Extra kalandok a Bamako-ralin - Úton Afrika felé lopták el a mosonmagyaróvári Kanavosz Nikolasz iratait - fotók, videó

– Tudtuk, hogy életre szóló élményt nyújt a Budapest–Bamako, úgyhogy nincs mese, menni kell! Mindhárman „elsőbálozók” voltunk a futamon, bár hazai off-road-tapasztalat volt a csapatban, de az korántsem készít fel a marokkói kősivatag nehézségeire vagy a guineai nemzeti „utakra”. Talán ez utóbbiak voltak számunkra és az autó számára is a legmegterhelőbbek, de szerencsére ezeket is gond nélkül teljesítettük – kezdte történetüket a mosonmagyaróvári Kanavosz Nikolasz. 

Nem gyerekjáték a navigálás 

A három fiatalember túra kategóriában indult, ahol minden koordinátát megkaptak a rali résztvevői, ami a táv teljesítéséhez szükséges. Ám ez nem jelenti azt, hogy onnantól gyerekjáték lett volna a navigálás. 

– Afrika is fejlődik, építenek új utakat, de korántsem olyan tempóban, mint ahogy Európában megszoktuk. Emiatt rengeteg te- relés volt, ahonnan külön kaland volt visszatérni, vagy a dűnék között autózni, ahol csak az irányt tudtuk, de az utat magunknak kellett kijelölni. A több mint 8000 kilométeres távot egy 98-as, automata Honda CR-V-vel teljesítettük mindenféle nagyobb gond nélkül. Ez köszönhető volt az autó megfelelő műszaki felkészítésének és kimagaslóan jó konstrukciójának egyaránt! Csakúgy, mint a csapatok fele, mi is úgy terveztük, hogy a célba érést követően az autót eladjuk. Így Sierra Leone fővárosában, Freetownban, bár fájó szívvel, de túladtunk a kocsin és rendkívül hálásak vagyunk neki, hogy gond nélkül végigkísért minket az utunkon – avatott be Niko. 

Útlevél nélkül 

A fiúk a futamot egy nappal a hivatalos induló előtt megkezdték. Az üzemanyagtank nem túl nagy és a megpakolt autó fogyasztásáról sem tudtak sokat. Így Szlovéniában az autópályán majdnem megesett, hogy kifogytak az üzemanyagból, pár kilométer híja volt, de megúszták. Az első kalandjukat ki is pipálták és vették tovább az irányt délnyugat, Gibraltár felé, ahol várta őket az utazás egyik legnagyobb kalandja. 

– Egy Barcelona melletti autópálya-pihenőben egy tőlünk 5 méterre lévő kocsiból egy szervezett, ügyes csellel kilopták az övtáskám, benne minden személyes iratommal, ami szükséges az afrikai országokhoz való belépéshez. Egy spanyol rendőrségi feljelentést követően folytattuk utunkat, remélve, hogy útközben a magyar nagykövetséggel levelezve meg tudjuk oldani a problémát, ahonnan 2 óra múlva azt a választ kaptuk, hogy ideiglenes útlevéllel nem utazhatok be Marokkóba, így egy afrikai országba sem. Erre a levélre a csapattársaim átalakultak válságstábbá és újabb 2 óra múlva már megvolt a megoldás. Nem volt mit tennünk, visszafordultunk Barcelonába, ahol a fiúk kitettek a reptéren és még aznap este 10 órakor hazarepültem Budapestre új útlevelet és a szükséges oltásokat igazoló könyvet újra beszerezni, amik már hétfő délelőtt a kezemben is voltak és még aznap este repültem vissza, hogy folytassam a ralit. Kedd délben – egész pontosan 72 órával az övtáskám eltulajdonítása után – szálltam le két átszállást követően a marokkói Fesben, ahol aznap reggel indult a Bamako hivatalos afrikai futama, így a csapat szerencsére csak pár órát vesztett a rajttól számítva. A válságstáb tökéletes munkát végzett, ezúton is köszönöm a fiúknak, a ralit pedig újra teljes csapattal folytattuk. Nem tört le bennünket a sajnálatos eset, de a tanulságot levontuk belőle. Bárhol is álltunk meg ezután útközben, mindegy, milyen közel maradtunk az autóhoz, az ajtókat mindig kulcsra zártuk – összegezte Nikolasz. 

Újra indulnának 

Mint mondta, a hátralévő több mint 2 hétben rengeteg kalandban volt részük, ahol érte őket pozitív és negatív élmény egyaránt, de ez mind természetes részei a ralinak és persze Afrikának. Arra a kérdésre, hogy lesz-e folytatása mindennek, ezt válaszolta: „Az élmények egyelőre még nagyon frissek, de szerintem a többiek nevében is mondhatom, hogy a tapasztalatokat elraktározva szívesen újra indulnánk a következő futamon is!”