1 órája
Jobb kommunikációt és jó csapatot szeretnének a Motherson Mosonmagyaróvár szurkolói
Az egymáshoz való közeledés jegyében hirdetett meg szurkolói találkozót a Motherson Mosonmagyaróvár
Első három mérkőzését elveszítette a Motherson Mosonmagyaróvár NB I-es női kézilabdacsapata. Az Audi-ETO otthonában és az FTC ellen hazai pályán elszenvedett vereség papírforma volt, az Alba Fehérvártól elszenvedett vereség azonban felkorbácsolta az indulatokat. Mint kiderült, ennek már volt előzménye: a 2024/25-ös bajnoki idényének játékosbemutatóján, szeptember 5-én az ott jelen lévő szurkolók több, nem elsősorban szakmai jellegű kérdésre keresték a választ. Mivel azoknak a felvetéseknek nem volt ott helye, ezért fogalmazódott meg kérés egy további megbeszélésre.
Ezt tartották hétfőn délután az UFM-arénában, de még korábban nyílt levelet fogalmazott az Altenburg Ultras nevű szurkolói csoport, melyben többek között ezeket kérdezték: kinek érdeke, hogy maximum egy szürke csapata legyen a városnak? Vajon politikai csatározás áldozata lett a klub? Az önös érdekek kerekednek felül a klub érdekein? Miért kell ennyire látványosan kirekeszteni a szurkolókat a klub életéből? Mi lesz a sorsa a sikeres szakmai stábnak, a válogatott szintű játékosoknak? Mi a garancia, hogy a jövőben is a jelenlegihez hasonló szintű csapata lesz a városnak?
A szurkolói ankétra előzetesen kellett regisztrálni, végül 36 szimpatizáns jöhetett be az eseményre, melyen jelen volt a klub részéről Guntram Thurnher, az MKC elnöke, Szász-Fejér István, az MKC klubigazgatója, továbbá Szabó Miklós, a város új polgármestere, Iváncsics János, eddigi alpolgármester, elnökségi tag, valamint Tibori-Pál Levente, a névadó Motherson Németországért és Kelet-Európáért felelős alelnöke.
Fontos a nevelés
Elsőként Guntram Thurner elmondta: sikeres négy éven van túl a klub, mely nemcsak az első csapatból áll, hanem az utánpótlásból is. Fontos, hogy folyamatosan nő a létszám a háttérbázisban.
Mi elsősorban nevelőklub vagyunk, az elsődleges, hogy a saját nevelésű játékosok fejlődjenek, jussanak el az első csapatig, és az igazán tehetségeket felépítsük. Elkészült a munkacsarnok, ami komoly mérföldkő volt, mert az UFM-aréna rendezvénycsarnok is, így nem kizárólagosan a miénk, folyamatos egyeztetésre van szükség
– mondta az elnök.
Iváncsics János arról beszélt: ő és az elnök már akkor is a klub mellett dolgozott, amikor még csak előkészületek voltak arról, hogy Mosonmagyaróvárra kerüljön a csapat.
„Ezért is bántó az, ami a közösségi médiában az elmúlt napokban folyt, illetve ami a csapatbemutatón történt. Elismerjük, hogy a szurkolók fontosak, nélkülük nincs klub, megértjük az aggodalmaikat. Tudjuk, hogy mindenki szeretne mindent tudni a klubról, a működéséről, de vannak bizalmi és stratégiai döntések, melyeket nem lehet, nem szabad nyilvánosságra hozni, mert sérti a klub érdekeit. Az is egyértelmű javítani kell a viszonyt a klubvezetés és a szurkolók között. Fontos, hogy mindkét oldal kerülje az agresszív és ártó kommunikációt, mert eddig az volt a vonzereje a klubnak, hogy rend van, baráti a hangulat, jó a hangulat a lelátón. A jelenlegi helyzet a szponzori körnek sem kedvez” – fogalmazott az alpolgármester, aki saját véleményként azt is hozzátette: a jelenlegi helyzet mögött nem csak a szurkolók állnak…
A városvezető utolsó mondata kicsit felkorbácsolta az indulatokat.
„Rossz helyen tapogatóztok” – szólt a válasz.
A pozitív energiát negatív váltotta fel?
Tibori-Pál Levente vette át a szót: „Nem örülök, hogy itt vagyok. Fáj és szomorú vagyok, de megértem a szurkolókat. De szponzorként ez nem elfogadható. Harmadik lett a csapat a bajnokságban, a Magyar Kupában a négy között voltunk. Azt a pozitív energiát, eufóriát, amit tavaly tapasztaltunk, azt nem visszük tovább, az számomra érthetetlen. A negatív hangok nem visznek előre a sportban, az üzleti és a családi életben. Felesleges arról vitázni, főleg nyilvánosság előtt, hogy ki mit csinált rosszul. Felnőttek vagyunk, egymást közt minden problémát meg lehet oldani. Jó lenne mindenkinek önvizsgálatot tartani. A Motherson csak olyan csapat mögé tud állni, ahol tiszta helyzet van. A szívem csücske az MKC, így nem mondhatok mást: Hajrá, MKC! Hajrá, Mosonmagyaróvár!”
A cégvezető tapsot kapott a beszédére. A szurkolók erre válaszul elmondták: nem vitatkozni szeretnének, de kulcsemberek mentek el, és úgy érzik, most nincs fejlődés a klubnál. Nem megfelelően pótolták a távozókat, így viszont aggódnak, hogy nemhogy előrelépni nem tudnak, szintet sem tartani. Erre szeretnének normálist választ kapni, hogy miért alakult ez így.
„Nem azt kérjük, hogy mindig harmadik legyen a csapat, de ne hátul kelljen kullogni” – mondta Flugyik Gergely vezérszurkoló.
Szurkolói ankét a Motherson Mosonmagyaróvár női kézilabdacsapatánál
Fotók: Molcsányi MátéAz MKC a város zászlóshajója
Szabó Miklós is felszólalt: „Együtt, közösen kell húzni az MKC hajóját, de ehhez kommunikálni kell egymással. Júniustól érezni lehet ezt a disszonanciát. A rosszul sikerült szurkolói találkozó után féltettem is a Fradi ellen a lányokat, de becsülettel helyt tudtak állni, a szurkolás is nagyszerű volt. Az utánpótlásból is lassan elvárható lesz, hogy pár saját nevelés az első csapat keretének tagja legyen. Azt érzékelem, hogy a klubvezetés és a szakmai vezetés között nincs megfelelő kommunikáció. Ezt mihamarabb rendezni kell, mert az a helyzet rossz hatással van a csapatra. Egy-egy kisiklás belefér, de a cél az első öt-hat hely ennek a csapatnak. Ezúton is köszönöm a főszponzornak a támogatást, de a legkisebb szponzorokat is be kell fogadni, mert a kohéziót, a csapathoz tartozást erősíti egy akár százezer forintos szponzoráció. Az MKC a város zászlóshajója, továbbra is fontosnak tartjuk a létét, szereplését, a támogatást az erejéhez mérten meg fogja adni, de ehhez nyugodt feltételek kellenek. Mindenki a maga területével foglalkozzon, viszont legyen rendszeres kommunikáció a felek között.”
Jöhettek a kérdések, a reakciók, elsőként a hozzászóló Tibori-Pál Levente szavaira reflektált egy szurkoló: mindenkinek önkritikát kell gyakorolni, de ez szerinte a vezetőktől is szükséges, mindenkinek le kell vonni a megfelelő következtetéseket.
„A szurkolóknak nincs felelőssége, mi buzdítjuk a lányokat, ez nem hinném, hogy ártalmas lenne az eredményességre” – summázta a drukker, aki vastapsot kapott a társaitól.
"Ha ez összekeveredik, akkor van baj, és úgy érezzük, most baj van…"
Flugyik Gergely folytatta: „Hogyan lehet a saját utánpótlást motiválni, ha nincs előttük ütőképes együttes? Tiszteletben tartjuk azt is, hogy mi nem lehetnénk itt, ha nincsenek a jelenlegi vezetők, de attól még mindenki része ennek az egésznek. Az, hogy nem egészen úgy mennek a dolgok, már tavaly is éreztem, de sosem voltunk agresszívak. Most valóban kicsit keményebb hangot ütöttünk meg, de ezt legalább mindenki meghallotta. A bizalmatlanságot az váltotta ki bennünk, hogy a távozók minőségi pótlását nem látjuk biztosítottnak. Újra megerősítem, nem állandó dobogóst szeretnénk, mert ezek a szurkolók már az NB I/B-ben is ott voltak a lelátón, és szurkoltak a csapatnak. Azt vallom, a szurkoló szurkoljon, a játékos játsszon, a vezetőség meg teremtse meg a feltételeket. Ha ez összekeveredik, akkor van baj, és úgy érezzük, most baj van…”
Igazából a folytatásban nagyjából ugyanúgy a megfelelő kommunikációt hiányolták a szurkolók, illetve olyan – elsősorban személyi jellegű – kérdések is elhangoztak, melyekre a szezon ezen szakaszában nem lehet válaszolni, így hiába szerették volna megtudni a drukkerek, hogy Gyurka Jánossal tervezi-e a jövőt a klub, erre nem reflektáltak a vezetők. Azt viszont megerősítették, hogy évről évre nemzetközi kupaszereplést érő helyre várják a csapatot.
Hogy igazából mi lesz a későbbiekben, az a jövő zenéje, de azzal egyetértett mindenki, a csapat eredményessége szempontjából is fontos lenne, hogy ez a helyzet mielőbb rendeződjön, és mindenki a saját feladatával foglalkozzon, hogy ne legyen keveredés...
