Megyei foci - Csapattá értek Bezenyén

Csák Krisztián, a Bezenye SE elnöke előbb visszatekintett az előző évekre, majd kitért az őszi idény történéseire is.

„Amikor a jelenlegi vezetés átvette a bezenyei sportegyesület irányítását, gyakorlatilag a megszűnés szélén állt – kezdte az elnök. – Az akkori megyei másodosztályú csapat játékosai a megszűnés híre hallatára a szélrózsa minden irányába távoztak. Mire eldőlt, hogy a sportegyesület nem szűnik meg, csak valószínűleg alacsonyabb osztályban folytatja, addigra a felnőttcsapatból három, a tartalékcsapatból négy játékos állt rendelkezésre. Volt három hetünk, hogy igazoljunk egy csapatra való játékost. Ez sikerült is, beneveztünk a megye hármas bajnokságba. Nekünk már az is nagy boldogság volt, hogy működik az egyesület.

Az első évben döcögött a szekér, de később belerázódtunk ebbe a dologba. Történt közben egy edzőváltás, ami úgy gondolom, nagyrészt hozzájárult a fejlődéshez. A második évben az ötödik helyet sikerült megszerezni. Az edzőnk tudta, hogy mely posztokon kell javulnunk ahhoz, hogy eredményesek legyünk, így az ősz végén az első helyen zártunk. Megtaláltuk azt a játékoskeretet, amellyel ebben a bajnokságban bármilyen csapattal szemben fel tudjuk venni a versenyt. Ezúton szeretném megköszönni a falu vezetőségének, polgármester asszonynak, a képviselő-testületnek, hogy akármilyen problémával fordultunk hozzájuk, a lehetőségekhez mérve mindenben segítettek.

Na meg persze a helyi gazdák, akik önzetlenül, az anyagiakat figyelmen kívül hagyva segítettek a futballpálya kiváló minőségben tartásában. Végül, de nem utolsósorban hálás vagyok annak a parányi, fanatikus futballimádó közösségnek, akik mindig, minden körülmények között kiálltak a csapat mellett.”

A szakmai munka irányítását Takács Róbert végzi.

„Az idény úgy indult, hogy változtatni akartunk a játékfelfogáson, szerettünk volna valamennyi fontos posztra játékosokat igazolni és a csapat összetartását erősíteni – kezdte értékelését az edző.

– Sikerült egy-két játékost visszacsábítani, akik nemcsak játéktudásban vették ki a részüket, hanem a csapat morálját is erősítették. A bajnokság kezdete előtt reális célnak tűnt, hogy a csapat legyen a legjobb három között. Voltak szerencsés mérkőzéseink, amiket az utolsó percben nyertünk meg, vagy sikerült egy döntetlent elérnünk. Ezt csak annak köszönhetjük, hogy a csapat sokkal jobban összetart, és mindenki hisz magában és a csapattársában is. De a legfontosabb, hogy jók a körülmények a csapat körül, melyeket az elnök, Csák Krisztián teremtett meg. Elsősorban azt szeretném elérni, hogy a játékosok jól érezzék magukat ebben a közösségben és szeressenek futballozni, ez az én legnagyobb célom.”