ETO FC Győr - Kupagyőztes csapatot köszöntenek a Vasas elleni meccs szünetében

A Magyar Kupában, amit a rendszerváltás előtt Magyar Népköztársasági Kupának hívtak, a hatvanas években sikert sikerre halmozott a Győri ETO. Egymást követő három esztendőben megnyerte a serleget, ezüstérmes is volt, aztán hosszabb szünet következett a sikersorozatban. A következő és eleddig utolsó kupadiadalt 1979-ben jegyezhettük fel, és ennek már éppen negyvenöt esztendeje.  

Az 1978/79-es bajnokságban a hatodik helyen végzett az ETO, Kovács Imre ütőképes társaságot formált a korábbi esztendőben többnyire bukdácsoló gárdából. Ehhez társult még a remek kupamenetelés, a győri zöld-fehérek abban az esztendőben meg sem álltak az elsőségig. A kezdetbeli könnyebb ellenfelek (Soproni Postás, Celldömölki VSE) után a Salgótarjánt a legjobb 16 között idegenben lőtt több góllal búcsúztatták, majd a Dunaújváros várt a vagongyári együttesre. Az újvárosi győzelmet hazai pályán elszenvedett vereség követte, így büntetőkkel kellett eldönteni, ki jut tovább. Palla Antal remekelt a kapuban: Staller és Hojszák tizenegyesét is hárította, Szepesi a kapufára lőtte  a labdát, a Kohászból csak Sulija talált a hálóba. Ezzel szemben győri oldalon Lipót, Koltai és Füzi is eredményes volt, így az ETO léphetett tovább. Az elődöntőben az első mérkőzésen a Csepel nagy arányú legyőzése már a továbbjutást sejtette, és a visszavágón elért gól nélküli döntetlen egyben azt jelentette, az ETO tizenkét év múltán ismét döntőt játszhatott. 
A másik ágon a Ferencváros jutott a fináléba, amelyet 1979. június 23-án rendeztek a Népstadionban. Valószínű, nem csak a televíziós közvetítés miatt, de mindössze 6000 néző foglalt helyet a lelátókon. Az előzetes várakozás alapján szinte mindenki biztosra vette, hogy a fővárosi csapat nyeri a kupát, a szakemberek és a szurkolók is sokkal esélyesebbnek tartották az ETO-nál. 
Glázer Róbert, az ETO egykori labdarúgója korábban így emlékezett: 

Egy ETO-gól döntött a fináléban

Az MNK-döntőben a mindent eldöntő gól a 17. percben esett: „Onhausz vitte fel a labdát a bal oldalon, a 16-osra játszott, ahol Bálint könnyedén szerelhetett volna. A válogatott hátvéd azonban könnyelműsködött, Szabó O. elvette tőle a labdát, és a kiinduló Zsiborás mellett laposan a bal sarokba lőtt.”  
A Ferencváros játékosai a legjobb helyzeteket is elhibázták, két alkalommal pedig a kapufát találták telibe. Igaz, a fővárosi rohamok közepette az ETO is hagyott ki ziccereket, a hajrában például Szabó Ottó veszélyeztetett egy 20 méteres bombával, amely a felső lécről vágódott a mezőnybe.  
A Fradi közönsége a mérkőzésen szinte végig bundát „emlegetett”, és ezért tüntetett kedvencei ellen a mérkőzés végén. 
Kisalföld: „A hármas sípszó után az ETO játékosait, a lelátón a vezetőket, a maroknyi győri szurkolótábort majd szétvetette az öröm! A ferencvárosi törzsközönség percekig tartó füttykoncerttel »köszöntötte« csapatát, de a pártatlanok is alig akarták elhinni: Dávid legyőzte Góliátot; a Magyar Népköztársasági Kupa 1979. évi nyertese a győri Rába ETO.  
(...) A győri zöld-fehérek azt játszották, amire általában képesek, a csapatjáték megközelítette az ősszel látottakat, és az önbizalom mellett nem hiányzott a határtalan lelkesedés sem. A Fradi zöld mezében voltak az egyéniségek, de a Rába fehér mezes játékosai alkottak csapatot.” 
Képes Sport: „Nagyszerű benyomást keltett a győri együttes.  Taktikusan, fegyelmezetten játszott ez a gárda és soraiban olyan vezéregyéniségeket lehetett találni, mint Palla a kapus, Pozsgai a középhátvéd, és még néhányan. Nem volt tehát látványos a mérkőzés, de a győri siker teljesen megérdemelten született.” 
A kupát Szepesi György, az MLSZ elnöke adta át Pozsgai Lajos csapatkapitánynak.  
 

Út a döntőig 
Soproni Postás                     14-0  (64 között)   
Soproni Postás                       5-0  (64)   
Celldömölki VSE                   2-1  (32)    
Celldömölki VSE                    7-0  (32)   
Salgótarján                              3-3  (16)   
Salgótarján                              1-1  (16)   
Dunaújváros                            1-0  (8)     
Dunaújváros                            0-1, t. 1:3   (8)  
Csepel                                     7-2  (4)      
Csepel                                       0-0 (4)      
 

Döntő

Rába ETO–FTC  1-0 (1–0)  
ETO: Palla – Szijártó, Pozsgai, Pásztor, Magyar – Lipót, Füzi, Onhausz – Szabó O., Glázer (Pénzes, 63. p), Pölöskei (Horváth D., 81. p). Edző: Kovács Imre. 
FTC: Zsiborás – Martos, Bálint, Rab, Vépi – Takács, Ebedli (Koch, 73. p), Magyar (Mészöly, 73. p) – Pusztai, Nyilasi, Pogány. Edző: Friedmanszky Zoltán. 

A kupagyőztes játékosok 
Palla Antal, Horváth II  László kapusok
Csonka Gyula, Pozsgai Lajos, Pardavi Károly, Pásztor Ferenc, Baumann János, Magyar Lajos, Hannich Péter, Füzi Géza, Lipót Gyula, Mile Sándor, Szabó Ottó, Glázer Róbert, Gőcze Gyula, Pölöskei Gábor, Onhausz Tibor, Koltai István, Pénzes Mihály, Horváth Dénes, Szijártó László, Horváth I László, Szabó Ferenc, Orbán István mezőnyjátékosok.
Gólszerzők: Pölöskei 10, Glázer R. 7, Szabó O., Mile 6-6, Szabó F., Onhausz, Füzi 2-2, Pardavi, Hannich,  Pásztor 1-1.
A szakmai stáb tagjai 

Szániel János elnök, dr. Tóth Lajos szakosztályvezető, Kovács Imre vezetőedző, Koós László pályaedző, Horváth Béla technikai vezető, dr. Povázsán József orvos, Józsa Zoltán gyúró.
 

A KEK-ben az ETO a Juventusszal került össze 1979 őszén és a kinti kétgólos vereség után itthon volt esélye a továbbjutásra, már 2-0-ra vezetett, ám Pozsgai  kiállítása után a Juve szépíteni tudott és a 2-1-gyel az ETO kiesett a kupából.