Siker és sikertelenség egyaránt jellemezte a Győri Audi ETO KC legutóbbi szezonját

A zöld-fehér klub ügyvezetője, Endrődi Péter az új korszak első nagy sikerét követően adott nagyinterjút, amelyben beszélt az elmúlt év kihívásairól, az edzőváltásról, az öt év után visszaszerzett BL-trófeáról, a Per Johanssonnal való hosszabbításról, a nyáron átalakuló keretről, és a következő évaddal kapcsolatos várakozásairól is.

Siker és sikertelenség – Ez a kettősség jellemezte a Győri Audi ETO KC évét

– Egy éve a felvezető interjúban így fogalmazott: „Új korszak vette kezdetét Győrben, teljesen más minden, mint eddig. Remélem, egy sikerkorszak hajnalán járunk, annak alapjait fektetjük most le. A célok pedig változatlanok, ebből nem engedünk. Címvédőként újfent meg szeretnénk nyerni a magyar bajnokságot, a Magyar Kupát vissza akarjuk hozni Győrbe és a Bajnokok Ligájában a Final Fourba jutás az alap cél.” Mindhárom kupát végül nem sikerült visszahozni, de a legértékesebb hosszú évek után ismét Győrbe került. Félig üres vagy félig tele az a bizonyos pohár?

– Most még határozottabban ki merem jelenteni, hogy valóban új korszak kezdődött az ETO-család életében. Az előző évad elején persze mindannyian azt gondoltuk, hogy ezt a korszakot hosszabb távon egy edzőpárossal karöltve, új stratégiát alkotva alakíthatjuk, de az élet nagy rendező, keresztül húzta a számításainkat – kezdte Endrődi Péter, a Győri ETO Kft. ügyvezetője. – Egy sportvezető életében a legnehezebb döntést kellett meghozni az évad talán legkiélezettebb szakaszában. A pohár az én oldalamról inkább félig tele van, mintsem félig üres lenne, hiszen Európa legértékesebb trófeáját sikerült visszahozni Győrbe, azt pedig magyaráznunk sem kell, mekkora fegyvertény, hogy mindezt hatodszor tettük meg. Természetesen nagyon fáj a nemzeti bajnokság elvesztése, de elemezve a kialakult helyzetet bevallhatjuk, hogy azt valószínűleg már Mosonmagyaróváron elvesztettük. Nem kérdés továbbra sem, hogy az Audi-ETO mindenhova győzni megy. Még a Népligetbe is, ami az elmúlt időszakban „elátkozott hely” lett számunkra. De úgy megyünk neki a következő évadnak, hogy ott is megmutassuk, melyik a legjobb együttes Magyarországon. Ehhez minden adott, hiszen az MVM Dome-ban egyértelműen látszott, milyen ereje van a csapatunknak.

– Klubvezetőként ez volt az első BL-serlege, ráadásul az idáig vezető út sem volt egyszerű. Mit jelent önnek ez a trófea?

– Az elején elég sokan támadtak, mert több pozíciót töltök be egyszerre, de most is azt vallom, aki megkapja azt a megtisztelő feladatot, hogy az Audi-ETO első embere lehet, az nem az emberről, hanem az egyesületről szól. Az ETO egy család, aminek elképesztő összetartó ereje van, és olyan tradíciója, ami mindenkitől a legjobbat követeli meg. A család tagjának lenni számomra megtiszteltetés, és ugyanezt próbálom átadni minden kollégámnak is. Ha minket lecserélnek, az egy dolog, de az ETO, amely egyéniségeket nevelt ki és nagyszerű eredményeket ért el, örök. Olyan hely, ahol jó és büszkeség dolgozni, és persze fantasztikus érzés volt ide visszahozni a kupát.

Azt gondolom, az elmúlt évek kemény munkájának ez a győzelem volt a legédesebb gyümölcse, és ezt láttam a játékosok arcán is. Mindenki azért szeretne az ETO-ban játszani, hogy megnyerje a Bajnokok Ligáját, és most a távozóink úgy mennek el, hogy megszerezték, amiért idejöttek. Innentől az a feladat, hogy itt tartsuk a trófeát, úgyhogy a következő idény csapatának fel van adva a lecke. Ezek után tudom, hogy megkérdezi majd, mik a célok a következő évadra, de csak annyit tudok mondani, hogy a Győri Audi ETO-nak nem lehet más, mint minden sorozatot megnyerni, amelyben elindul.

– Ahogy azt említette is, az előző idényben az egyik legnehezebb klubvezetői döntést kellett meghozniuk, hiszen idény közben váltottak edzőt. Hogy jutottak el idáig, mik voltak ennek a folyamatnak a stációi, és hogy élte meg?

– Azóta többször végig gondoltuk a nálam sokkal tapasztaltabb Vanyus Attilával, vagy a két oldalról tapasztalt Görbicz Anitával, hogy időben hoztuk-e meg a döntést. Visszagondolva lehetséges, hogy voltak intő jelek, hogy ezt előbb is megléphettük volna. De a világ egyik legjobb csapatánál ez nem úgy működik, hogy lát az ember egy vagy két jelet, és egyből edzőt cserél. Voltak olyan háttérbeszélgetéseim Ulrikkal, a csapatkapitányokkal, de adott esetben személyesen a játékosokkal is, amelyek alapján azt éreztem, valami nem stimmel. Ettől függetlenül azt is hozzá kell tennem, hogy az elmúlt időszakban a Népligetben rendre vereséget szenvedtünk, nem csak az én érámban, előtte is, de láttuk, hogy ez a visszavágón itthon javítható. Az óvári vereség alkalmával viszont most is úgy gondolom, ha reggelig játszottunk volna, akkor sem fordítjuk meg a meccset. Rossz napunk volt, ami viszont minden topcsapat életében előfordul. Nem árulok el nagy titkot, nem vagyok egyedül a véleményemmel, miszerint nagy probléma, hogy két, adott esetben három-négy nagyon erős csapat kiélezett versenyfutását a bajnokságban egy ilyen kisiklás dönt el. A szövetségnek el kellene gondolkodnia, hogy ez a lebonyolítási rendszer jó-e, vagy adott esetben visszatérhetnénk a bajnoki döntőhöz, ami a férfibajnokságban is működik. Igazságosabbnak érezném, mint azt, hogy az egyik csapatnak az egész idénye oda egy rossz este miatt, mert ugyanez előfordulhat a Fradival, a Debrecennel és az Óvárral is, nem csak velünk. Visszatérve az edzőváltáshoz és a Magyar Kupán történtekhez, az egyik legrettenetesebb érzés, amikor másfél méterre ülsz a csapatodtól, amely vezeti a döntőt ötven percen keresztül, a lányok azt játsszák, amit előtte a taktikai értekezleten megbeszéltek, érzed, hogy jó irányba megy a mérkőzés, majd egyik pillanatról a másikra valami megváltozik, de a játékosok nem kapják meg azt a segítséget a padról, ami ilyenkor kell. Egy másik edzővel, egy évvel korábban ugyanez előfordult, úgyhogy elhatároztam, hogy ennek vége van, ezt még egyszer nem szeretném átélni.

Utólag lehet azt mondani, hogy sikeres döntés volt, ugyanakkor borzasztó nehéz is abban a kiélezett helyzetben, mert nem tudtuk, hogy következő napokban kivel tárgyaljunk. Ilyenkor hatalmas erő, hogy a klubnál dolgozik Kun Attila, akinek a kezébe lehet adni a világ legjobb csapatát, és megkérni, hogy vezesse azt ideiglenesen, közben pedig tudod azt, hogy hozni fogja a meccseket. Aztán jött Per Johansson, akivel megegyeztünk, és amint munkába állt, látszott, hogy minden megváltozott. A Vipers elleni idegenbeli meccs előtt már azt éreztem, hogy jó irányba megyünk, ott pedig ez be is bizonyosodott.

– Az edzőváltás kifizetődőnek bizonyult, hiszen összességében hatodik Bajnokok Ligája-győzelmét ünnepelhette végül a csapat. Ráadásul úgy tűnik, kellően elhivatott edzőt sikerült találni a győri kispadra, aki átérzi, milyen az ETO-családhoz tartozni, sikeréhsége pedig garancia lehet a következő évadra, évadokra is.

– Abszolút. Többen kérdezték, hogy miért egyeztünk meg vele a folytatásról a Final Four előtt, de ennek teljesen egyszerű a magyarázata. Annak idején, amikor tárgyaltunk vele a budapesti repülőtéren, elmondtuk neki, hogy Mr. Johansson, a feladat az, hogy jussunk túl a Vipersen, legyünk ott a négyes döntőben, itthon győzzük le a Ferencvárost, és nyerjünk Debrecenben. Neki ezeket hallva elkezdett csillogni a szeme, és elmondta, mindig is az volt a vágya, hogy az ETO edzője legyen. Ez volt a feladat, ő pedig maradéktalanul teljesítette, így azt gondolom, ebben a helyzetben le kell ülni egy asztalhoz értékelni és tárgyalni. Mi ezt megtettük, és ugyanazzal a lendülettel, ahogy ő egyébként az edzéseket tartja és meccsel, megbeszéltük, hogy nem szeretnénk mást az Audi-ETO kispadjára a következő évadra. Ugyanez a véleményem Uros Bregarról is, aki Per kérésére érkezett és marad másodedzőként. Furcsa, de nagyon jó párost alkotnak, nagyszerűen működnek együtt, amit a Final Fouron tapasztaltam meg igazán. Olyan magabiztosság sugárzott belőlük, ami átragadt a csapatra is, és azt hiszem, ez látszott a BL-döntőben. Visszagondolva, az is jó döntés volt, hogy a BL végjátéka előtt bejelentettük a hosszabbítást, mert biztonságot adott a csapatnak.

– A tárgyalás során biztosan esett szó a keretről is – az igazolásokat már fél éve bejelentette a klub, így Per Johanssonnak ezúttal is adott, hogy mely játékosokkal kell együtt dolgoznia.

– Természetesen végig mentünk a kvázi kész kereten, hiszen a csapatunk már jó előre megvolt. Ami viszont megnyugvást adott, hogy a korábban szétkritizált igazolásainkra Per azt mondta, neki ez a csapat tökéletes. A holland játékosokat a válogatottból ismeri, Kristina Jörgensenről hasonló véleményen vagyunk, miszerint ő a modern kézilabda egyik legnagyobb irányítója, de Hatadou Sakót és Kristine Breistölt se nagyon kell megmagyarázni. Azt mondta, más típusú kézilabda következik, ami lehet, hogy az ő mentalitásához és taktikai elképzeléséhez még jobban passzol, és ehhez nagyobb lehetőséget ad az új keret. Ugyanazt a tüzet láttam a szemében a tárgyaláson, mint a legelső találkozáskor.

– Jócskán változik a játékosállomány, hiszen heten távoztak, hatan pedig érkeznek. Mekkora erősítést jelentenek ezek a játékosok?

– Ez érdekes kérdés, mert egyrészről jobbnak tűnik, és persze egyszerűbbnek a stabilitás, másrészről törvényszerű a változtatás, hiszen ahogy az elején idézte is, az új korszak már elkezdődött. Én magam úgy látom, legalább annyira sikeres lehet ez az időszak, mint volt az előző. Ez sok mindenen múlik, de a most ide érkező játékosok nagyon régóta szeretnék magukra ölteni az ETO-mezt, ami extra motivációt jelent nekik. Tehát az egyik oldalról nehéz elképzelni, hogyan lehet hat játékost pikk-pakk beépíteni, a másik oldalt tekintve azonban ezek a játékosok a szerződésük aláírása óta alig várják, hogy itt legyenek, amit a Final Fouron többen jeleztek is. Nem leszünk se jobbak, se rosszabbak, de mások leszünk, ez biztos. Elárulok azért még egy dolgot, remélem, a vezetőedző nem fog megorrolni emiatt. Per Johansson jelenleg az olimpiára készíti fel a holland válogatottat, és a rövid szabadsága alatt volt egy online megbeszélésünk, ahol azt mondta, nagyon hiányzik neki az ETO. Szerintem annál nem kell több, hogy valaki ezt egy ilyen helyzetben kimondja.

– Korábban említette, hogy nem lehet más cél, mint mindent megnyerni, ami legutóbb 2019-ben sikerült. Alkalmas lehet rá ez a keret, hogy ismét mindhárom sorozatban a csúcsra jusson?

– Sok esetben vártak már tőlem jövőbelátást, de továbbra sem vagyok jós. Abban azonban biztos vagyok, hogy teljesen más kézilabdát játszunk majd, mint ami eddig volt, talán azt is mondhatjuk, hogy picit modernebbet. Magasabb és erőteljesebb játékosaink lesznek, valódi átlövőink, ami új taktikai elemeket hoz, ugyanakkor ott lesznek a villámszélsők, és a stabil védekező embereink. A következő évadban az öt legjobb kapusból kettő nálunk véd majd, ráadásul teljesen eltérő stílusúak, szerintem nagyon jól kiegészítik majd egymást. Nyilván nehéz lesz pótolni a távozókat, de az ETO-nak ugyanolyan sikeres klubnak kell lennie nélkülük, mint velük. A Fradinál is megcélozták a BL-győzelmet, így az elmúlt jó pár évet figyelembe véve talán most erősítettek a leginkább, ami jól látható, és ugyanezt gondolom a Debrecenről is. Nem tudjuk, hogy alakul az Óvár sorsa, és egyébként ki hogyan muzsikál majd, szóval lehetnek azért itt meglepetések. Nagyon-nagyon nehéz szezonkezdetre számítok, hiszen a játékosok nagy része az olimpiáról, egy hét pihenő után tér vissza Győrbe, és nagyon bízom benne, hogy mindenki egészségesen. Úgyhogy a rövid felkészülés egyben rehabilitáció is lesz, hiszen szeptember elején kezdődik a bajnokság és a Bajnokok Ligája is, amire készen kell állnunk, és készen is állunk. Azt mindenkinek el kell fogadnia, hogy a sportban a siker ma már nem megszokás, hanem kemény és kitartó munka kérdése.