkal.

Amikor 2014-ben a Veszprémi Barabástól átkerült az NB I-es indulási jog Mosonmagyaróvárra, amely aztán akkor az Audi-ETO fiókcsapataként szerepelhetett a legjobbak között, a helyi sportbarátok körében nagy volt az öröm, pedig akkor még egy ideig Mosonszolnokra kellett járni élvonalbeli női kézilabda-mérkőzésekre. Aztán 2017-ben elkészült az UFM-aréna, ám a korszerű létesítményben nem sokáig rendezhettek első osztályú találkozókat, mert a csapat nagy meglepetésre, kiesett az NB I-ből. A szakmai kudarc mellett a bundabotrányok miatt erkölcsileg is lenullázódott a klub, nem beszélve az anyagi csődről, hiszen több mint százmilliós tartozást halmozott fel az akkori klubvezetés.

A szeretett klubjukért aggódó szurkolóknak tehát ez alapján is bőven van félni valójuk a csapat sikeres jövőjét illetően… 

2018-ban Győrből érkezett a megmentő, akinek a vezetésével, az ETO-tól elszakadva, immáron önálló klubként kellett megvívni a túlélésről szóló csatát. Hát igen, egy többszörösen csődbe jutott, süllyedő klubot kellett neki és csapatának a felszínen tartani! Amikor az első NB I/B-s mérkőzésen, Marcaliban, azt mondta a szurkolóknak, hogy sok-sok alázatos munkával, összefogással, hamarosan újra nagyok leszünk, őszintén szólva, még a legfanatikusabb MKC-szurkolók is nehezen hittek neki. Aztán szépen kialakult egy óriási infrastrukturális fejlődésen átesett, családias hangulatú klub, amelyre újra büszkék lehettek a mosonmagyaróvári nézők. Izgalmas, telt házas meccsek, jó hangulatú szurkolói ankétok, remek kommunikáció, családi napok, bálok, rengeteg új szponzor, kifizetett adósságok, az utánpótlás felépítése, mind-mind kivívta nemcsak a helyi, hanem az országos kézilabdás társadalom elismerését is.

A másodosztályú bajnoki cím után következett az NB I-ben való helytállás, majd pedig teljesültek az akkori elnök korábbi merésznek tűnő ígéretei is: az MKC tétmérkőzésen legyőzte az ETO-t, bronzérmes lett a bajnokságban, és elindulhatott nemzetközi kupában.

Aztán ez a fajta eredményesség, népszerűség, nem tetszett néhány úriembernek, és covid alatt, nyugodtan kijelenthető ezen jelzővel is, gusztustalan módon, olyan helyzetbe hozták az elnököt, hogy az általa behozott, többszáz milliós szponzori szerződéseket, és az általa összerakott, új vezetőedző irányította, minőségi csapatot hátra hagyva távozzon a klubtól. Az új edző és az új csapat remekül teljesített, de a babérokat immáron ezzel kapcsolatban, a régi-új vezetés aratta le.

Most viszont az tapasztalható a klubnál, hogy ami egykoron megmenekült a csődtől hároméves kemény munkával, három év alatt szinte teljesen leépült, leépülhet.

A klubjukra büszke szurkolók, akik nemcsak hazai környezetben biztatták kedvenceiket, de idegenben, sokszor az országhatárokon túl is elkísérték őket, csak azt kérdezgetik egymástól: miért kell elvenni tőlük a siker lehetőségét, kinek érdeke, hogy maximum egy szürke csapata legyen a városnak?

Vajon egy politikai csatározás áldozata lett a klub? 

Vagy talán a múlthoz hasonlóan az önös érdekek kerekednek felül a klub érdekein?

Miért kell a tényeket elhallgatni, miért kell ennyire látványosan kirekeszteni a szurkolókat a klub életéből? Mi lesz a sorsa a sikeres szakmai stábnak, a válogatott szintű játékosoknak?

Mi a garancia, hogy a jövőben is a jelenlegihez hasonló szintű csapata lesz a városnak, ha a szponzorok elhatárolódnak, ha nem lesznek megfelelő szakemberek, akik összerakjanak egy topcsapatot?

Az MKC egy közösség építő erő, jelentős utánpótlás bázis, az MKC-mérkőzés pedig szinte az egyetlen generációtól független érdemleges városi program!

A szurkolók aggódnak a klubjuk jövőjéért. Tudni szeretnék, tudni akarják, hogy mi a helyzet anyagilag és szakmailag a klubbal, mi lesz  játékosokkal, az edzőkkel, merre felé tart a klub?

Miért a középmezőny a cél, és miért nem a dobogós hely, a nemzetközi szereplés?

Mi lesz az eddig kivívott presztízzsel, mi lesz a gyerekek példaképeivel, a szurkolók kedvenceivel?

Miért nem értünk szót, talán, mert nem egy nyelvet beszélünk?

Csak és kizárólag ezekre a kérdésekre várjuk hétfőn délután a választ!!!

Ha a mostani vezetők nem akarják csinálni, ha nem akarják a minőséget, miért nem adják át korrekten a klubot olyanoknak, akiknek ez a klub a szívügyük, a szenvedélyük, az életük, és még értenek is hozzá, amit csinálnak?!

És nem mellékesen sikeresek akarnak lenni, mert a szurkolók és a támogatók is sikerre vágynak, nem pedig a középszerűségre, vagy még az annál is rosszabb, egyszer már átélt, kiesésre!

Ez a klub barátokat, családokat köt össze, és a szurkolók sokáig azt gondolták, nekik teljesen mindegy kik a vezetők, kik az edzők, kik a játékosok, nekik a csapat a fontos! Nos, bebizonyosodott, hogy szakmailag minőséget jelentő, szívvel-lélekkel tevékenykedő vezetők, edzők és játékosok nélkül, nem lehet eredményes, de még szerethető csapat sem.

Közösen elértünk valamit, elértünk valahová, és egyes emberek miatt nem akarjuk alább adni az igényeinket, nem akarjuk újra a süllyesztőben látni az MKC-t! A családias klubból az elmúlt időszakban néhány család klubja lett – az elnök, a klubigazgató, a gazdasági vezető, a kommunikációs vezető, az utánpótlás vezető családjaié –, és ezt mi, az igazi MKC-család tagjai, nem hagyhatjuk!

Kérjük, követeljük, hogy mielőbb legyen változás, új választás a klub vezetésében, mert minél több idő telik el a jelenlegi helyzetben, annál kevesebb az esély, hogy a jövőben átlátható, szerethető, szurkolóbarát klub, erős csapat jellemezze az MKC-t.

A hivatalos honlapra kitett meghívó miatt sajnos rajtunk röhög az ország, hiszen olyan szurkolói ankétról még senki nem hallott, amelyre előre kell regisztrálni és csak a kiválasztottak vehetnek rajta részt! A vezetés hallgathat, de bennünket most már nem lehet elhallgattatni!

Hajrá, Mosonmagyaróvár! Isten mentse az MKC-t!

Altenburg Ultras"